Pörgessük vissza az idő kerekét, úgy nagyjából 1930-ra. A balatonszemesi Kiszely penzió akkortájt így hirdette szolgáltatásait: "A keresztény úri társadalom fenyves üdülőtelepén, vízparti parkos villákban, minden igényt kielégítő étkezéssel, teljes komforttal, egész évben nyitva van- kényelmes szobák, villany, villanycsengő, vízvezetéki mosdó, fürdőszoba, társalgó, zongora, rádió, homokos strand, móló, kabinok állanak a vendégek rendelkezésére." Ízlelgetem a 80 évvel ezelőtti reklám választékos szavait: vajon ha akkor élnék, a nyaralóhely kiválasztásánál a zongora vagy a társalgó nyomna többet a latban, esetleg a vízvezetéki mosdó? És mért van az, hogy a sokkal kellemesebb életkörülményeinktől szemernyit sem lettünk boldogabbak nyolcvan vagy akár kétszáz évvel ezelőtt élt elődeinknél?

A mi szállásunkon ugyan nem volt zongora, de azóta sem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon mindegyik balatoni faluban ugyanezt éreztem volna, amit itt? Hogy tele van jobbnál jobb épületekkel és hogy muszáj mindegyiket lefényképezni? Fogalmam sincs, mit kezdek ennyi balatonszemesi ház fotójával, de valamire egyszer talán majd jó lesz. Most a kedvenceimet szeretném megosztani, a Bagolyvár utcaiak és a Semmelweis utcai villa után. 

Magtár a 18. századból:

 Vasútállomás: