Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Nagymező utca 38.

2017. július 04. 07:26 - Varázsceruza

Ó utca 28-30-32.

Nemrég lebontották a Nagymező utca és az Ó utca sarkán álló házakat, egy hotel épül majd a megüresedett telekre. Előzőleg három ház állt itt, a legértékesebb közülük az utóbbi években az Instant romkocsmának helyet adó kétemeletes neoreneszánsz homlokzatú lakóház, aminek főbejárata a Nagymező utcából nyílt.

20170519_185451b.jpg

p1710350b.jpg2015. február

2017. május-június

Ugyanazon helyrajzi szám alatt, a szorosan mellé épült, földszintes kis toldaléképület az Ó utca 30-ban kívülről már évek óta le volt zárva, de belső tereit a romkocsma használta. A szomszédos telken, a 28. szám alatt egy látszólag évek óta lakatlan, egyemeletes ház állt, ez is a romkocsmához tartozott.

20150306_085812b.jpg2015 márciusában.

Nem örültem, amikor láttam hogy földig rombolják az Instant épületét, de a homlokzatot a tervek szerint újjáépítik és ez mégiscsak jó hír. Drukkolok hogy erkély is legyen rajta, vagyis hogy megvalósuljon a homlokzat teljes rekonstrukciója. Több forrásból az derült ki, hogy az épület vagy legalábbis egy része már évtizedekkel ezelőtt is igencsak leromlott állapotban volt, erről később majd részletesen írok. Nyilván az sem véletlen, hogy miután a lakókat kiköltöztették és elkezdődött volna a bontás/átalakítás, pont egy romkocsma vette birtokba. Az első tervek már 2008-ban napvilágot láttak, tehát nagyjából a krízis kezdetekor, így mondhatjuk, hogy ez idáig az akkor kirobbant átfogó pénzügyi válság jegelte a projektet. Ráadásul műemléki védettséget sem, mindössze helyi egyedi védelmet élveztek a házak, ami a jogszabályok kreatív értelmezésével vagy egy kedvezőtlen szakvélemény birtokában könnyen bontáshoz vezethet (1). Az is nyilvánvaló, hogy egy modern szálloda építéséhez sokkal praktikusabb ledózerolni a rossz állagú régi épületet és nulláról felépíteni az újat, nem szórakozni a penészes, salétromos falak rendbetételével, ezt valahol még meg is lehet érteni. Így történt ez a Hercegprímás utcában lévő Aria Hotel esetében is, ami a Bazilika tornyaira néző tetőteraszával azóta a város egyik legmenőbb szállodája lett. Az elmúlt években több hasonló esetben is azt láttuk, hogy nincsen határ, a jogszabályokat addig lehet feszegetni, ameddig a papír elbírja és a jelek szerint az sokat bír. Félve leírom, hogy nemcsak ezt, hanem a kis földszintes toldaléképületet is sajnáltam (igen, tudom hogy túlzás), mert az elmúlt években a szívemhez nőtt, bár nyilvánvalóan mennie kellett előbb vagy utóbb, hiszen szemben a kétemeletes historizáló épülettel, ez építészetileg sem képviselt semmilyen értéket, de az utolsó földszintes ház volt a mostanra eléggé kikupálódott Ó utcában, és mint ilyen, tanúépület. Megmutatta, hogy többségében milyen házak álltak itt régen, az egykor túlzsúfolt Terézvárosban, ami a Sugárút (a mai Andrássy út) létrehozásával kezdett el fejlődni a tizenkilencedik század végén és vált lassan a pesti oldal egyik kedvelt lakóhelyévé. Kíváncsi voltam mit mesélnek a régi források a három házról és bár nehezen állt össze az anyag, pár érdekes infót mégis sikerült találni. Nézzünk vissza egy kicsit a múltba, mielőtt ezen épületek képét is végérvényesen törli a memóriánk, eltűnnek a google mapsről és mire felépül a Hard Rock Hotel, senki nem emlékszik rá mi volt itt régen. 

webp_net-gifmaker.gif

Az 1785-ös térképen (2) szépen látszik, hogy ezen a környéken akkoriban még a Nagymező utca vonala jelezte a város szélét, ezen túl a temető, illetve még kijjebb veteményeskertek és megművelt földek húzódtak. A városszéli telken már akkor is állt valamilyen épület, de az 1838-as árvíz pusztítását dokumentáló térkép feketével jelzi, így valószínűleg elpusztult. A helyére épült ház csak pár évtizedig állt, a most lebontott kétemeletes, historizáló épület Földessy József megrendelésére épült fel az 1870-es évek közepén. Az eredeti tervek már nincsenek meg, de a későbbi módosítások kapcsán a rajzok egy része fennmaradt illetve a nyolcvanas években feljegyezték (6), hogy 1876-osak a tervek és a bolthajtásos pincében 2 nagy raktárhelyiség és egy mosókonyha, az elsőn és a másodikon két-háromszobás lakások voltak. A fennmaradt levéltári dokumentumok szerint (3) Földessy József és Selt Hermina hitestársak nemcsak a háztulajdonosok, hanem lakói is voltak. 1877-ben felvettek tízezer forint kölcsönt a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól, így tíz évre jelzálog került a házra. Két év múlva újabb ötezer forint kölcsönért folyamodtak, akkor a házat, a telket és a házbérjövedelmet is felajánlották biztosítékul. Nyilván más beszerzésekre kellett a pénz, itt a Terézvárosban több ingatlanjuk volt, de Újpesten és a Hungária körúton is volt a nevükön telek. 1892 körül egy negyvenezer forintos kölcsönszerződést írtak alá a bankkal, amely valamikor 1930-ban járt le, addigra azonban sem a családapa, sem a felesége nem élt. Földessy József 1905-ben, nyolcvanhárom éves korában hunyt el. Lajos nevű fia gépgyáros lett, Oszkár a Szatmár megyei Mikolán gazdálkodott. Ilona lányuk egy fogorvoshoz, Aranka egy mérnökhöz ment feleségül. Így a gyerekek valószínűleg nemcsak bérházakat, de tartozást is örököltek és jó esetben az előbbiek értéke volt a nagyobb. A ház életének első évtizedeiből csak egy pár hírt találtam az egykori lapokban, öngyilkosság és rendőrségi ügy kapcsán cikkeztek róla. 1905-ben itt a 38. szám alatti házban „lőtte mellbe magát Titteldorf Aladár volt császári és királyi főhadnagy, aki ott Schweiger fogorvosnál egy kis hónapos szobában lakott, mint albérlő. A katonatisztet a család szűkös anyagi helyzete nyomasztotta, mígnem daganat keletkezett a torkában, mely előbb-utóbb elpusztította volna, amelynek halálos veszedelmével tisztában volt ő is. Ezért elhatározta, hogy erőszakosan befejezi a küzdelmeket.” (Pesti napló, 1905 január) 1920-ban nyomozás folyt a házban mert egy itt működő cukorkakereskedő, Münzer Lajos nagy mennyiségű cukorkát vásárolt és ezt lánckereskedőknek igen magas áron adta tovább, amellyel százezer korona illetéktelen haszonhoz jutott (Világ, 1920. április) (3).

20170519_185518b_1.jpg

1928-ban Földessyék örökösei eladták a házat Hacskó Lajos és nejének, de két év múlva újra gazdát cserélt és özv. Stein Zsigmondnéra szállt. Az 1941. januári népszámlálás adatfelvételi ívei (4) szolgálnak még beszédes információkkal, ezekből kiderül, hogy már akkor sem volt tele pénzes bérlőkkel. Értelmiségi és magas beosztású magántisztviselő akkor nem lakott ott, a többség kisiparos és segéd- vagy szakmunkás (takarítónő, bejárónő, vasalónő, gyári munkás, hentesmester). Az évi 590 pengős lakbérátlaggal a bérház a historizáló, vagyis a tizenkilencedik század utolsó évtizedeiben épült lakásállomány alsó szegmensébe tartozott. A kétemeletes épületben a házfelügyelőén kívül összesen 15 db lakás volt. A második emeleten egy háromszobás, összkomfortos lakás cselédszobával, ezt akkor egy festő-mázoló segéd bérelte 900 pengőért, aki feltehetően népes családjával lakott a három szoba ellenére nem túl drágának számító albérletben. Ezen kívül volt még négy db kétszobás, összkomfortos lakás, ezek a jobbak közé tartoztak, de a többi mind 1-2 szobás, komfort nélküli, vagyis sem fürdőszoba, sem wc nem volt bennük, többnyire földszintiek és a nagy részüknek csak az udvarra volt ablaka, vagyis napfény sosem érte őket. Cselédet akkor nem regisztráltak a házban. A második világháború végére a ház már hetven éves lett és bár időszerű lett volna, valószínűleg az ötvenes éveket is komolyabb átfogó felújítás nélkül vészelte át és mire jött az IKV mint kezelő, addigra a rossz minőségű, földszinti, udvari lakások állaga csak tovább romlott. Ez derül ki a nyolcvanas évek első felében megjelent, az Adalékok a belső Terézváros történetéhez c. várostörténeti kiadvány (6) önkéntese által rögzített leírásból is. A feljegyzések szerint a ház nagyon elhanyagolt, bár új kapuja van, az sem szép. A kapualj betonnal felöntött, a lépcsőházban a vakolat már a tégláig lehámlott, a lépcsőházi öntöttvas korlát elemei sok helyütt kitörtek. Az első lépcsőfordulóban egy kb. két méter magas bemélyedés látszik, régen valószínűleg egy szobor állt benne. Akkoriban az Alkotás Textilipari Szövetkezet bérelszámolása, a Fodrász és Kozmetikai Egyesület irodái, valamint a Dohány és Ajándékbolt Vállalat vevőszolgálata működött itt. De a leírást készítő lokálpatrióta szerencsére még egyszer visszament a helyszínre és akkor még feljegyezte a következőket: „Meglátva, hogy fényképezek (szóval ez azt jelenti hogy a Városvédő Egyesületnél talán még fotók is vannak!), a ház egyik lakója, özv. Földi Györgyné megszólított, majd megtudva, hogy miért fotózok, a panaszok áradatával árasztott el. Elmondta, hogy a ház hátsó felében egyszobás szükséglakások vannak kialakítva. A lakásokban minden csupa doh, penész. Az ágyneműt minden reggel szárítgatni kell. A falak salétromosak. A vizet egy falikútról kell hordani, de télen az is befagy. A lakások tizenkét négyzetméter körüliek. Földi néninek viszont van konyhája is. Amikor 1976-ban az az asszony „kihalt belőle” /saját szavaival/, akkor kapta meg eltartásáért, és bevezették a vizet. A néni nagyon elkeseredetten panaszkodott, hogy itt a város szívében milyen állapotok uralkodnak, pedig már többször is fejlesztést, azaz összkomfortosítást ígértekAz udvart földszintes, elhanyagolt toldaléképület öleli körbe." (Lásd az alábbi képet, bár ez az Ó utcáról készült.

20160811_090424b.jpg

20170127_090353b.jpg

Ez az Ó utca 30 szám alatti kis földszintes ház, a bejegyzés elején említett tanúépület, amelyben a nyolcvanas években még kis lakások voltak. Erről a házról egyáltalán nem maradt fenn terv, Déry Attila topográfiája (8) szerint még Hild József tervezte Lang Antal megbízásából, 1845 körül. 

20170523_091033b.jpg

20170511_091329b.jpg

20170524_091045b.jpg

Az Ó utca 28 szám alatti, egyemeletes épületről a levéltár csak 1896-tól kezdődően őriz terveket, de minden bizonnyal ez is pár évtizeddel korábban, 1840 körül épült. Az építtető Mayer Jónás volt és valamelyik metszetrajzon csodásan látszik hogy a pincében és a földszinten lévő helyiségek mennyezete is boltíves volt. Vannak tervek 1923-ból, akkor Murai Sándor hordókereskedő és neje kértek átalakítást a földszinten, ezeken egy műszaki üzlet, egy "korcsma" és egy szerelőműhely látszik. De most koncentráljunk a kocsmára, hiszen ebben a házban működött Král Jakab vendéglője, a húszas évek második felében a kokainisták egyik kedvelt törzshelye. A Nagymező utca környékén egymás mellett sorakoztak a kokain lebujok és nem mellesleg a bordélyházak is. A korabeli napilapok gyakran cikkeztek a kokaintanyákról, az Esti Kurír például így: „Betérünk az Ó-utca 28. szám alatt levő Král vendéglőbe. Ez a régi híres kis korcsma, ahol előkelő művészek, újságírók és méltóságos urak szoktak megfordulni, az utóbbi időben valósággal tönkrement a kokainrazziák miatt, amelyek elkedvetlenítették a rendes, úri vendégeket. Kokainistát úgyszólván még soha nem fogtak itt le, mégis gyakran jelenik meg itt a hatodik kerületi kapitányság valamelyik embere. Az éjjel is ez történt. Alig ülünk néhány percet a Král-féle vendéglőben, egyszerre feltárul az ajtó, belép Szekér József 796. számú rendőrfelügyelő a Mozsár-utcai kapitányságról és harsány hangon elkiáltja magát: Kérem az igazolványokat!” (Esti Kurír, 1927.01.15). Egy alkalommal ebből a házból egy ezüstkalapos, szilszkin (fókaprém) bundás nőt hoztak ki a detektívek, őt is beállították a sorba és társaival bevonult a Mozsár utcai kapitányságra. De a házban nemcsak a fehér porból fogyott bőven, pálinkából is. Az Újság 1925-ben érzékletesen festi le az egyik Ó utcai kocsmát, talán pont Král Jakabét, ahol a testvérek”, azaz a kokszosok találkozni szoktak: "Közönséges söntés, az utcáról nyitott üvegajtó. A pult mögött pálinka, bor és sör. Főleg pálinka. Törköly, seprő, szilva, barack, borovicska. A faasztal körül pad és székek. Most konfliskocsisok koccintanak a jégbe hűtött sörrel, de hátul, a kis szobában három leány üldögél és egy jól öltözött, úrias formájú férfi. A lányok túlzottan ki vannak festve. Eleganciájuk rikító. A szemükben valami örök álmosság, amin nem segít a festék sem. Szótlanul üldögélnek. Pálinkát isznak. Az úrias formájú férfi cigarettázik. Az egyik leány az asztalra könyököl és merőn bámulja a falon levő sörgyári plakátot. - Ez az! - mondja Markovits Andor, egy régi kokainista. - Ez a kokain hatása. Részegek, buták, el vannak fásulva teljesen. Semmi nem érdekli őket és senki a világon. A kocsmáros látszólag nyugodtan jár-kel közöttük. Egészséges, piros arcú ember. Családja van, gyermekei vannak, ő azt sem tudja, hogy mi az a kokain. Csak folyton tölt az üres pálinkás poharakba." 


De nem csak kokaintanya volt a házban, az egyik régi lakó a nyolcvanas években azt mesélte hogy a harmincas években vadászházként, majd nyilvános házként is működött, ezekből bőven akadt az Ó utcában és a környéken, a Zichy utca is tele volt velük. „A háztulajdonosnő csak gyermektelen, egyedülálló nőket fogadott be a házába. A nyolcvanas években a házban 8 db szoba-konyhás lakás volt, amelyek belül boltívesek! A tetőtérben cselédlakások voltak, ezeket a tűzveszély miatt felszámolták. A második világháború után több egyszobás lakást alakítottak ki az épületben. A ház udvarát az egyik oldalról a szomszéd ház tűzfala határolja, ahol egy sima vörös márványlap látható, amely valószínűleg egy falikút maradványa. Az udvarban egy gyermekfejjel díszített kő virágtartó van, amely le van meszelve, nagyon szép a lépcsőházi fakorlát, amelyet az idő kikezdett. A ház kívül-belül igen elhanyagolt állapotban van. Többszöri beázások rajzoltak salétromos foltokat a kapualj mennyezetére, és kívül az ereszcsatorna köré. A kapualj bolthajtása igen szép ívű, de nagyon elhanyagolt. A vécék lakáson kívül vannak, kivéve 1-2 lakást, ahol a tulajdonos megcsináltatta. A házban Papp Gyula bádogos mester műhelye van, és egy iroda, ahol a Magyar Híradástechnikai Egyesülés Gyártmányfejlesztési Főosztálya van. Az elektromos vezetékek nagyon elcsúfítják a kapualjat. Az udvart szép vadszőlő díszíti, sajnálják is a lakók, hogy a várható tatarozás miatt el kell majd távolítani.”(6)

a.gif 

Ilyen újsághírek és visszaemlékezések maradtak fent az épületekről és a lakóikról és most nézzük a terveket. A hotel látványterve először 2008-ban, a válság hajnalán jelent meg az Építészfórumon, akkor elég jó bírálatokat kapott, és a merész, fáklya vagy korona alakú tetőépítmény ide vagy oda, tulajdonképpen nem is nézett ki rosszul. Ehhez képest a sajtót pár hónapja megjárt, ámde 2010-es látványterv a zöld kerámiaborítású tetőépítménnyel nekem nem jön be. Most már azért szurkolok, hogy visszaépítsék az eredetivel azonos homlokzatot és a tetejére egy olyan építmény kerüljön, ami nem él az alsó résztől teljesen külön álló életet, de legfőképpen passzol a kék kupolás bankkal már némileg meghekkelt utcaképbe. Ugyanez vonatkozik az Ó utcai épületrészre, amit szervesebben lehetne hozzákapcsolni a projekthez, mert biztosan van a 2010-esnél esztétikusabb és eredetibb megoldás, persze ez az én szubjektív véleményem. 

b.gif

Ez a feladat, ide kell tehát megrajzolni egy menő, nemzetközileg ismert lánc egyik szállodáját és remélem hogy a tervezőknek és az engedélyezőknek is lesz szeme, amikor dönteni kell. Örültem, hogy a palánkon már nem a 2010-es tervről ismert zöld kerámiakockát láttam, hanem egy új tervet ugyanattól a tervezőirodától és remélhetőleg hamarosan erről is lesz majd több kép. Amint ez megtörténik, frissítem a bejegyzést.

20170703_090817b.jpg

20170703_090810b.jpg

Az alábbi galériában pár saját és néhány, a Google mapsről vett fotó a romkocsma belsejéről, ezeket szándékosan mentettem le, hogy megmaradjanak, ha a következő frissítéskor levennék a térképről. 

 

Lábjegyzetek és források

 1 „Helyi védelem alatt álló építményt egészében elbontani (…) tilos. Helyi védelem alatt álló építmény bontása csak más módon elháríthatatlan közvetlen életveszély esetén lehetséges. (...) A helyi egyedi védelem megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha a védelemben részesülő építészeti érték károsodása olyan mértékű, hogy a károsodás műszaki eszközökkel helyre nem állítható, vagy azt az utólagos értékvizsgálat javasolja.” (innen)

2 Forrás: Mapire

3 Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

4 Forrás: Kismező, Nagymező, Broadway - Várostörténeti Tanulmányok (szerk. Kemény Mária). Az idézett részeket Nagy Ágnes- Rigó Máté: "Nagymező és Klauzál utcai bérházak  1941-ben. Az elöregedő és a korszerű lakásállomány hatása a bérlőkörökre" című tanulmányból vettem.

5 Forrás: Budapest Főváros Levéltára, Tervtár (Teve utca 3-5.)

6 Forrás: Adalékok a belső Terézváros történetéhez - Budapesti Városszépítő Egyesület, 1984

7 Déry Attila: Terézváros-Erzsébetváros, Budapesti Építészeti Topográfia 

8 Hemző Teréz Dohánytőzsdéje - forrás: Arcanum

Hungaricana

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom, ellenkező esetben azt külön jelzem. 

Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk

KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr3012634803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

karandash 2017.07.04. 13:52:17

Azért minden csóróság ellenére jó világ lehetett a 20-as években, ha jutott a proliknak is kokainra.
Ma meg mindenféle műfű terjed.

fovarosi.blog.hu · http://fovarosi.blog.hu 2017.07.06. 09:35:04

Az új épületet finoman szólva sem rajongás fogadta, semmi köze nem lesz a környezetéhez, inkább tűnik otromba belebarmolásnak, mint izgalmas újdonságnak.
24.hu/belfold/2017/03/21/keramiadobozzal-leszurt-luxushotel-lehet-egy-nagymezo-utcai-berhazbol/

Varázsceruza 2017.07.06. 09:48:23

@fovarosi.blog.hu: köszi, láttam ezt a cikket be is linkeltem a legelején, de az ebből nekem nem derült ki egyértelműen, hogy ez a kerámiadobozos terv már valójában 2010-es, szóval jócskán eljárt felette az idő. A legelső, 2008-as tervekre írtam, hogy bár extravagánsabb és merészebb is, de nekem jobban bejött és jobb kritikát is kapott, de mivel most az építkezést körülvevő palánkon már egy 3. terv van, egyértelmű hogy a kerámiadobozt dobták, de nem tudtam még elérni a tervezőt.