Szólt valaki, hogy lebontják a Szabolcs utca 11-et és érdemes lenne megörökíteni, amíg még áll, így az egyik hétvégén odamentünk. Az épületet félig már kiürítették, régi tűzhelyek, lemezjátszók, bútorok és mindenféle kacat áll halmokban az udvaron, a falnak támasztva. Egy pár lakásban még laknak, erről az emeleten száradó ruhákon kívül az ottlétünk idején tapasztalt, meglepően sűrű jövés-menés is árulkodott. Az egyik lakót megkérdeztem, hogy tényleg lebontják-e házat. Azt mondta igen és reméli, minél hamarabb...
Az egykori tulajdonos Lappert György, foglalkozását tekintve tajték- és borostyánkőárus, más dokumentumokban mint "tajtpipa-metsző" 1887-ben eladja a IV. Hatvani utca 14 szám alatti tajt- és pipakereskedését és még ugyanebben az évben Mészáros János építőmesterrel elkészítteti a Szabolcs utca 11. szám alatti telkén lévő ház terveit. Sajnos pont az utcára néző traktusról nem maradt fenn terv, pedig a szép homlokzat miatt nyilván ez lenne a legérdekesebb. Így csak annyit tudni biztosan, hogy a belső udvarra néző, "egyemeletes udvari bérház" és az utca vonalára merőleges, a lépcsőházat magában foglaló, szintén egyemeletes traktus rajzait is Mészáros jegyzi. 1887 után Lappert a pipaüzlet eladásából származó pénzt valószínűleg ingatlanokba fekteti, mert ezen kívül még az Ó utca 25 és a Rózsa utca 77 is az ő tulajdonába kerül. A Szabolcs utca 11. szám alatti "ingatlanságot és annak bérjövedelmét" 1893-ban terhelik meg jelzáloggal, amikor talán a másik két ingatlan adásvétele miatt Lappert húszezer osztrák értékű forint kölcsönt vesz fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól, 50 éves futamidőre és a hitel fedezetéül ezt a házat köti le. Egy darabig talán maga is ott lakik az épületben, de a század fordulóján már a másik, Rózsa utcai házában sorolja a jegyzék. 1903-ban bekövetkezett halála után fia, Lappert Antal örökli a házat.
A bedeszkázott ablakok mögött a földszinten, a bejárat mellett a Szőlőskert Borértékesítő és Italmérő Szövetkezet korcsmája működött a negyvenes években, de találtam nyomát egy cipészmesternek is, akit Perczel Ferencnek hívtak, majd az ötvenes években munkásszállás üzemelt az épületben. A régi terveken szépen látszik, hogy az oldalsó traktusban a földszinten és az első emeleten is három szoba-konyhás lakás volt.
Nyilvánvaló, hogy a Szabolcs utca és környéke megérett a fejlesztésre és a mai állapotában nemhogy lakni, de még gyalogosan sétálni sem támad kedve az embernek arrafelé. Az Önkormányzat honlapján lévő szabályozási terveket böngészve kiderül, hogy a terület "rehabilitációs szabályozásra kijelölt intézményi terület". Angyalföldön jelenleg a Szabolcs utcában és a Teve utcában hajtanak végre szanálási programot, ami a két utca és környékük komplex megújítását és a lakásállomány jelentős javítását eredményezi majd. Lényegében az összes régi házat lebontják az utcában, legalábbis ez derül ki a fenti tervből. Az építési területet rózsaszínnel jelölték, helyi védelmet csak a Tüdőbeteggondozó épülete élvez a Dévai utcában és van még néhány régi ház a Bulcsú utca sarkán, amiket védelemre javasoltak. Nyilván az is szempont, hogy több pénzbe kerül egy ilyen épületet felújítani, mint újat építeni, de mindent mérlegelve, ezt a homlokzatot nagyon sajnálom. Az összes többiért nem kár, de ezt érdemes lenne megtartani valahogy. Valamikor ez lehetett a legszebb lakóház a Szabolcs utcában, még Lappert György idejében...
Frissítés:
A posztot a blog egyik olvasójának visszaemlékezéseivel egészíteném ki. Kiss Anna nagyszülei a házban laktak:
"Nagypapám 1973-ban, nagymamám 1978-ban halt meg. Én 1951-ben születtem, ezért jól emlékszem arra, hogy ez egy rendezett, tiszta, lakható ház volt. Erről így szól a családi krónika: "Öreg, szürke, kopottas ház, és a földszinti lakók igyekeztek, hogy mindig tárva-nyitva álló ajtajaik előtt virítson néhány tő petúnia, büdöske. Nagymama ajtaja előtt nem volt virág, mert oda soha sem sütött a Nap. A lakás is sötét volt, sosem láttam Perczel mamát kardigán nélkül.
Orrunkat megcsapta a rántott hús illata, fülünket megütötte a „Jó ebédhez szól a nóta...” Vasárnap 13 órakor ez volt egész Budapesten, a program. Aztán kicsit unatkoztunk, és unaloműzésképpen sűrűn nyúltunk a süteményes tálba. Majd süteménypakolás, búcsúzkodás, biciklizés, pince, mosdás, pizsama – és véget ért a hétvége.
Hogyan süllyedhetett ez a tisztes kispolgári szegénységet árasztó ház ideáig??? Én utoljára két éve jártam arra.... kár érte...."
Frissítés/2017. január 20.
2017. januárjában levél érkezett Sz. Katalintól, aki a következőket írta:
"Egész gyermekkoromban ennek a háznak a "történetét" hallgattam. Anyai nagyszüleim éltek és dolgoztak (vállalkoztak) ebben a házban. A földszinten béreltek egy lakást és az utca felé egy üzletet. Hentes üzlet működött ott a II. világháború előtt az 1930-as években, amely nagyon jövedelmezőnek bizonyult. Az ott töltött néhány év alatt a nagypapám olyan jól működtette a boltot, nagymamám olyan jól gazdálkodott, hogy a ház akkori tulajdonosával arról tárgyaltak, hogy megvásárolják a teljes bérházat, s így válnak bérlőből tulajdonossá. Azonban a háború közbeszólt, s a tulajdonos visszalépett eladási szándékától. A háború viharában nagyszüleim édesanyámmal együtt visszaköltöztek vidékre a nagymamám szüleihez, ezzel feladva a bérleményt. A családi fényképes dobozban mintha láttam volna a ház-üzlet előtt készült képet. Nagymamám mindig azt mesélte, hogy ez egy gyönyörű ház volt, s a környék is nagyon "menő" volt a Liget közelsége, a rengeteg szórakozási lehetőség miatt. A lakók és a környék lakói jól menő iparos emberek és tisztviselők voltak, főleg vasutasok. Később soha nem ment az utca környékére sem a Nagyi, sem Anyukám. Én kb. 8-10 éve egyszer kíváncsiságból bementem az utcába, s azt úgy hagytam el, hogy azt gondoltam, "ha ezt a nagymamám látná biztosan forogna a sírjában". Lepusztult és elkeserítően tönkrement házak sorából állt akkor az utca, a sokat emlegetett üzletnek nyomát akkor nem találtam meg."
Ezúton is köszönjük, hogy megosztotta emlékeit. Sajnos nem jártam mostanában arrafelé és nem tudom hogy lebontották-e már a házat, ha valaki tudja, írja meg.
Források: Budapest Főváros Levéltára, Tervtár,
Budapesti Czím- és Lakásjegyzék,
XIII. kerületi Hírnök XXI. évfolyam 20. szám. 2015. október 15., 4. oldal
Köszönöm Seress Márta segítségét.
Kapcsolódó bejegyzések: Váci út 171., Turbina utca, Váci út 121-129
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.
Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.