A nagyvárosi házak után mindig üdítően hat rám a vidék és esküszöm, pusztán a véletlen műve, hogy a mai poszt megint retró-téma lesz, a Lajos-forrás melletti turistaház a Pilisben. A névadója Nagy Lajos királyunk, aki szeretett errefelé vadászni, csakúgy mint a Dreher család férfitagjai. Ez utóbbiak a két világháború közt snájdig kis vadászkastélyt emeltek a forrás mellé, gazdasági épületekkel. Ez a kép pl. elképzelhetetlen lett volna abban az időben, és nemcsak a PET palackok miatt, hanem mert Dreherék nem várták kifejezetten tárt karokkal a turistákat:
'47-től viszont jöhetett, aki bírt, így komoly célpontja lett az iskolai osztálykirándulásoknak és a Pilisben kirándulóknak. Érdekes, hogy a ház szempontjából egy erőteljes lefele menet a huszadik század, a jól szituált gyáros tulaj után jöttek a lelkes úttörőcsapatok és a vadászkastély gazdasági épületeivel együtt rohamtempóban turistaházzá vedlett. Aztán valamikor a demokrácia eljövetele után eljött a vég is, az addig nyilván fokozatosan romló épület mára már életveszélyes, s most gazdátlan, lezárva áll jobb sorsra várva.
Csak utólag láttam, miután legugliztam a házat, hogy az a tábla, ami szétlapítva, olvashatatlan betűkkel torlaszolta az egyik kaput, és amelyet gondosan odébb toltam, hogy lábamat a kerítésen belül tudjam és a csalánba se lépjek, valójában egy pár évvel ezelőtti fotón még az omlás- és életveszélyre figyelmeztet, így a ma délutáni kalandunk azt hiszem, méltán meríti ki a country exploration kategóriát. Hogy én milyen vakmerő vagyok, és páratlanul bátor!
Az a jó benne, hogy kívülről egy identitászavaros keverékkutyának tűnik, aki minden hibája ellenére mégiscsak bájos. Főleg azért, mert emlékeztet a régi időkre és nemcsak arra: bizonyos zöld zsalugáterek toszkán házakra, a homlokzat kialakítása a fagerendákkal az alpokbéli hegyi falvakra, a hozzáragasztott épület berendezéssel pedig akármelyik magyar, a szocializmusban épült szálló legjobb perceit hozza közénk, és több most nem jut eszembe. És mivel az omlásveszély tábla a kerítésnél tömi be a rést és az üveg oldalt be volt már törve mások által, ezért a turistaszállón belül is körülnéztünk, és kétségtelenül ez volt a kiruccanás legmélyebb pontja.
Toszkán villa:
Üdítő italok, világos sör, jaffa:
1953-ban nyílt meg a 85 férőhelyes Ságvári Endre menedékház, aztán 1975 után, amikoris felszámolták a Turistaházakat Kezelő Vállalatot, több üzemeltető kezén átvándorolt, és fokozatosan romlott le azzá, ami ma. Dreherék régi vadászkastélyának első szintjén étterem működött, ennek étlapját 1984-ből hála a mindent átszövő világhálónak ma is meg lehet tekinteni. A beefsteak tük.tojás, h. burgonya csak 29,90, nagyon megéri.
