Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Erzsébet kontra Engels - a buszpályaudvar

2011. március 27. 13:15 - Varázsceruza

Ha épségben átverekszi magát az ember az Erzsébet teret elborító gördeszkásokon, a Gödör végül is nem  rossz hely, nyáron. Bár a borkínálatukkal sosem voltunk megelégedve. Kifejezetten vonzóvá teszi a hosszú lépcsősor, amely alkalmat ad arra, hogy minden látogatót időben észrevégy és ennek megfelelően cselekedj, ha szükséges:) Növeli báját, hogy tavalyig még borravalót sem fogadtak el a becsületes huszonegy éves pincérlányok (főnöki utasításra), és azért tavalyig, mert idén még nem voltam, és nem tudom mi a helyzet.
A legemlékezetesebb ottlétem mégis, bár nem szívesen vallom be, az időjáráshoz kötődik, egy vihar előtti ücsörgéshez, amikor minden átvonult a fejünk felett, ami az égben lehet, olyan színek és hangok kíséretében, hogy csak na, a levegő pedig tele volt feszültséggel, feltámadt a szél, a teraszt kb egy perc alatt átrendezték a vendégek, mindenki valami fedett helyet szakítva ki magának... És ez így ment jó sokáig, és a vihar csak nem jött, de a hangulat varázslatos volt.
A rossz dolog a Gödörben és környékében az, hogy nem is olyan régen van nekünk, de mégis olyan fílingje van, hogy ez az, ami úgy nem lett jó, hogy egy kis plusz energiával még akár jó is lehetett volna, és lenne egy mini kis central parkunk a város közepén, szökőkúttal, pázsittal, padokkal, a fákról ugrándozó mókusokkal, bla-bla, de nem lett. Pár évvel a létrehozása után ugyanis egy szétesőben lévő díszletnek tűnik az egész, ami mintha arra várna, hogy jöjjön már valaki és mentse meg a pusztulástól.
Mindig elmegy a kedvem az egész hogyan-tegyük-élhetővé-a-várost maszlagtól, ha arra járok és épp nem kapok frászt a gördeszkáktól, meg persze gondosan kikerülöm a piás, befüvezett fiatalokat. Övék itt a tér ugyanis, nekik legalább lett egy!


Merthogy a tér mindkét felét elfoglalják most már ők, a középen válaszfalként álló, szegény hajdani buszpályaudvar épülete pedig, amit jó pár éve design terminálnak kiáltottak ki, azóta is meddőn áll a gördeszkák és sörösdobozok tengerében, és ottlétemkor zárt ajtókkal. A bejáraton ugyan szerepel egy telefonszám, amelyen a biztonsági szolgálatot hívhatjuk, de nem éltem ezzel a lehetőséggel. Arcomat merészen az üveghez nyomtam és belestem, de meg is ijedtem, mert egy szempár nézett vissza, egy magányos, jobb időket látott biztonsági őr, aki végül is fogalmam sincs minek a biztonságára ügyelhet- lehet valami az alagsorban, vagy a pincében??  gyémántok tán??
Ha valakit érdekel a régi épület felújítása és a design terminál késleltetett átadása körüli, visszaélésekkel és sikkasztással tarkított cécó, bőven talál róla olvasnivalót a neten, mindenesetre úgy tűnik, tényleg vannak itt kiállítások, itt volt a Graphifest is pl és a Bazilika felőli oldalon meg kint van a Rumpuncs nevű hely logója is:) Ettől függetlenül azt sugallja az egész, mintha ünneplőruhában, kimosakodva azt várná, hogy végre valaki felkérje egy táncra:


Az eredeti  épületet 1949-ben adták át, Nyíri István tervezésében, és már átadása után felkavarta a vizeket a stílusa miatt, mindenesetre 1977 óta műemlék, így ma is gyönyörködhetünk benne.
Én még ebben a csarnokban váltottam jegyet az akkori Engels téren Kaposvárra, sőt Olaszországba is:


A régi FORTEPAN fotón még a régi felirat és a háttérben az akkor még üres, Adria-palotából 1950-re  rendőrfőkapitánysággá avanzsált épület látszik,


ami ma így fest, háttérben a 2000-ben átadott ötcsillagos Hotel Meridiennel:


A tér József Attila út által határolt felén még látszik, hogy a terminál mögött, a mai gördeszkapálya helyén épületek álltak:

(FORTEPAN)

Itt ma Rumpuncs felirat van, és csak az, a háttérből pedig rég eltűnt a ház:


A Fortepan képről látszik, hogy itt régen is vendéglátóipari egység volt, talán utasellátó, eszpresszó, fekete, virsli-vel:


A mai Rumpuncs modernista hátsó bejáratára csak egy kis graffitti jutott: 


A két épületet összekötő pergolasor (azt hiszem így hívják) pedig azért emeletes, hogy a buszok tetejére könnyebb legyen csomagokat pakolni (1949-et írunk!):


A Meridien felőli nézet az üvegtégla fallal:


És akármi is legyen most bent (én csak üres teret láttam, két hosszúkás bőrpaddal, meg az izmos biztonsági őrszemet), régen ilyen szépséges volt ez bizony, gyönyörűen látszik a fényviszonyok tökéletes kihasználása a nagy szalagablakokkal, hátul az üvegtéglákkal és akkor az emeleti rész csinos kis ívéről még nem is beszéltünk:)

FORTEPAN fotó

Soraimat azzal zárnám, hogy még ha a fentiekből úgy is tűnne, semmi bajom a gördeszkásokkal, ha nem törnek az életemre, csak szomorú, hogy errefelé nem bír az ember gyereke úgy kialakítani köztereket, hogy a régi értékek megőrzésével azok élvezhetőek és főként mindenki számára élhetőek legyenek. 
Az LGT meg nyilván nem erről a térről énekelt, ja. 


2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr327463960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Palcsi 2011.03.27. 16:44:55

Egyre szebb és érdekesbb, Csibe! Gratulálok!!! (Szívből! :) )

Catflower 2011.03.27. 16:56:38

Kösz Csibi!!! És remélem tudod, hogy mindez nélküled nem jöhetett volna létre!!:)