Régóta terveztem, hogy írok erről az igazán nem hivalkodó külsejű házról, amit biztosan sokan ismernek, ha másért nem, a frekventált hely és a sarki pozíciója miatt. Ráadásul a Bajcsy-Zsilinszky úton pont mellette magasodik az art deco jegyeit is magán hordozó, a tetején hatalmas, fekve támaszkodó férfialakkal díszített épület, szintén egy régi kedvencem. De a letisztultabb, modernista homlokzat mégis remekül mutat a másik mellett, jól kiegészítik egymást. Egy időben laktam itt, emlékszem amikor először beléptem a kapun, azt gondoltam, ez teljesen olyan, mint az újlipótvárosi lépcsőházak, csak valahogy még klasszabb és elegánsabb, ráadásul itt a környéken igazán csak elszórtan vannak hasonló korú házak.
A középső házról van szó.
Az Ó utca sarkán álló épület címe Bajcsy-Zsilinszky köz 1.
Bérháznak épült 1937-38 között, Ligeti Pál és Szirmai József építészek tervei alapján, a Kőolajfinomító Rt. Nyugdíjasainak Egyesülete megbízásából. Ligeti Pál nevét közel sem ismerik annyian, mint Molnár Farkasét, pedig aktív szereplője volt a korabeli építészeti szcénának. Pályafutása festőként indult, majd építészeti tanulmányai után elkötelezett híve lett a modernizmusnak és egyik alapító tagja volt a CIAM magyar csoportjának. Molnár Farkas és Major Máté is dolgozott egy ideig irodájában, sőt Molnárral közösen tervezték például a szuper klassz, gellérthegyi Delej-villát. Szószólója volt a magyar építészeti avantgárdnak, előadásokat tartott és tanulmányokat írt, például a Belső-Erzsébetváros újjáépítéséről. Ebben hosszasan értekezik arról, hogy a mostani Madách téri házak helyét milyen faluvégi hangulatot idéző házbelsők és udvarok foglalták el és hogyan lehetne az idejétmúlt beépítési módot és a rossz állapotban lévő épületeket az akkori korszellemnek megfelelően modernre, jól lakhatóra cserélni. Valószínűleg ugyanez volt a helyzet a mi házunk elődjével is. A régi térképeken látszik, hogy a mai, öt modern ház (a Bajcsy Zsilinszky út 19 szám alatti két épület és a Bajcsy közből nyíló három) helyén mindössze két épület állt egy nagy udvart közrefogva, egy nagyjából V alakú és egy kisebb, a telek Ó utcai oldalán.
Képet nem találtam róluk, csak egy vékony csík látszik a kép bal oldalán a kétemeletes házból, a Lázár utca torkolatától balra. A középső, Ybl Miklós által tervezett épület ma is áll, lásd ugyanezt a képet ma itt.
Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) 17 a-b. (Ybl Miklós, 1862.), Balassa János sebész háza. Klösz György képe. A felvétel 1880-1890 között készült. A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.003
A Bajcsy-Zsilinszky (régen Váci körút, majd Vilmos császár) útra néző régi ház az 1838-as árvíz után épülhetett, átalakítási tervek maradtak fenn róla 1873-ból. 1916-ban még a Kund család, majd 1928-ban már a Wesselényi utca 13. szám alatti ház kapcsán említett, építészként és építési vállalkozóként is ismert Bíró Gyula és testvére, Henrik birtokolták. A régi, nagy udvart közrefogó épületek nyilván nem voltak túl jó állapotban és alaprajzuk sem tette lehetővé, hogy egy esetleges felújítás során jól kiadható lakásokat alakítsanak ki bennük, ezért dönthettek a bontás mellett. Hogy pontosan meddig álltak a régi házak, csak sejteni lehet, mert erről mindössze néhány, margóra kívánkozó információt találtam. Tudni lehet például, hogy 1931-ben, miközben egy takarítónő szőnyeget porolt a második emeleten, leszakadt alatta a függőfolyosó, vagy 1933-ban a Vilmos császár út 19. szám alatt még hirdettek kiadásra egy külön bejáratú világos tiszta, bútorozott szobát. 1937-ben a padláson dolgozó munkások papírba csomagolt, mumifikálódott csecsemőholttestet találtak a kémény mellett. A bontás után a régi házak által elfoglalt telket öt részre osztották, mindegyik más tulajdonoshoz került és a modern stílusú, vasbetonvázas bérházak 1937 és 1941 között épültek fel. Az új felfogás szerint a régi, körfolyosós gangos pesti bérházaktól eltérően az új házakban zárt lépcsőházból lehetett megközelíteni a lakásokat és a korszakban előszeretettel alkalmazott hall kivételével mindegyik szobának utcai vagy legalább belső udvarra és nem gangra néző, világos kilátást kellett biztosítani. Az más kérdés, hogy a Bajcsy közben az utca szélessége miatt olyan közel esik a két ház, hogy az ablakból lényegében gond nélkül lekövethető mi történik a szemben lakóknál - és ezt tapasztalatból írom -, bár a körfolyosóval szemben itt feltétlenül előny, hogy legalább nem járnak el mások az ablak előtt. A környéken és a belvárosban abban az időben kevés új épületet emeltek, magán a Bajcsyn is egyedülálló ez az öt házból álló modern tömb, az épületek nagy része, kevés kivételtől eltekintve még a tizenkilencedik században épült. Érdekes, hogy épp a másik építész, Szirmai József írt tanulmányt egy közeli Bajcsy-Zsilinszky úti épület (23. szám) 1933-as átépítéséről és modernizálásáról, amelyben így szemlélteti az akkori felfogást: „a lakók menekülnek a régi, hiányos komfortú, rossz alaprajzú zeg-zugos lakásokból a világos, jól felszerelt, mellékhelyiségekkel bíró, tökéletes kényelmet nyújtó új lakásokba.”
A trapéz alakú telekre egy alaprajzát tekintve V alakú, lapostetős házat terveztek, a lekerekített sarkon hat emelettel. Oldalt, a szomszéd házakhoz csatlakozó részen -és ez a szemközti házból látszik igazán jól-, négy emeletnyi magas az épület. A rendelkezésre álló lapostetőket azóta a lakók „belakták”, a negyedik emeleti erkély felett és a hatodik emeleten is kialakítottak egy tetőteraszt, sok növénnyel. Az eredeti terveken szintenként két 3 szoba-hallos, egy 2 szoba-hallos és egy garzonlakás volt, minden szoba utcai kilátással. A Bajcsy-Zsilinszky útra néző szalagablakos nappalik elég zajosak, legalábbis az alsóbb szinteken biztosan. A szalagablakokat mindkét oldalon egy kisebb loggia fogja közre. A legcsendesebbek az épület középtengelyétől legtávolabb fekvő, az Ó utcára és a Bajcsy közre néző kisebb szobák. A lakás, ahol laktam, eredetileg 3 szoba-hallos volt, a nappalija pont a forgalmas útra nézett, ezért nyitott ablaknál nem nagyon lehetett tévézni és bár szerettem nézelődni a loggiáról, de a zaj miatt sosem üldögéltem kint sokáig. A lakás közepén lévő, ablaktalan és ezért nehezen kihasználható hallt addigra valamelyik átalakításnál eltüntették, folyosó lett belőle. Ettől egy kicsit olyan volt, mintha albérlők vagy esetleg csak a felnőtt gyerekek miatt leválasztották volna, az előszobából lényegében két átjárható, de egymástól elkülönülő lakrész született.
A szomszéd házhoz csatlakozó részen négy emeletnyi magas az épület.
A homlokzat felújítása előtt készült kép.
A szűk kapualj jobb oldali falára tették a lakónévjegyzék krómozott tábláit. Az előtérbe lépve a portás, a gondnok és a garage felirat olvasható a három sötétbarna ajtón. De a másfél szint belmagasságú előtér legfőbb dísze az utcáról belesve is látható üvegablak, Marsovszkyné, sz. Szirmai Ilona festő és iparművész munkája. Talán Szirmai József rokona lehetett, de ezt csak tippelem, mindenesetre egy másik, Szirmai által tervezett ház előterét is az ő alkotása díszíti. Az előtér nem túl világos, a keskeny kapualj elnyeli az utcáról jövő fényt, így fényforrásként marad az üvegablak, ami nagyon jól mutat, és vonzza a tekintetet, főleg ha éppen jó órában van ott az ember, amikor a legtöbb fényt kapja. A padlót még mindig a régi zöld linóleum borítja, egész jó állapotban van és a falak travertin burkolata is teljesen ép. Az előcsarnok közepén lévő oszlop vörösmárvány borítást kapott. Szép a jobb oldalt induló lépcső íve és onnét bekúszik még egy kis fény is a szomszéd házzal közös, kicsi udvarra néző, félemeleti lépcsőfordulóból. Nagyon elegáns belső tér lehetett régen és szerencsére sok mindent sikerült megőrizni eredeti állapotában. Kicsit megkopott a fénye az eltelt nyolcvan év alatt, de még most is nagyon menő.
A terveken a földszinten nyolc üzlet volt. Ma a patika valószínűleg több üzlethelyiséget is elfoglal és régen a portálok színét is biztosan jobban összehangolták. Az élénkzöld helyett például el tudnék képzelni egy semlegesebb színt, ami nem vágja ennyire haza a földszintet és ezzel az épület összképét. A homlokzatot pár éve felújították, lefestették a sóskúti kőlap burkolatot és eltüntették az ötvenhatos golyók által ütött sebeket is.
a homlokzat felújítása előtti kép
Az Ó és a Lázár utcát összekötő kis utca 1961-ben kapta a Bajcsy köz elnevezést, akkor javasolták, hogy az addig használt Bajcsy-Zs. út 19/c, d, e házszámokat vessék el, mivel a házak közti utcáról nyíló épületeknek, köztünk a miénknek is, nincs bejárata a Bajcsyról. Az átnevezést az is indokolta, hogy - idézem - „a jelenlegi helyzet ténylegesen megnehezíti a tájékozódást és ez a számozás még a kapitalista építkezési, illetve számozási módszer következménye /nagyobb értéke volt a lakásoknak, ha olyként szerepeltek mintha főútvonalra nyíltak volna.” Így lett Bajcsy köz 1 a mai címe és a tábla mindkét cím feltüntetésével még mindig megvan, eszerint több mint ötven éves.
Nagyon klassz ház, a tervezők remekül kihoztak belőle mindent, amit a rendelkezésre álló földdarabon lehetett, bár az öt ház közül alaprajz tekintetében egyértelműen a Bajcsy közből nyíló hárommal volt nehezebb dolguk. Csak érdekesség, hogy a mellette lévő, 3-as számú épületet is Ligeti Pál tervezte, lényegesen szerényebb kivitelben.
A szintén Ligeti által tervezett, szomszéd házzal megosztott udvar nem túl nagy.
Forrás: Ferkai András: Pest építészete a két világháború között; Déry Attila: Belváros-Lipótváros; Budapest Főváros Levéltára; Hungaricana; Budapesti Cím- és Lakásjegyzék. A térképrészletek innét.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.
Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom, ellenkező esetben azt külön jelzem.
Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk
KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.
