Ki kell egészítenem a Párisi udvarról szóló bejegyzést, mert ma, miközben vártam a 178-ast, újabb apró részletet fedeztem fel, amit muszáj megosztani. Reggelente pont a Jégbüfét süti a nap, így kell a napernyő, főleg a nyitott fagyiablakhoz, a gofriablakhoz, és amúgy is. És a napernyők tartórúdjait bizony ilyen csinos fiúk díszítik:
És most leborulok a régiek előtt:)
Kimaradt még a múltkoriból a Kígyó udvar kijárata a Haris közre, amit életemben először néztem meg úgy teljes valójában, és egész jól néz ki:
Annyiban pedig kijavítanám magamat, hogy a mai terepszemlémen felfedeztem egy utazási irodát, amelyik a Kígyó udvarban még nyitva tart, és a Katona József Színháznak is innét nyílik a művészbejárója, tehát ők is biztos átjáró közönség.
A Párisi udvarba viszont minden nap benézek, mert kapcsolatunk az utóbbi időben meglehetősen elmélyült:) Ezért ma a Jégbüfé fagyipultja mögött álló nénit meg is kérdeztem, hogy mi lesz a hellyel, most hogy eladták a házat, de fölényes mosollyal csak annyit mondott, "á, minket nem adtak el" - és ideig-óráig elégedjünk meg ennyivel. (Én azért nyomozok tovább, és ha van hírem, jelentek:))
A Felszabadulás téri GMK sem csinál már épületgépészeti terveket:
A padlón is van kaleidoszkóp:
