Az Aranysas-udvar Fodor Gyula egyik legismertebb épülete. Az óriási, középen hatalmas udvarral rendelkező, egykori bérpalotának két bejárata van, egy az Üllői út 14 és a másik a Baross utca 11 szám alatt nyílik. Mindkét oldalon grandiózus kapukon át léphetünk be, amelyekről sasmadár és oroszlánok figyelnek minket. Nézzünk be az épületbe!  

A jól hangzó név ebben az esetben adta magát, mert a lakcímjegyzék szerint az 1880-as évektől itt működött az Aranysas (Goldener adler) szálló, Gyenes Gábor tulajdonában, amely Napóleon császári madaráról kapta a nevét.

Az Üllői úti homlokzat a sasmadárral...

....és a Baross utcai, ahonnét hiányzik a madár.

Friedler Károly 1905-ben csereszerződés útján jutott az épület birtokába, és ugyanabban az évben megbízta Fodort a négyemeletes bérpalota terveinek elkészítésével. Fodor Gyula “műépítő” terveinek első, 1905 októberi sorozata a földszint tervén mindkét utcai oldalon és az udvarban is bolthelyiségeket mutat. A ház piaci pozícionálását jelzi, hogy a portásfülkét “páholy”-ként tünteti fel, illetve hogy telefonfülke is volt a ház előterében. Az első emeleten mindkét utcára néző épületrészben egy öt- és egy négyszobás, 4 méteres belmagasságú lakást helyezett el. Az utcára merőleges épületrészekbe kerültek a kisebb, két szobás lakások de a fürdő ezekből sem hiányzott. A mai ház ismeretében a legérdekesebb mégis a homlokzat rajza, amely a földszinten üzleteket ábrázol, a kapu felett férfi maszk, felette sasmadár. A sokkal inkább eklektikus stílusú homlokzatot az épület középtengelyében egy ívesen formált, nagy kupolával zárta le. Ezen a rajzon később jócskán változtatott, de a megvalósult homlokzat eredeti rajza sajnos hiányzik a Tervtárból. 

Az épület eredeti homlokzati rajza 1905-ből, amelyet később módosított az építész. Forrás: Hungaricana Budapest Időgép

1906 márciusából fennmaradt a lodzsára vonatkozó, “haraszti kőoszlopok, karszti márvány loggia oszlopok és falazott pillérek nyugtani számítása”. Áprilisban a hatóság már az épületben lévő gépek és felvonók használatára is engedélyt adott és Friedler elkezdett bérlőket keresni, ahogy a Budapesti Hírlapban olvashatjuk: “Urasági lakások kiadók a VIII.ker, Üllői út 14. és Baross utca 11. szám alatt épülőfélben levő bérpalotában. 4 -12 szobáig a legmodernebb kivitelben, minden kényelemmel ellátva, tetszés szerinti beosztással. Bővebb felvilágosítást ad a tervező műépítész, Fodor Gyula vagy a tulajdonos, Friedler Károly."  A következő év elején a tulajdonos bérleti szerződést kötött Almássi Károly és Király Katicza kávésokkal az egyik földszinti lakásra, amelyet kávéházként kívántak üzemeltetni, így 1907 márciusában újabb terveket érkeztettek a hatóságoknak. Ezek tartalmazták a kávéházzal kapcsolatos változtatásokat. Az épület 1907-re tehát biztosan állt, a telekkönyvben az év március 19-én feljegyezték, hogy a négyemeletes ház felépült. A dátumok azért is fontosak, mert bizonyítják, hogy Fodor Gyula az épület eredeti és módosított terveit is még Friedler megbízásából készítette el és csak Friedler halála után, 1908 elején került a kész épület Károlyi Lajos gróf tulajdonába. Így az a nyolcvanas évekbeli cikkben megjelent feltételezés is megdőlni látszik, mely szerint a Baross utcai homlokzaton a magasban látható háromtagú csoport az "építtető" Károlyi grófot ábrázolja családjával. Az biztos, hogy a férfi kezében egy épület makettjét tartja, amely lehet pont az Aranysas-udvar is és a kapun látható művészcímerrel együtt a művészeteket, köztük az építészetet kedvelő tulajdonosra lehet utalás. Amúgy hasonló dombormű illetve a művészcímer (lásd a kapun) Fodor számos épületén feltűnik.  

Később, 1911 júliusában Gróf Károlyi Lajos egy toldaléképület terveit rendelte meg. Ez lényegében az épületben már működő Magyar Szalon Kávéház bővítését szolgálta. Üzemeltetői, Jakobovics és fia üvegtetőt terveztettek a toldaléképület tetejére. Nagyot ugorva az időben és a ház történetében, hosszú ideig működött a földszinten a Munkaruházati Vállalat üzlete, a narancssárga felirat még 2016-ban, amikor a lentebbi képet készítettem, megvolt, de mára a bolt is és a reklámjaik is eltűntek, hogy egy szupermarketnek adják át a helyet. 

Forrás: Hungaricana

Az Építőipar 1909 márciusában közölte Fodor Gyula leírását az épületről és a homlokzaton kívül mellékelték az alaprajz, a kapu és a vesztibül falát díszítő dombormű képét is, így ezek az utókor számára is fennmaradtak. “A budapesti Baross-utca 11. sz. alatti és az Üllői-útra is átnyúló telken épült bérpalota tervezésekor modern 6-8 szobás lakásokból álló ház építése volt a cél, takarékos, de kényelmes berendezéssel. Alaprajzi elrendezését illetőleg – tekintettel a telek nagyságára és a kívánt lakások csekély számára – ezeket csoportosítani úgy kellett, hogy emeletenkint négy nagy lakás készült világos helyiségekkel. Az egész udvar alá van pincézve, egyetlen nagy raktárhelyiséget képez; a földszinten egy kávéház és több üzlethelyiség van nagy nyílásokkal, terméskő-oszlopokkal elosztva. A homlokzatok az első emeleti mellvéd párkányáig csiszolt és fényezett haraszti mészkőből készültek a tartó oszlopokkal együtt. Tekintettel a telek terjedelmére és az épületben nagy költséggel berendezett lakások nagyságára: tágas, levegős, födött udvari folyosók futnak körül a megszokott nyílt folyosók helyett. Ezeknek tartó oszlopai és közbeeső könyöklői csiszolt és fényezett karszti márványból készültek. Tekintélyes (5.00—5.80 m) fesztávolsággal. Az összes lépcsők karszti márványból valók. A bérpalotában 2 személy-, 1 teher- és cselédfelvonó, Vacuum Cleaner áll rendelkezésére a lakóknak. A mosókonyhák, vasalószobák és szárítók az V. emeleten vannak. Minden felhasznált anyag és munka, minden műipar magyar a bérpalotán. A bérpalota beépített területe 450 négyzet-öl, költsége 900.000 korona. A vestibulumok, lépcsőházak, udvari és utcai homlokzatok architectonicus kiképzése, stylusa modern irányú." 

Az Üllői úti homlokzatról készített korabeli fotó segítségével az elmúlt száztíz évben eszközölt változások pontosan felismerhetőek. A legszembetűnőbb különbség, hogy az egykor gyönyörű, az ötvenes évekbeli fényképen  még megörökített tetőszerkezet a két hosszú hegyes csúcsban végződő toronnyal eltűnt. A két tornyot alul talán virágmintás, díszes sáv kötötte össze. A drasztikus változások 1959-ben történhettek, amikor lakásokat alakítottak ki a padlástérben, ekkor sajnos erősen megváltozott a negyedik emelet képe és eltűnt a Baross utcán még látható, hármas csoportot (családot) ábrázoló dombormű illetve további épületdíszek is és a helyükre ablakok kerültek, ahogy azt a lenti, 2016-os képen jól lehet látni. A Fortepan 1957-re datált képe azt bizonyítja, hogy a tornyok és a domborművek is a kissé invazív tetőtérbeépítésnek estek áldozatul, hiszen '57-ben még megvoltak, lásd a harmadik képet. 

Magyar Építőművészet, 1908

2016

1957 - Fortepan: Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11

A két utcai homlokzat sosem volt teljesen egyforma, az Üllői úti kilenc-, míg a Baross utcai hét tengelyes, és itt a bejárat asszimetrikusan, nem pont középen nyílik. Ezeket leszámítva az épületdíszek mindkét oldalon feltehetően ugyanolyanok lehettek. 

Az Üllői úti oromfal középső sávját kezükben kardot tartó, harcosoknak tűnő férfiak, géniuszalakok díszítik, válluk felett mintha szárnyaik lennének. Felettük nagy méretű, okkersárgára festett, kiterjesztett szárnyú sas domborműve látszik, alatta az ARANYSAS UDVAR felirat. A Baross utcai oldalon ezek a részletek hiányoznak, itt megmaradt viszont a háromtagú családot ábrázoló dombormű.  

Az Üllői úti homlokzat részlete a Magyar Építőművészetben közölt képen - 1908

A homlokzatot az egy évvel korábban elkészült Napóleon-udvarhoz hasonlóan plasztikus vakolatarchitektúra és gazdag, túlnyomórészt szecessziós stukkódíszítés jellemzi. Fodor Gyula szinte minden épületére jellemző, a homlokzat síkjából kiugratott zárterkélyes tagolás itt is megfigyelhető.

A bejárat a Baross utcáról és az Üllői útról is egyforma, grandiózus kapukon át vezet. A vasvázra szerelt, domborított lemezekkel gazdagon díszített kapu a rajta lévő jelzés alapján a Gerő és Győry kovácsműhelyben készült. Érdekességképpen meg kell említeni hogy pontosan ugyanez a kapu díszíti a Dózsa György út 29 szám alatti házat is. Ez azzal magyarázható, hogy a Dózsa György úti ház tervei is ezzel egy időben készültek és rajtuk a Paulheim és Stahulják páros aláírását látjuk, akik az Aranysas udvar kivitelező építőmesterei is voltak. Így valószínűleg ők rendelték meg ugyanazt a dizájnt és a kapun kívül "vitték" még a lépcsőház madaras rácsait is, mindkettőt a Gerő és Győry műhely gyártotta.

Az épület belseje csodás részleteket rejt, gondolok itt elsősorban az előterek aranyszínűre festett, sudár,  embernagyságú női alakot ábrázoló domborműveire, amelyek hellén tunikához hasonló öltözetben a homlokzat géniuszalakjaihoz hasonlóan a védőangyal szerepét töltik be. A nőalakok mögött szalagokkal körbevett hármas virágfüzér. A lélegzetelállítóan szép domborművek Ney Simon műhelyében készültek.

A kapun belépve az oldalsó falakon és a mennyezeten gazdag stukkódíszítést látunk, többek közt zenélő puttók és floreális díszek fogadják az érkezőket. Az előtér tágas, a Baross utcai kapun a mai napig autók is behajtanak.  

z előcsarnokból nyílik a főlépcső. Az élénk színű, tömör labdavirágokat mintázó kőagyaglapok más budapesti épületben (pl. Király-bazár) is megjelennek, ezek ugyanúgy a bécsi szecesszió kedvelt motívumai, mint a geometrizáló, fonott, dróthálós lépcsőházi korlát. Ez utóbbin, a ház nevével összhangban, komor kis madarak ülnek. A négyzethálós rács pontosan megegyezik a Napóleon-udvarban lévővel, de a pillangók helyett itt madarakkal díszítették. Fodor ezen az épületén teljesen elhagyta az addig használt floreális motívumokat és ezzel a monumentális épülettel mutatta meg tervezői képességeinek legjavát. A homlokzat egy tekintélyt parancsoló, a tekintetet magához vonzó épületet rejt, amelynek belső kialakítása és alaprajzi elrendezése is illeszkedett külsejéhez. Itt nem szűkös udvarra néző és sötét, hanem tágas, nagypolgári, fürdőszobás lakások voltak központi porszívóval. Az oszlopokkal tagolt, széles, fedett folyosó olyan életteret biztosított a lakóknak, amelyet össze sem lehetett hasonlítani a sokat által kritizált, pesti, historizáló bérházak szűk gangjaival.

A domborműveken és a mozaiklapokon kívül a kedvencem az udvari folyosó, ami tényleg olyan széles, hogy élhető térré válik, lásd a videóban. Hasonló lodzsás udvarral kivitelezték a Falk Miksa utca 13 és részben a Steinhardt-udvar egyes oldalait. 

Még több Fodor Gyula épület a blogon:

Napóleon-udvar,

Falk Miksa utca 13.

Zichy utca 30.

Balatonboglár, Villa munka után

Kazinczy utca 51.

Dózsa György út 64.

Forrás:

főként az általam írt Fodor Gyula munkássága c. monográfia, amelynek megírásához az alábbiakra  támaszkodtam: 

Budapest Főváros Levéltára

Hungaricana Budapest Időgép

Arcanum