Szeretem ezeket az épületkerámiákat. Kovács Margitról mindig Szentendre jut eszembe, az osztálykirándulás, a lángos-palacsinta a sikátorban, a fagyi, és az első rácsodálkozás a városra. Kár hogy nincsenek róla képeim... A Régiposta utcain ott a monogramja középen.…