A Falk Miksa házai általában nagyon rendes, polgári külsővel bírnak, a nagy részük jó állapotban is van. Ez a ház nem tűnt volna fel különösebben, ha nem nyílik ki véletlenül a kapuja a száz éves házak ünnepén, és nem slisszantunk volna be a váratlanul jött bónuszt kihasználva.
Fájdalom, de kutatásaim eredményeképpen mindössze annyit találtam róla, hogy 1910 körül épült- tehát kb. száz éves. A tervező nevét sem tudom.
A kovácsoltvas kapu gyönyörű és impozáns, olyan, amilyen a nagykönyvben meg van írva. A bejáratnál sajnos itt is kukakiállítás van, a szivárvány összes színét felvonultatva. A lépcsőház ovális, korlátja szép csigavonalat rajzol, és fel is van újítva.
Kilépek az egyik függőfolyosóra, és nem hiszek a szememnek: szemben, az udvaron egy óriási, vöröstéglás kémény mered az ég felé. A galériák utcájában valahogy nem számít ilyenre az ember, persze fűteni nyilván itt is kell.
Ja, és majd elfelejtem, e házban élt Labancz Gyula költő, akinek az első verse, amire rákattintottam a keresőből, úgy kezdődik, hogy "pisis-e - (fentről csak visszaeshet az ember) - tested pilise?"
Hm. Azért a ház szép.
