Az 1920-as években, amikor Újlipótváros beépítése és rendezése napirendre került, a Kresz Gézát még Ügynök utcának hívták, az első tömbökben ugyanis a korabeli vállalatok ügynökei laktak.
A Szent István körút házai mögött igazán színes kép fogadta az erre járót: a
Kresz Géza utcát magában foglaló, a Hegedűs Gyula és a Váci út közötti szakasz a Victor Hugo utcáig nagyjából be volt építve. Álltak még épületek a Tátra és a Pannónia utca elején, valamint a
Palatinus házak is megvoltak már a rakparton. Tőlük északra malmok és fatelepek, illetve a nagy semmi, a mai Újlipót szívében pedig, a parktól egy köpésre Suhajda úr nyomortelepe várta az ágybérlőket. Ezek felszámolása és a folyó menti, kedvező adottságú negyedben egy új városrész kialakítása volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának feladata.
1926-30 között rohamtempóban, spekulációs bérházakból megépültek a Tátra, Pannónia és a Hegedűs Gyula menti tömbök, de csak a Radnóti utcáig, mert azon túl építési tilalmat rendeltek el, amíg a Tanács a pontos szabályozás tervét ki nem dolgozta.
A végleges rendezési terv elfogadására csak 1933 elején került sor, eszerint "a telkek keretesen, illetve csatlakozó udvarokkal építendők be, az épületek magasságának 25 méternek kell lennie, az épületek homlokzatát egy-egy tömbön egységesen és összhangzatosan kell kiképezni és legalább nemesvakolattal ellátni, a homlokzatok részletes rajzát pedig az építési engedély kérése előtt külön kell engedélyeztetni" - így született meg több
szakaszban, szigorú szabályozással és gyakorlatilag központilag megtervezett homlokzatokkal a mai Pest egyik legdrágább negyede.
A negyed egységesre formált képét mégis a "szabálytalanságai" teszik izgalmassá. Ilyenek a húszas évek előtt megépült, "régi" eklektikus szakaszok, a modern házak közé itt-ott bepottyantott, oda nem illő neobarokk homlokzatok, lásd például a Balzac utca- Pozsonyi út sarkát. De majdnem minden épület tartogat valami meglepetést, ha jobban szemügyre vesszük vagy ha sikerül a belsejében is körülnézni.
Ilyen ez a Kellerman László által tervezett vasbetonvázas bérház is, a Kresz Géza és a Csanády sarkán, 1941-ből. A külső alapján simán passzol az obligát újlipóti utcaképbe, hozza a megszokott alapelemeket, lapostető és modern homlokzat, de a sarokrizalittal és az épület sarkán beforduló acélvázas virágablakkal sikerül kiemelkednie a képből. Ebben mondjuk sarki pozíciója is segíti.
A kapuban domborművekkel várják az érkezőket. Nemigen tudok mit kezdeni velük, a kissé viseltes mészkőlap burkolatokon a tervező neve és az építés dátuma mellett a Halászbástya, Fraknó vára, Toldi, Tihany, Mátyás király, vagy éppen népviseletbe öltözött menyecskék stilizált képmásai csak az elmúlást idézik és semmi mást.
A lépcsőház ínyencfalat. A kissé szigorú és romantikamentes külső érző szívet takar, kellemes meglepetés az art decos ornamentika, még ha egyes elemeiben enyhén giccsesnek is találtam. Nagyon mutatós a színes üvegkép, a lift a tulipános motívumokkal, az oszlopok. A lépcső melletti márványborításra és a mennyezetre fehér illetve vízzöld, gipszstukkó virágokat és figurákat applikáltak.
A legvidámabb díszítőelemek a szintek jelölésére alkalmazott színes kerámiatáblák, amelyeken az emelet szót minden szinten máshogy jelölik, van állomás, pihenő, sor, stb.
A húszas évek végére a kiváló adottságú negyed olyan zsúfolt, mint a hírhedt Csikágó, vagy a Király utca. A keskeny utcákban emelt magas bérházak kitakarják a folyót, elzárják a friss levegő útját, s mivel sok kis lakás is épült, rendkívül nagy a népsűrűség. A Lipótvárosi kaszinó elnöke, Scheuer Róbert mérnök ekkor kezd el lobbizni Rakovszky Ivánnál, a Közmunkatanács elnökénél a park létesítése érdekében, "amely levegőt és romantikát visz ebbe a sivár városnegyedbe". De ez már
egy másik történet.Felhasznált irodalom: Ferkai András: Pest építészete a két világháború között
Frissítve 2016. május 8-án:
A napokban megint jártam a házban és csináltam néhány képet. Most kifejezetten tetszettek a kapualj stilizált népies és magyaros vonatkozású domborművei, amik ráadásul informatívak is, mert rögtön elárulják az építés évét és a tervezőt: 1941, Kellerman László. Ezt nagyon szeretem Újlipótvárosban, hogy majdnem mindegyik harmincas-negyvenes évekbeli házon van valamilyen tábla vagy jelzés. Az építtető a Házépítő Szövetkezet volt. A modern homlokzat ebben az esetben (is) csalóka, itt egy art decos belsőt rejt, zárt lépcsőházzal, ahonnét a szomszédos házak által körülzárt, keskeny udvarra lehet látni.
Pár nappal a képek készítése után kezembe került az Alexandra kiadványa, amiben pont a Komlós kerámiáról írtak és egyből beugrottak a Kresz Géza utcai ház képeinek figurái és színei. Szóval biztos forrásom nincs rá, mégis le merem írni, hogy a különböző emeleteket jelző, élénk színű, kerámia faliképek a Komlós testvérek műhelyében készültek, mert a színvilág és a stílus összetéveszthetetlen. Komlós Miklós és Komlós István 1931-ben Nyíregyházán alapították meg kerámia műhelyüket. A testvérpár nemcsak a magyar mindennapokból vett jeleneteket és témákat dolgozott fel, szívesen nyúltak egzotikus témákhoz és élénk színvilágú munkáik hamar népszerűvé váltak. 1934-ben megnyitották műhelyüket a fővárosban, a Hársfa utcában.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.
Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem).
Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk
KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.
