Bontják Angyalföldön a Hun utca 4/b szám alatti, homlokzatán Kéziszerszámgyár feliratú, rossz állapotú és formára sem túl tetszetős gyárépületet. Nem lenne ebben a hírben semmi különös, sőt a környékbeliek nyilván örülnek is, hogy eltűnik végre a szellemház és lakópark költözik a helyébe. De mégis. Sokszor nézegettem a feliratot és a rácson lévő jellegzetes logót, de eddig nem néztem utána a történetének. A Gerő és Győry műhely kapcsán írtam már arról, hogy a huszadik század első felében a saját területükön kimagasló eredményt elérő és maguknak egyfajta hírnevet szerző iparosok, iparművészek, építőipari vállalatok története kevéssé ismert, sőt némelyik munkássága dokumentálva sincsen. A nagy részük több évtizedes sikeres működés után, a világháború és az azután felállt új államrend miatt eltűnt a süllyesztőben. Ilyen volt a Kéziszerszámgyár elődje, a Márkus Lajos Rt. Vasszerkezetek Gyára és Láncgyár, amely 1906-tól évtizedekig itt, a Hun utca 4/b alatt székelt. A múlt század első felében ott volt a főváros és az ország minden fontos építkezésén, hol vasszerkezeteket, hol speciális nyílászárokat, felülvilágítókat, portálokat vagy éppen láncokat szállított és a város legnívósabb modern épületeinek felépítésében segédkezett.

a kép a lenti Filmhíradó részletből származik

A céget névadója, a székesfehérvári bicikliszerelőből az évtizedek alatt tehetős fővárosi gyárossá avanzsált Márkus Lajos virágoztatta fel. Márkus a szó legnemesebb értelmében vett self made man volt, aki „kisiparos sorból küzdötte fel magát a szakmában elismert tekintélyű gyárossá, segítve pihenést nem ismerő vállalkozószellemétől, vasszorgalmától, közgazdasági dolgokban irányt jelző egészséges ösztönétől és tanulási vágyától … . Sikereit a legtisztább eszközökkel, puritán becsületességgel érte el.” (1)  Márkus Lajos és felesége 1906-ban vették meg a Hun utcai telket és valószínűleg ők építtették rajta a mostani épületek elődjét, amelynek képmását egy későbbi Filmhíradó mozgóképe örökítette meg számunkra. (0:48-tól) 

 innen

A csarnok építéséről így, hogy jelenleg zárva van a Tervtár, csak azt lehet biztosan állítani, hogy 1907-ben több építési engedélyt is jóváhagytak ezen a címen, köztük egy földszintes épületet Sterk Izidor építőmester -később a Gellért Szálló egyik tervezője- nevével, ami lehet maga a mostani épület elődjének építése, ahogyan egy kisebb átalakítás is (2). Az biztos hogy a filmhíradóból vett képen is látható csarnokot később jelentősen átalakították, de részletei, főleg a nyílások felismerhetőek.  

Márkus Lajos cége már az első világháború előtt is szaktekintélynek örvendett a nagyméretű acélvázas épület konstrukciók terén Magyarországon és Németországban. Ezen kívül gyártottak még raktárépületeket, vasoszlopokat, ragacsnélküli felülvilágítókat, idom vasablakokat és végeztek mindennemű lakatosmunkákat, hogy csak néhányat említsünk, a Szépművészeti Múzeum épületlakatos munkáinak egy részét, a Szemlőhegyi úti iskola kovácsmunkáit (1911), az állatkerti Madárház nagyröpdéjének lakatosmunkáit (1912) vagy az Összekötő vasúti híd lámpástartóit.

Az igazi aranykor ezután következett. A harmincas években Budapesten megerősödött a magánvállalkozói és kiskereskedői réteg, rengeteg magán- és középítkezés indult. Előtérbe került a vasszerkezet gyártás, így hozzájuk fűződik az amerikai gyorsasággal felépíthető több emeletes acélházak Magyarországon való meghonosítása (3). A Márkus Lajos Rt. ekkor szárnyalt, különösen a mozik és áruházak építésének és berendezésének területén könyveltek el komoly sikereket.  

Mivel korábban megvették a Wörner-gyár láncgyártóberendezését, majd a kerékpárgyáros Puch-művek 25 automatáját, a harmincas években berendezkedtek a kerékpárláncok gyártására is. Jelentékeny szükségletről volt szó, tekintve hogy akkor félmillió kerékpár volt az országban (4). 

A korszak pezsgő szellemi és művészeti életéből sem maradtak ki, számos ismert építésszel működtek együtt. Közülük a legfontosabb Kozma Lajos lehetett, akivel nemcsak közös munkákat, hanem komolyabb személyes és  baráti kapcsolatot is ápolt a család, hiszen Kozma két lakásuk belsőépítészeti terveit is elkészítette, másodszorra a család Veronika utcai lakásáét, a hamisítatlanul Kozma stílusáról tanúskodó belsővel. Ez a Tér és Forma oldalain is megjelent. De összekötötte őket még egy fontos kapocs: Márkus Győző felesége, Márkus Lili ismert keramikus volt és munkáit gyakran láthatták viszont a Kozma által tervezett lakásokban.

Ha végignézzük fontosabb fővárosi munkáikat, látni fogjuk hogy lényegében az összes kiemelkedő modern létesítmény felépítésénél jelen voltak, nézzük csak:

A Márkus Lajos Rt. gyártotta a Budaörsi Repülőtér forgalmi épületének fém bejárati ajtóit, kettős acélablakait, harmonika acélajtóit, billenő garázskapuit, parancsnoki tornyának fém-üveg kapszuláját és a főbejárat üvegtetejét (Terv: Bierbauer Virgil és Králik László, 1937),

a Markó utca 9 szám alatti, az Art Deco stílusjegyeit magán hordozó, egykori lipótvárosi elektromos alállomás, a Transzformátorház acélkapuit- és ablakait (Tervezte Györgyi Dénes és Román Ernő, 1929-30),

a Közraktár utca 22 b/c alatti, Dr Baráth Béla, Novák Ede és Hofstätter Béla által a Weiss Manfréd Vállalatok Nyugdíjpénztára megbízásából tervezett bérház vasszerkezeteit (1940-41),

a Mérleg utca 6 szám alatti, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Nyugdíjalapjának megbízásából 1941-ben épült irodaház üvegbeton elemeit (tervezte Münnich Aladár), 

a Gellért-fürdő pezsgőfürdőjének acélajtóit,

a Bartók Béla út 62-64 szám alatti, Preisich Gábor és Vadász Mihály által Simplon Mozi- és bérházként tervezett vasvázát és vasszerkezeti elemeit,

az 1936-ban Fischer József tervei alapján Dr. Radó Géza és neje (szül. Walter Rózsi operaénekesnő) számára épült kétemeletes villa harmonika acélajtó és ablakait,

a Fiumei úton az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet acélvázas szerkezetét, illetve a műtők acélablakait- és válaszfalait (eredetileg az OTI Baleseti Kórháza - tervezte Gerlóczy Gedeon és Körmendy Nándor, 1938).

A Vörösmarty tér 5 szám alatt ma is megvannak az egykori Harkányi bérház alsó 3 szintjének bronzportáljai- és ablakai, a lépcsőház bronzkorlátjai és ablakai. A ház Kotsis Endre terve, 1938-ból.

Az eredetileg szecessziós, 1941-ben Kaesz Gyula tervei alapján modernizált Károly körút 20-as szám alatti épület, amely a Nemzeti Takarékpénztár számára Márkusék által készített bejárati és előtetős bankkaput, rácsozatot és díszlámpákat kapott. Az előtető kivételével a többi elem a mai napig látható, bár a bank helyén most egy Pepco bolt működik.

Nem láthatjuk már, mert nemrégiben lebontották a Dózsa György út 61 szám alatti, egykori Fiat Service-állomás ultramodern, „antipluvius” ragacsnélküli üvegtetejét és préselt accéllemezekből álló harmonika kapuját (Quittner Ervin terve):

A gyár készítette a pár éve még Vörösmarty Moziként működő, egykori Savoy Mozi ernyőszerűen kinyitható, újszerű kupolaszerkezetét, amely elektromos gombnyomásra zajtalanul nyílt és csukódott, nemkülönben külső vitrinjeit a „Neoxid” nevű különleges fémből.

Közreműködtek a mára erőteljesen átalakított, egykor a város egyik legmodernebb homlokzatával bíró Vadász utcai Üvegház munkálataiban, ide a Kozma Lajos által tervezett épület kettős üvegezésű acélablakait, a harmonika rendszerű acél garázskapukat és a Sollux üvegbeton falakat szállították (1934).

Meg kell említenünk a harmincas évek Budapestjének díszeit, a „Neoxid” fémportálokat, lásd pl. a Tekla, Stühmer, Adler részére) és a Márkus Lajos Rt. szállította a Sollux névre hallgató üvegbetont számos modern villa vagy lakóház építéséhez.    

„Családi összefogással” készült Lipcsei Vilmos divatszalonjának átalakítása a Kígyó utcában. A megrendelésre készült kapuzatot és a portált férjének cége szállította, míg a bejáratot kettéosztó oszlop kerámia burkolatát Márkus Lili készítette. A mára már eltűnt alkotás a színek, anyagok és felületek ultramodern kombinációja volt, az élénk piros csempe gyönyörű kontrasztja a fehér márvánnyal, fekete üveggel és fényes acél felületekkel.

Márkus Lajos idősen és betegen is maga vezette üzemét, két fia segítségével (5). A céget  Márkus 1935-ös halála után mérnök fiai vitték tovább és ez így maradt 1939-ig, amíg a fasizmus elől a fiúk családostul Angliában nem menekültek. Erről Márkus Lily honlapján találtam érdekes részleteket: „1939-ben a Márkus család csatlakozott azokhoz a közép-európai értelmiségiek, művészekhez, akik nem kívántak Hitler Európájában maradni. A Márkus házaspár ugyan még korábban katolizált, egyre sebezhetőbbé váltak. Márkus Lajos gyárában speciális gáz- és bombabiztos páncélszekrények és összecsukható katonai hordágyak is készültek. Tény, hogy a cég komoly szerepet játszott az acéliparban, és honvédelmi szempontból releváns termékeket is gyártott. De összeköttetéseik voltak állami szállítmányozó cégekkel,  kereskedelmi képviseletekkel Németországban, Ausztriában. Így aztán Győző és öccse másoknál sokkal tájékozottabb volt az egyre fenyegetőbb politikai veszélyhelyzetről, és már 1938-ban elkezdtek utánajárni a vízumnak. Azt a látszatot igyekeztek fönntartani, hogy csupán egy itáliai nyaralásról van szó (Tomi fiuk ugyan gyanút fogott, mikor azt látta, hogy édesanyja a bundáját is bepakolja!). Lili, sógornője és a gyermekek Lavaroneban maradtak, míg a férjek az Angliába való áttelepedés ügyében tárgyaltak. Egy konzervatív képviselő segítségével hivatalos jóváhagyást kaptak, hogy Spitfire repülők számára szerszámgép gyárat alapítsanak Glossopban. Ezt a csendes Derbyshire-i textilipari városkát az állam támogatni akarta. Márkus Viktor különböző szabadalmakkal igyekezett állami megrendeléseket is szerezni. Ilyen volt többek között előregyártott elemekből készült lakóházak építése, amire akkoriban igény volt. Itt telepedett hát le a két család 1939 októberében. Munkakörük mentesítette őket a bekövetkező internálás alól.” (forrás)

A Márkus Lajos Rt itthon nélkülük sem állt meg, jó szakembereik irányításával túlélte a háborút és az újjáépítésben is komoly szerepet vállalt. A második világháború után a vállalat egy darabig még Márkus nevével működött, ezt megerősíti a Filmhíradó részlete 1948-ból illetve a Tér és Formá-ban publikált cikkek a hidak újjáépítésében vállalt szerepükről.

„A Márkus Lajos Rt. vasszerkezetek gyára az elsők között volt, amely bekapcsolódott az újjáépítésbe. Még folyt Buda ostroma, mikor a gyár — bár épületeinek egyrésze romokban hevert — a gyártást megkezdte és bekapcsolódott először az ideiglenes, majd a végleges Dunahidak építésébe.  
A Vörös Hadsereg csapataival együtt résztvett az ideiglenes Ferenc József-híd építésében, tekintélyes részt vállalt a Petőfi-híd, Kossuth-híd, Szabadság-híd és Margit-híd építésében; részese a tiszaugi és a szegedi közúti hídépítésnek és egyedül készítette a tahitótfalui híd vasszerkezetét.
A gyár alapítója Márkus Lajos, mint kiváló szakember még életében elérte azt, hogy a kis keretek között megindított műhelye az ország középgyárai között jelentős szerephez jutott.
Láncgyára az országban a legnagyobb ilyen természetű gyár és készítményei, valamint gyors talpraállása tette lehetővé azt, hogy a nagy nehézipari gyárak darui és lánchajtású gépei meginduljanak, mert 24 órás munkanapok mellett pótolta a hiányokat. (...) A gyár 50 éves hagyományaihoz méltóan nemcsak a munka mennyiségével, hanem minőségével is kitűnt és a középgyárak részére kiírt Margit-hídi munkaverseny győztese lett. A gyár ostrom okozta sebeit saját erejéből hozta rendbe és mai kapacitása megközelíti a béketermelést, alkalmazottainak száma pedig a téli idényben is eléri a 300-at, mely létszámnak kb. egyharmada több mint húsz éve áll a vállalat szolgálatában, sőt vannak olyanok is, akik harminc-negyven éve tartoznak a kötelékébe. (Tér és Forma, 1947 (6))

A Márkus Lajos Rt 1948-ban szűnt meg, amikor a kormány az Ipari Minisztérium alá tartozó "Könnyű Vasszerkezetek Gyára nv." néven nemzeti vállalat alapítását határozta el, amely utódjaként hasonló tevékenységi körrel működött. "Az ipari láncok mellett ez az üzem készíti nehéziparunk könnyű vasszerkezeteit is. Itt állították elő pl. a diósgyőri nagykovácsműhely nemrég kibővített csarnokának, valamint az ózdi erőmű és ércelőkészítőnek vasvázait. Ma már úgyszólván minden modern gyár és épület vasvázasrendszer szerint épül. Az üzem termelésének harmadik súlypontja: különleges épületlakatos munkák  elvégzése, ajtók, ablakok, gyárkapuk, stb. vaskeretét készítik el. (7) 

1953-ban még a vállalat készítette a Dózsa György úti, Sztálin-szobor előtti díszlámpákat. Később az Ipari Láncgyár részleg fordul elő gyakrabban a híradásokban, mint például a Földalatti gyorsvasút mozgólépcső láncainak gyártója. A Kéziszerszámgyár ebből és négy hasonló profilú cégből jött létre,1958-ban. A Kohó- és Gépipari Minisztérium felügyelete alá tartozott, ennek irányításával alakult meg. A profiljába három alapvető gyártmánycsoport tartozott: kéziszerszámok, ipari láncok és gépkések. A vállalat végig  működött a szocializmus alatt, 1996-ban számolták fel.

A Márkus Lajos Rt működését és munkásságát feldolgozta az "Egy magyar művész Angliából: Márkus Lili kerámiái és a Márkus család" című kiállítás az Iparművészeti Múzeumban 2012-ben, amely a társaság munkái mellett az Angliába emigrált keramikus műveit is bemutatta. Érdekesség, hogy a budapesti a Juliet Kinchin által a glasgow-i Collins Galleryben 2008 őszén rendezett kiállítás magyarországi adaptációja volt. A Márkus család fordulatos élettörténetét és további részleteket, fotókkal Márkus Lily honlapján lehet olvasni.

Források: 

Hungaricana Budapest Időgép

(1) a Honi Ipar című lap nekrológja Márkus Lajosról 1935-07-11

(2) Építő Ipar 

(3) a Honi Ipar című lap nekrológja Márkus Lajosról 1935-07-11

(4) Honi Ipar, 1932-11-15 

(5) Honi Ipar, 1935-07-11

(6) A Márkus Lajos Rt., Haas és Somogyi Rt., Fodor Béla és Fiai Rt. részvétele a Margit-híd újjáépítésében. Tér és Forma, 1947

(7) 1949-08-01

A korabeli hirdetések és a Tér és Formában megjelent képek, valamint az idézett szövegek forrása, amennyiben külön nem jelöltem: Arcanum Digitális Tudománytár.