Nemrég lebontották a Nagymező utca és az Ó utca sarkán álló házakat, egy hotel épül majd a megüresedett telekre. Előzőleg három ház állt itt, a legértékesebb közülük az utóbbi években az Instant romkocsmának helyet adó kétemeletes neoreneszánsz homlokzatú lakóház, aminek főbejárata a Nagymező utcából nyílt.
2015. február
Mi, a főváros iránt elkötelezett bloggerek úgy gondoljuk, hogy a Közép-Európai Egyetem fontos szerepet tölt be Budapest életében, ezért tiltakozunk a CEU ellehetetlenítését célzó törvénymódosítás ellen.
Bayer Árpád BarosssBlog
Erdős Zoltán: Városi metamorfózisok blog
Fonyódi Anita Kép-Tér Blog
Juhász Judit Városkommunikáció blog
Király Dávid BKV-figyelő blog
Papp Géza Fővárosi Blog
Rátonyi Gábor Tamás XV. kerületi blog, Utcák terek blog
Városblogger vagy? Csatlakoznál? Küldd el a változatlan szöveggel megjelent blogbejegyzésed címét a ceutiltakozas@gmail.com címre!
Karcsú, háromemeletes épület, ívelt, magas oromzattal a bulinegyedben, nem messze a Király utcától. A pár éve barackszínűre mázolt kőporos homlokzaton az építész többi épületéről már ismerős tábla, rajta nagy betűkkel Fodor Gyula neve. Kívülről felújítottnak tűnik, és részben az is, de az az érzésem, inkább csak felületi kezelést kapott, azt sem igazán szépen. A homlokzati díszeket helyreállították, az ablakkeretek is a régiek. Az elhanyagolt, de még eredeti, bedeszkázott földszinti portál egy nem működő üzlethelyiséget takar és szinte sikít egy rendes bérlőért.
A napokban a kezembe került egy régi újság képes melléklete, benne egy érdekes homlokzati rajzzal. Rögtön megismertem az Alkotás utcai hatalmas, szobros sarokházat, jártam is benne pár évvel ezelőtt, akkor is tél volt. Egy monstrumnak éreztem az egészet megmagyarázhatatlan részletekkel, a ház előcsarnokát és a földszintet pedig egyenesen nyomasztónak, nem is merészkedtem feljebb. Akkortájt Vera, a Lásd Budapestet bloggere írt is róla, így én letettem róla. A most talált cikkek és képek viszont szerintem elég érdekesek ahhoz, hogy közzétegyem őket és hozzátegyenek valamit az eddigiekhez.
Forrás: Pesti Napló, 1929
Egy ideig laktam az Ajtósi Dürer sor 5-ben, az ötödik emeleten, az egyik szobám Városligetre néző ablakából gyakran nézegettem a Dózsa György úti házakat. Az emlékezetem ezt a homlokzatot is megőrizte, a timpanont díszítő alakokat, a magasból persze sokkal jobban látszottak, mint most, amikor az utcáról csináltam képet. A 64-es számú ház az István utca és a Dembinszky utca közötti szakaszon áll, a bejárata mellett tábla hirdeti, hogy 1908-ban itt alakult meg az ország első lakásszövetkezete. Ha felnézünk a homlokzatra, a szövetkezeti összefogásra utal a harmadik emelet feletti három álló és két ülő férfialakot ábrázoló dombormű is. De itt lakott és dolgozott néhány évig maga a tervezője is, Fodor Gyula a családjával. Három éve jártam itt először, akkor maga a tény, hogy sikerült bejutnom az egykori lakásába, és persze a főlépcsőház a hatalmas üvegablakaival, a hátsó lépcső a beszürkült, százéves festésével olyan hatást gyakorolt rám, hogy napokig a föld felett lebegtem. Sokáig vártam, de most eljött az idő, hogy leírjam a látottakat.
Már régóta terveztem, hogy az írásos posztok mellé mozgóképen is megörökítem a számomra érdekes épületeket. Nem volt könnyű eljutni idáig, de végre elkészült a blog első kisfilmje, egy hajdanán nagyon menő, modernista épületről, a Fischer József által tervezett Járitz-villáról. A ház a Rózsadombhoz közeli Ferenc-hegyen áll, a Baba utcában, és bár műemlék, az átépítések utáni formája és állapota, ahogy a filmen is látszik, nem túl szívderítő.
Ez azért is szomorú, mert Fischer József a Bauhaus első kiállításain résztvevő Molnár Farkassal együtt a magyar modernista építészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa, a CIAM 1928-as megalakulása után Molnár Farkas Breuer Marcellel és Fischerrel együtt alakította meg a szervezet magyarországi szekcióját. Fischer a csoport egyik hajtómotorja volt, kiállításokat szervezett, folyóiratot szerkesztett és építőmesteri végzettsége dacára az egyik leghaladóbb szellemű tervező lett. 1934-es terve, a Szépvölgyi út 88/b szám alatti családi ház (Hoffmann-villa) talán az egyik legismertebb és legkedveltebb modernista villa, fotója rendszeresen felbukkan blogokban, közösségi oldalakon. Az építész 1921-ben feleségül vette Pécsi Esztert, az ország első diplomás mérnöknőjét, akivel sokáig közösen dolgoztak, így a Járitz-villa statikai terveit Pécsi jegyzi. Fischer József rajongott Le Corbusierért. A Járitz-villán is érezhető a mester hatása, érdemes megnézni a Villa Savoye épületét a franciaországi Poissyban, Párizs mellett.
A műsor meghallgatásához kattints ide!
A múlt héten meghívtak a Kossuth Rádió Belépő című műsorába. A Mesélő Házak blog szerkesztőjével a régi házakról és a terveinkről is beszéltünk...
A Hétvégi házak, nyaralók c. 1971-es képeskönyvben, egy gödi hétvégi ház és egy előregyártott, vasbeton elemekből álló nyaraló között találtam a Rondo műanyagház képét.
Régóta terveztem, hogy írok erről az igazán nem hivalkodó külsejű házról, amit biztosan sokan ismernek, ha másért nem, a frekventált hely és a sarki pozíciója miatt. Ráadásul a Bajcsy-Zsilinszky úton pont mellette magasodik az art deco jegyeit is magán hordozó, a tetején hatalmas, fekve támaszkodó férfialakkal díszített épület, szintén egy régi kedvencem. De a letisztultabb, modernista homlokzat mégis remekül mutat a másik mellett, jól kiegészítik egymást. Egy időben laktam itt, emlékszem amikor először beléptem a kapun, azt gondoltam, ez teljesen olyan, mint az újlipótvárosi lépcsőházak, csak valahogy még klasszabb és elegánsabb, ráadásul itt a környéken igazán csak elszórtan vannak hasonló korú házak.
A középső házról van szó.
Az Ó utca sarkán álló épület címe Bajcsy-Zsilinszky köz 1.
Egy időben gyakran jártam a Molnár utcában, ha a Fővám tér felől érkeztem, sokszor elolvastam a sarki ház bejárata feletti, sasok által őrzött dupla 53-as feliratot, majd kíváncsian belestem a kapun, de mindig zárva találtam. Az előtér nem is tűnt különösebben vonzónak, kopott járólapok, unalmas fehér csempék a falon, szóval azt hittem nincs odabent semmi, ami érdekes lehetne. Aztán írt Zakar István, hogy ők csinálják a lépcsőház fali csempéinek felújítását és kérdezte, van-e kedvem megnézni. Naná, hogy volt. Egy téli reggelen mentünk először és még egy párszor az azt követő hónapokban, ha arra jártam, benéztem hol tartanak és mindig megcsodáltam a kis udvar körüli gang pepita köveit, amelyek a Népszínház utca 19 szám alatti Lajta Béla házra emlékeztetnek.
