Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Angyalföld, Szabolcs utca 11.

2015. október 31. 18:58 - Varázsceruza

sam_8723b.jpg

20151031_110926b.jpg

sam_8725b.jpg

20151031_110902b.jpg

p1740476b.jpg

Szólt valaki, hogy lebontják a Szabolcs utca 11-et és érdemes lenne megörökíteni, amíg még áll, így az egyik hétvégén odamentünk. Az épületet félig már kiürítették, régi tűzhelyek, lemezjátszók, bútorok és mindenféle kacat áll halmokban az udvaron, a falnak támasztva. Egy pár lakásban még laknak, erről az emeleten száradó ruhákon kívül az ottlétünk idején tapasztalt, meglepően sűrű jövés-menés is árulkodott. Az egyik lakót megkérdeztem, hogy tényleg lebontják-e házat. Azt mondta igen és reméli, minél hamarabb...

p1740478b.jpg

20151031_110751b.jpg

Az egykori tulajdonos Lappert György, foglalkozását tekintve tajték- és borostyánkőárus, más dokumentumokban mint "tajtpipa-metsző" 1887-ben eladja a IV. Hatvani utca 14 szám alatti tajt- és pipakereskedését és még ugyanebben az évben Mészáros János építőmesterrel elkészítteti a Szabolcs utca 11. szám alatti telkén lévő ház terveit. Sajnos pont az utcára néző traktusról nem maradt fenn terv, pedig a szép homlokzat miatt nyilván ez lenne a legérdekesebb. Így csak annyit tudni biztosan, hogy a belső udvarra néző, "egyemeletes udvari bérház" és az utca vonalára merőleges, a lépcsőházat magában foglaló, szintén egyemeletes traktus rajzait is Mészáros jegyzi. 1887 után Lappert a pipaüzlet eladásából származó pénzt valószínűleg ingatlanokba fekteti, mert ezen kívül még az Ó utca 25 és a Rózsa utca 77 is az ő tulajdonába kerül. A Szabolcs utca 11. szám alatti "ingatlanságot és annak bérjövedelmét" 1893-ban terhelik meg jelzáloggal, amikor talán a másik két ingatlan adásvétele miatt Lappert húszezer osztrák értékű forint kölcsönt vesz fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól, 50 éves futamidőre és a hitel fedezetéül ezt a házat köti le. Egy darabig talán maga is ott lakik az épületben, de a század fordulóján már a másik, Rózsa utcai házában sorolja a jegyzék. 1903-ban bekövetkezett halála után fia, Lappert Antal örökli a házat.

p1740481b.jpg

A bedeszkázott ablakok mögött a földszinten, a bejárat mellett a Szőlőskert Borértékesítő és Italmérő Szövetkezet korcsmája működött a negyvenes években, de találtam nyomát egy cipészmesternek is, akit Perczel Ferencnek hívtak, majd az ötvenes években munkásszállás üzemelt az épületben. A régi terveken szépen látszik, hogy az oldalsó traktusban a földszinten és az első emeleten is három szoba-konyhás lakás volt.

sam_8748b.jpg

sam_8745b.jpg

sam_8757b.jpg

trt-xiii-91v2.jpg

Nyilvánvaló, hogy a Szabolcs utca és környéke megérett a fejlesztésre és a mai állapotában nemhogy lakni, de még gyalogosan sétálni sem támad kedve az embernek arrafelé. Az Önkormányzat honlapján lévő szabályozási terveket böngészve kiderül, hogy a terület "rehabilitációs szabályozásra kijelölt intézményi terület".  Angyalföldön jelenleg a Szabolcs utcában és a Teve utcában hajtanak végre szanálási programot, ami a két utca és környékük komplex megújítását és a lakásállomány jelentős javítását eredményezi majd. Lényegében az összes régi házat lebontják az utcában, legalábbis ez derül ki a fenti tervből. Az építési területet rózsaszínnel jelölték, helyi védelmet csak a Tüdőbeteggondozó épülete élvez a Dévai utcában és van még néhány régi ház a Bulcsú utca sarkán, amiket védelemre javasoltak. Nyilván az is szempont, hogy több pénzbe kerül egy ilyen épületet felújítani, mint újat építeni, de mindent mérlegelve, ezt a homlokzatot nagyon sajnálom. Az összes többiért nem kár, de ezt érdemes lenne megtartani valahogy. Valamikor ez lehetett a legszebb lakóház a Szabolcs utcában, még Lappert György idejében...

 

Frissítés:

A posztot a blog egyik olvasójának visszaemlékezéseivel egészíteném ki. Kiss Anna nagyszülei a házban laktak: 

"Nagypapám 1973-ban, nagymamám 1978-ban halt meg. Én 1951-ben születtem, ezért jól emlékszem arra, hogy ez egy rendezett, tiszta, lakható ház volt. Erről így szól a családi krónika: "Öreg, szürke, kopottas ház, és a földszinti lakók igyekeztek, hogy mindig tárva-nyitva álló ajtajaik előtt virítson néhány tő petúnia, büdöske. Nagymama ajtaja előtt nem volt virág, mert oda soha sem sütött a Nap. A lakás is sötét volt, sosem láttam Perczel mamát kardigán nélkül.
Orrunkat megcsapta a rántott hús illata, fülünket megütötte a „Jó ebédhez szól a nóta...” Vasárnap 13 órakor ez volt egész Budapesten, a program. Aztán kicsit unatkoztunk, és unaloműzésképpen sűrűn nyúltunk a süteményes tálba. Majd süteménypakolás, búcsúzkodás, biciklizés, pince, mosdás, pizsama – és véget ért a hétvége.

Hogyan süllyedhetett ez a tisztes kispolgári szegénységet árasztó ház ideáig??? Én utoljára két éve jártam arra.... kár érte...." 

Frissítés/2017. január 20.

2017. januárjában levél érkezett Sz. Katalintól, aki a következőket írta:   

"Egész gyermekkoromban ennek a háznak a "történetét" hallgattam. Anyai nagyszüleim éltek és dolgoztak (vállalkoztak) ebben a házban. A földszinten béreltek egy lakást és az utca felé egy üzletet. Hentes üzlet működött ott a II. világháború előtt az 1930-as években, amely nagyon jövedelmezőnek bizonyult. Az ott töltött néhány év alatt a nagypapám olyan jól működtette a boltot, nagymamám olyan jól gazdálkodott, hogy a ház akkori tulajdonosával arról tárgyaltak, hogy megvásárolják a teljes bérházat, s így válnak bérlőből tulajdonossá. Azonban a háború közbeszólt, s a tulajdonos visszalépett eladási szándékától. A háború viharában nagyszüleim édesanyámmal együtt visszaköltöztek vidékre a nagymamám szüleihez, ezzel feladva a bérleményt. A családi fényképes dobozban mintha láttam volna a ház-üzlet előtt készült képet. Nagymamám mindig azt mesélte, hogy ez egy gyönyörű ház volt, s a környék is nagyon "menő" volt a Liget közelsége, a rengeteg szórakozási lehetőség miatt. A lakók és a környék lakói jól menő iparos emberek és tisztviselők voltak, főleg vasutasok. Később soha nem ment az utca környékére sem a Nagyi, sem Anyukám. Én kb. 8-10 éve egyszer kíváncsiságból bementem az utcába, s azt úgy hagytam el, hogy azt gondoltam, "ha ezt a nagymamám látná biztosan forogna a sírjában". Lepusztult és elkeserítően tönkrement házak sorából állt akkor az utca, a sokat emlegetett üzletnek nyomát akkor nem találtam meg."

Ezúton is köszönjük, hogy megosztotta emlékeit. Sajnos nem jártam mostanában arrafelé és nem tudom hogy lebontották-e már a házat, ha valaki tudja, írja meg. 

 

Források: Budapest Főváros Levéltára, Tervtár

Hungaricana.hu,

Budapesti Czím- és Lakásjegyzék

XIII. kerületi Hírnök XXI. évfolyam 20. szám. 2015. október 15., 4. oldal

Köszönöm Seress Márta segítségét.

Kapcsolódó bejegyzések: Váci út 171., Turbina utca, Váci út 121-129 

 

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr818039464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rátonyi Gábor Tamás · http://bpxv.blog.hu/ 2015.11.05. 08:36:10

Hát, legalább itt maradt néhány kép róla...
Én dolgoztam a környéken még régebbben, és tényleg nagyon gáz az egész Szabolcs utca. Nem is értem hogy alakult ki, hogy ilyenné vált. Ha ugyanez az utca Zuglóban lenne, több ház megmenekülne, felújítanák ezeket.

A Mészáros Jánosról nem tudsz többet? Hol volt az irodája, vagy ilyesmi?

Varázsceruza 2015.11.07. 19:36:58

@Palotabarát: Túl sokat bontanak errefelé, legalábbis az én ízlésemnek biztosan.
Mészárosról nem tudok semmit, nem volt időm belemélyedni, mert a levéltári kereső túl sok találatot feldob erre a névre...