A tervezője Irsy László, statikusa az a Kellermann László volt, aki valószínűleg megegyezik a lipóciai Kresz Géza 38-as ház építészével. Irsy épületeinek többségét elnézve nem annyira újító szellemű, mint inkább nemzeti érzelmű tervező képe tárul elénk. Sokat elárul róla az 1930-ban elnyert vitézi cím, ilyet az első világháborúban és a forradalmak alatt vitézségükkel és nemzeti érzésükkel kitűnteknek adományoztak.  Hosszú pályafutása alatt vagy 20 templomot és néhány iskolaépületet is jegyzett, közülük érdemes rákattintani először az 1929-es neobarokk csepeli templomra, aztán a 6 évvel későbbi, art decos pusztaszabolcsira majd kedvencemre, a homokkővel borított, 1944-ben átadott balatonföldvárira, ebből a háromból jól lekövethető az útkeresése és fejlődése is. Az alapvetően modern, részleteiben kicsit art decos Gellérthegy utcai ikerház után 1937-ben a zuglói Vitézi-telepre tervezett sátortetős-tornácos-zsalugáteres-földszintes lakóépületeket egyértelműen népies szellemben.


Még inkább árnyalja az Irsyről alkotott képet, hogy 1937-től a városkép formálásában nagy szerepet játszó Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke, a II. világháború alatt pedig a római iskola szemléletét képviselő Magyar Építőművészet folyóiratnak volt főszerkesztője. A magyar külpolitika akkori orientációjából adódóan felerősödött nálunk az olasz hatás, egy sor képzőművész és építész jutott római ösztöndíjhoz. Az általuk kint látottak hozadéka az egyszerre klasszicizáló és monumentális modern stílus, amely előszeretettel használja a sima kőburkolatot, téglát, vasbeton oszlopos portikuszokat. A stílust több templomunknál és középületünknél meg lehet figyelni, lásd pl. Rimanóczy Gyula Dob utcai Postaigazgatóságának székházát. Irsyt mint építészeti szakírót is említik (Az én házam- az én váram c. könyve engem is érdekelne), a háború után pedig a templomokról átvált az ipari létesítményekre, s az Erőmű Tervező irodában kap főépítészi pozíciót. Nyugdíjba is innen ment.

A Gellérthegy utcai ház részben vasbetonvázas, mindkét rész homlokzatának közepén a lépcsőház acélszerkezetű üvegfala domborodik ki félhenger alakban, ehhez a falhoz csatlakoznak mindkét oldalon a szobát/konyhát bővítő zárterkélyek. Szeretem a terméskő burkolatot, amit a magasföldszinttől felfelé kőlapok váltanak és a hátsó fronton lévő erkélyek formáját, de kár, hogy azoknak a hátsó frontra helyezésével megvonta a lakóktól a nyáresti, holdfényes borozgatásokat gellérthegyi kilátással.



1934-ben, amikor a ház megépült, már javában folyt a Tabán földszintes házainak lerombolása ("Itt valamikor utcák voltak, Uram, itt volt az ifjúság."), s nem állt még sem az Orvos utcai lépcsős ház (1964), sem a szemben lévő telken a VÁTI épülete, de a Krisztina körút és a Tabán sarkán álló irodaház sem  létezett.