Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

A MÁK bérház

2015. október 23. 17:01 - Varázsceruza

Kossuth Lajos tér 13-15.

Málnai Béla a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Alkalmazottainak Nyugdíjintézete számára tervezte a Kossuth tér északi oldalán álló, a Falk Miksa és a Balassi Bálint utcákra is néző ötemeletes bérházat.

sam_3733b.jpg

Nincs még egy épülete Málnainak, ami ennyire forgalmas és exponált köztéren állna. Nem is könnyítette meg a dolgát a kiemelt pozíció: a Kossuth tér beépítését a hatóságok szigorúan szabályozták és a hely fontosságára való tekintettel a megvalósítást kiemelt figyelemmel kísérték. A tér legrégibb épülete a Földművelésügyi Minisztérium tömbje Bukovics Gyulától, de a szomszédos telken is állt már a Hauszmann Alajos által tervezett egykori Kúria és Budapesti Ítélőtábla épülete, ma Néprajzi Múzeum.

fszek_1927_korul.jpg

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) jogszabálya szerint a tér északi és déli oldalán is úgy kellett építkezni, hogy „az épületek a tér oldalt illető egész vonalán egy egységes épületet mutassanak”. Erőteljes és monumentális homlokzatokat írtak elő, nyugodt, vízszintes párkánylezárással, oromzatok alkalmazása nélkül. A homlokzatokat kőből vagy műkőből kellett készíteni. A földszinten üzlethelyiségeket nem volt szabad létesíteni, csupán kávéház, vendéglő vagy iroda céljára szolgáló helyiségeket és az épületekre hirdetést sem lehetett elhelyezni. Hogy pontosan milyen épület állt ezen a telken az építést megelőzően, arról az alábbi, valószínűleg a 19. század végén készült kép árulkodik, sokat elmondva arról, hogy milyen környék is volt ez az Országház felépítése előtt.

1900_mak_berhaz_helyen.jpg

sam_3730b.jpg

Ezt megelőzően annyit tudni, hogy már az 1860-as években fészer és egy földszintes lakóház állt itt. A környék a mai Szabadság tér helyét elfoglaló hatalmas kaszárnya és egyben börtön, az Újépület 1898-as lebontásáig lényegében egyáltalán nem tudott fejlődni, mert az ormótlan épület észak felé szinte lezárta a várost. A Kossuth tér helyén az 1872-es térképen is csak a Királyi Hajóhivatal és a Vízvezetéki Telep látszik, tőlük északra, ott ahol ma a banki negyed és Újlipótváros terül el, ahogy akkoriban írták, „már csak ugart lehet találni”. Részben beépítetlen terület volt, ahova főleg ipari létesítmények, mint pl. malmok, serfőzde és cukorgyár települtek. A helyzet az Újépület lebontásával és a Parlament felépítésével gyökeresen megváltozott.

1882map.jpg

Málnai zártkörű tervpályázaton nyerte el a megbízást 1927-ben. Eredetileg hat emeletet tervezett, de akkor űberelte volna a Hauszmann-féle Kúria épületének párkánymagasságát, így csak ötöt engedélyeztek. A feljegyzések szerint az FKT az emeletszámon kívül „meghatározta az épület alapkompozícióját, a magasságát, a párkányok és rizalitok elhelyezését… A homlokzat egyébkénti kiképzésében a tervező teljesen szabad kezet nyert úgy a stílus, mint a formaalapításra vonatkozólag.” A Tanács dr. Hültl Dezső javaslatainak a figyelembevételével fogalmazta meg kikötéseit. Ennél az épületnél még hagyták, hogy a homlokzat részleteit Málnai rajzolja meg, ám a tér déli oldalán később felépülő házak homlokzatát már maga Hültl tervezte.

Érdekes, hogy éppen ez a bérház lett Málnai leginkább szem előtt lévő épülete és egyben - a homlokzatát tekintve - a legkevésbé haladó szellemű is, de a megkötések miatt ezen nem is lehet csodálkozni. Hiába keressük benne azt az építészt, aki sajátos kézjegyét minden 1910-14 közt készült épületén összetéveszthetetlenül ott hagyta, Lechner Ödön és Lajta Béla egykori munkatársának a többiekét évtizedekkel beelőző formanyelvét. A háború utáni stagnálásban Málnai is több év kihagyással kezd el újra dolgozni. 1914 után nagyjából nyolc év telik el megbízás nélkül és 1922-ben több budai villa és egy XIII. kerületi gyárépület megrajzolásához ül megint tervezőasztalhoz. A közbenső években díszleteket tervez a Vígszínháznak. Más kérdés, hogy a visszatérés egybeesik a magyar építészet azon nem túl fényes időszakával, amikor az alkalmazott formanyelv jó pár évtizedet visszalépve megint a historizáló stílusokhoz, főleg a neobarokk és a neoklasszicista formanyelvéhez nyúl, itt is az előbbit látjuk kővé dermedve a homlokzaton. Több emeletet átfogó pilaszterek, kőbábos korlát az erkélyeken és attika kővázákkal. S bár a neobarokkos külső nem igazán hat rám, az előtér teljesen elvarázsol. A lépcsőházban pedig, - és ez mindháromra igaz!-, feltétel nélkül megadtam magam, látványban és összhatásban ugyanis lepipál minden lépcsőházat, amit eddig láttam.

sam_3716b.jpg

Lépjünk be a kapun, amin Jungfer Gyula neve áll, az ő műhelyében készültek az épület kovácsoltvas munkái. A színes kővel burkolt előtér hatalmas, dupla belmagasságú és minden tekintetben beillene bálteremnek, kandallókeretekkel és óriási kovácsoltvas csillárral, kővázákkal. Egy évvel a nagy gazdasági világválság előtt lett kész, s már az építése közben is szinte csupa jót írt róla a Magyar Építőművészet: „A Magyar Általános Kőszénbánya R.T. bérpalotájának építkezése jó kezekbe került. Delmár Béla szívós akaraterejével, gyors elhatározásával, nagyobb kaliberű üzleti felfogásával messze kiemelkedik az építőmesterek átlagából. Nem vonzza a közvetlen haszon. Szinte virtust csinál abból, hogy inkább vesszen a pénz, ha muszáj, de amit épít, annak vérbeli építőmesteri munkának kell lenni. Érdemeinek elismeréséül kormányfőtanácsosi méltósággal tüntették ki.” (...)  „A központi fűtőberendezés valóságos látványosság, automatikusan adagoló és működő hatalmas lánc-rostélyos kazánjaival. A hatalmas monumentális épület komplikált berendezéseivel és szerkezeteivel, faragott kőhomlokzatával - a hatóságok és a tervező együttműködésével, az építkezésen résztvett iparosok vállvetett munkásságával - tíz és fél hónapi idő alatt készült el és adatott át rendeltetésének.”

sam_3681b.jpg

sam_3687b.jpg

sam_3443b.jpg

sam_3656b.jpg

Ez esetben meghívásra mentem, kedves ismerős, az egyik lakás tulajdonosa szólt, hogy nemsokára felújítják a pár évvel ezelőtt vásárolt, Kossuth térre néző és pazar panorámával bíró lakásukat és még a felújítás előtt meg tudná mutatni. Meghívásra menni lakásnézőbe mindig nagyon izgalmas, mert sokkal többet lehet látni a házból, ha egy ott lakó kalauzol és a lakások belseje is sok mindent elárul. Erről a lakásról történetesen most, pár hónappal a látogatás után derült ki, hogy olyan kincseket is rejteget, amire senki nem gondolt, erre mindjárt rátérünk. Gyalog mentünk fel, hogy kiélvezzük az ellipszis alakú lépcsőház minden szegletét. Ez az épület legmodernebb része, részben biztos a hatalmas ablakok miatt.

sam_3451b.jpg

sam_3532b.jpg

sam_3564b.jpg

sam_3462b.jpg

A kilátás valóban ötcsillagos. A lakás majdnem teljesen üres, felújítva is régen volt, de B. elmondta, hogy úgy szeretnék újjávarázsolni, hogy minden korabeli és működőképes vagy felújítható tartozékot és részletet megőrizzenek. Jó állapotban vannak még például a régi kilincsek az ajtókon és az ablakokon. A fürdőszobában is még az eredeti csempe van a falon, sőt, talán a pepita járólap is az. A lenti képsorban egy régi fürdőszobabelső is látható: 

A lakások bejárata melletti keskeny ajtókat használták régen a cselédek, ezeken léphettek ki a belső udvarra néző, szűk folyosóra, onnét pedig a konyhán vagy a cselédszobán át léphettek a lakásba. Az utcai traktusban, - ahol mi is voltunk – a második emelettől felfelé négy 3 szoba-hallos, a sarkokon egy-egy 5 szoba-hallos, a Falk Miksa utcai szárnyban pedig egy 4 szoba-hallos lakás volt az eredeti tervek szerint. Az első emeleten irodák voltak, itt székelt többek közt a Victoria Vegyészeti Művek Rt. vagy az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. Az udvari, kevésbé értékes lakások két szoba-hallosak.

sam_3624b.jpg

Márciusban voltunk ott, akkor még a tulajdonos sem tudta, hogy az egyik térre néző szobában a tapéta dupla falat rejt. Felújítás közben itt találták meg az elveszettnek hitt 1944-es adatszolgáltatási ívek egy részét. Egy árulkodó repedés volt a falon, majd amikor elkezdték megbontani, kiderült, hogy a téglasor mögött egy rétegnyi papír rejlik, még abból az időből, amikor egy kormányrendelet alapján az egész városban összeírták, melyik lakásban élnek zsidók és nem zsidók. A papírok ittlétét magyarázza, hogy 1944 júliusában az épületben működött a lakásügyi kormánybiztosság. A felfedezésről szóló kisfilmet itt lehet megnézni, és hála a tulajdonosoknak, azóta a papírok már a Fővárosi Levéltárban vannak.

sam_3727b.jpg

Még egy órát bolyongtam a földszinten, egyik lépcsőháztól a másikig sétálva. Mindegyik tökéletes, bár a két melléklépcső „csak” fél ellipszis alakú és az előtérben is gyönyörködtem még egy csomót, mielőtt kimentem a kapun és még egyszer, akkor talán más szemmel, megnéztem magamnak újra az ismerős homlokzatot. Amióta ott jártam, megnyitott a földszinten az Elysée Bisztró és Kávéház, a harmincas években, a Kozma Lajos által tervezett enteriőrben működő elődje helyén (régi képeket lásd még a poszt végén). 

sam_3539b.jpg

sam_3633b.jpg

sam_3670b.jpg

sam_3649b.jpg

sam_3722b.jpg

Az épület tetején, a sarokrizalitokon elhelyezett szobrok Beck Ö. Fülöp és Petri Lajos munkái.

A MÁK bérpalota egyéb építőmunkáit a következő iparosok végezték:
Seenger Béla márvány- és kőfaragóipari r.t. (Budapest, II., Kisrókus-utca 21-23.) készítette a homlokzat kőfaragómunkáit, az előcsarnok márványmunkáit, a márványkandallót és a többi kőfaragómunkát.

sam_3445b.jpg

Hantos Testvérek R.T, festő-, mázoló- és tapétázó iparüzeme (Budapest, VI, Horn Ede-utca 5.) készítette a szobafestő-, mázoló- és tapétázó-munkát.
Rohonczy Hugó okl. mérnök egészségügyi, műszaki berendezési gyára (Budapest, VI., Fóti-út 19.) végezte a vízvezetéki munkát és egészségügyi berendezéseket.
Magyar fűtési és szellőztetés-berendezési vállalat (Ádamy Arnold) békebeli legrégibb és legjobb cégek egyike (Budapest, IX., Márton-utca 35/a) készítette a központi fűtésberendezést.
A Pestszentlőrinczi Parket- és Gőzfűrész R.T. (Személynök-u. 12.) és a Fried Benedek cég (Rákóczi-út) végezték a parketmunkát.
Eternit- művek, Hatschek Lajos asbest-cement-, palagyára (Budapest, VI., Andrássy-út 33.) a tetőfedést.
Rákos M. szobrászati műterme (Budapest, VII., Szent Domonkos-utca 5) a homlokzati szobrász- és műkőmunkát, az udvari homlokzat, az előcsarnok, dísztermek szobrászmunkáit.
Jungfer Gyula cég, udvari mű- és építőlakatosárú-gyára (Budapest, VIII, Berzsenyi-utca 6.) készítette a gyönyörű kettős, kovácsolt vas-rácskaput.

sam_3601b.jpg
Czikornyai Gyula épületüvegezési vállalata (Budapest, VI, Király-utca 98 /a) az összes épület-, dísz- és tükörüvegezést. (forrás: Magyar Építőművészet)

További képek:

Brigitte-nek ezúton is köszönöm a meghívást.

Források:

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között

Siklósy László: Hogyan épült Budapest? 1870-1930

Magyar Építőművészet

Mendöl Zsuzsa: Málnai Béla (1974)

Az archív képek a FSZEK-ből, illetve a Hogyan épült Budapest? c. könyvből, a térképrészlet 1882-ből innét.

Kapcsolódó bejegyzés: Málnai egyik korai, szecessziós munkája a Hajós utca 32-ben.  

 

 Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr517955322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.