Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

A kerámia klassz

2014. február 06. 08:43 - Varázsceruza


Szeretem ezeket az épületkerámiákat. Kovács Margitról mindig Szentendre jut eszembe, az osztálykirándulás, a lángos-palacsinta a sikátorban, a fagyi, és az első rácsodálkozás a városra. Kár hogy nincsenek róla képeim...   
A Régiposta utcain ott a monogramja középen. A Vármegye utcában a pávát még a nyáron fényképeztem, kemény délutáni fényben és addig ácsorogtam a kapuban, amíg ki nem jött valaki, mert az oszlopot az előtérben feltétlenül közelről is meg akartam nézni. A pávás kép a homlokzaton és a két (mert kettő is van bent!) oszlopot borító türkiz-piros kerámia is az ő munkája. Nyilván nem véletlen, hogy mindkét házat ugyanaz a páros (Dénes Vilmos-Erős Imre) kivitelezte, bár a Régiposta utcai Kozma Lajos terve Dénes Vilmossal, a pávás pedig Szivessy Tiboré.
A jellegzetes arcok alapján a Szent István körúti üzlet bejárata melletti életképeket is neki tulajdonítottam, és a Köztérkép szerint is így van. Régen egy népművészeti üzlet bejárata volt.

Az oroszlán az Alig utcában ül egy Hofstatter Béla által 1942-ben tervezett ház előcsarnokában, ide a Miénk a házzal jutottam be, ránézésre ez is Kovács Margit munkája, de nem tudom biztosan. A Globus egykori gyárának ebédlője pedig a legelső posztolásom emléke, most már lassan 3 évvel ezelőttről, és fogalmam sincs, ki csinálta a kerámiát...
Ti láttatok valahol hasonlót?

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr97463578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kinga Kovács 2014.02.06. 10:55:04

"Kár, hogy nincsenek róla képeim..." Ne sajnáld. :) Az ilyen belső képeknél épp az a jó, hogy nincs kézzel fogható változata. Az már nem lenne olyan. Nem azt mutatná, pontosabban nem ugyanazt, amit belül őrzöl.