Két ház van a városban, amelynek lépcsőházáért országomat adnám, ha lenne, az egyik a Pozsonyi úton, a másik pedig a Margit körúton áll. Főleg ez utóbbit előszeretettel veszik bérbe filmforgatásokhoz, a páratlan enteriőr és a lift miatt. Mindkettőt a Hofstatter Béla - Domány Ferenc páros tervezte, a Pozsonyi úti 1935-36-ban épült meg a Szent István park sarkán, és Dunapark házként ismert.
Hofstätternek jólmenő építőipari vállalkozása volt, számos bérház tervezését és építését is lebonyolította. Domány először a Műegyetemen, majd Berlinben tanult építészetet, aztán még ott megtervezett egy-két hotelt, irodaházat és sportcsarnokot és 1933-as hazatérése után összeállt Hofstätterrel. A közös munkából több remekmű is született. Sajnos 1939-ben Domány Angliába távozott, ahol negyvenévesen valószínűleg öngyilkos lett, Hofstatter pedig '44-ben halt meg Budapesten. Vérzik a szívem, ha arra gondolok, hogy még milyen csodás épületeket hozhattak volna együtt létre.
A környék rendezési tervét 1933-ban fogadta el a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A parkettagyár helyén csinos park lett, szökőkúttal. Az épületekkel kapcsolatban viszont egy csomó mindent előírtak, ezért van az, hogy a tervekkel ellentétben a franciaudvar a nyitott erkélyekkel a Pozsonyi úti oldalon van, míg a zárt erkélyes rész a Dunára néz, pedig nem inkább fordítva kéne hogy legyen? A házak bejáratát ezzel szemben a Duna part felől írták elő, mégis a Pozsonyira kerültek, ami nyilván praktikusabb.
A pozsonyi úti oldal:
a park felől:
A 38-40. szám alatti modern luxusbérház az Alföldi Cukorgyár Rt megrendelésére készült, öt, illetve a sarkán hat emelettel, nagy lakásokkal. A felső szinteken széles teraszok, legfelül pedig zuhanyzókkal, öltözőkkel és virágágyakkal, valamint sziklakerttel felszerelt tetőkert volt, ami persze már a múlté. A tetőteraszokról pazar kilátás nyílik.
Az a jó ebben a házban, hogy a külseje alapján, ha nem ott állna, ahol, és nem lenne a Dunapark Kávéház otthona, ami miatt sokat emlegetik, simán elsétál mellette az ember, a laikus szemlélőnek olyan, mint bármelyik ház a környéken. Aztán ha benéz az ember a bejárati ajtón az előtérbe, kezdődik a csoda, és ha alkalma adódik bejutni a házba és felmenni a lépcsőn, akkor elakad a szava.
Ha egy egésznek tekintjük a 38-42 alatti két házat (egyszerre épültek, csak a megrendelő más), akkor összesen három bejárat van, én a középsőben voltam, a nyitott orsóterű csigalépcsősben. Az előcsarnok falait márvány borítja, de kőpadok is vannak ugyanabból, meg egy kis medence kék-fehér csempével. A vasbeton lépcsőfokok márványlapján pedig ott az eddig általam csak fényképeken látott híres kék gumiszőnyeg:
Most már bevallom, hogy lépcsőház ilyen hatással még nem volt rám. Talán a módosult tudatállapot az oka, de olyan érzésem volt végig, mintha a nagyon is szilárdan álló vasbeton szerkezet mozogna vagy hullámzana, de csak a ravasz dizájn tévesztett meg:
A földszintre eredetileg mozit terveztek, ami nem valósult meg. Ehelyett nagyobb teret kapott a kávéház, aminek pincébe süllyeszthető ablakai voltak a tér fele, így nyáron az egész egy nyitott erkéllyé változott. És külön női- és bridzsszalon is volt az emeleten. Hofstätter és Domány közös, megvalósult moziterve a Hollán Ernő 7 szám alatti épületben a Lloyd. Domány még elmenetele előtt, 1938-ban megtervezte a gyönyörűséges Broadway mozit, (a későbbi Filmmúzeum), amit pár éve Somlai Tibor belsőépítészeti tervei alapján csinosan átalakítottak Belvárosi Színházzá.