Ha száz évvel ezelőtt lennénk és tervezőt választhatnék a belvárosi telkemen felépítendő házamhoz, Lajta Béla egész biztosan ott lenne az első három jelöltben. (Most, hogy eljátszottam a gondolattal, elárulom, hogy sorrend felállítása nélkül dobogósak lennének még Fodor Gyula és a Vágó fivérek. Bár ez esetben fájna a szívem a Málnai-Haasz és a Komor-Jakab párosért. És még Révész-Kollár. És a Löffler fivérek.)
Lajtának sikerült majdhogynem két év leforgása alatt kiráznia a kisujjából három kulcsfontosságú művét, amelyek nélkül nem lenne az, aki. Elkészülésük sorrendjében a Vas utcai Fiúiskoláról, a rokonainak tervezett Szervita téri üzlet- és bérházról (úgy is, mint Rózsavölgyi-ház) és a Rákóczi út 18. szám alatti bérházról van szó, mely az Erzsébetvárosi Bank megrendelésére készült. Itt még épült:
 |
| forrás: Lajta Béla Virtuális Archívum/Kiscelli Múzeum Fényképtára |
A bank 1907-ben vette meg a telket egy háromemeletes sarokházzal együtt, amelynek sorsát az adásvételi szerződés végérvényesen megpecsételte. 1911 tavaszán írták ki a pályázatot a helyén felépítendő, bérlakásokat is magában foglaló székházépületre. Lajta Béla nyert, aki addigra megtervezte már többek közt a Vakok Intézetét, az Idegsebészeti Klinika Főépületét az Amerikai úton, a mai Új Színház épületét és egy csomó síremléket. Nem mellesleg pedig elég jó kapcsolatban állt a bank elnök-vezérigazgatójával. Ennek a protekciónak köszönhetjük a Rákóczi út egyik legkülönlegesebb épületét. Az építési munkák 1911 őszén kezdődtek meg, s az 1912 nyarán módosított terveknek megfelelően az év végére állt a ház.
Az alsó két szintre költözött a bank az irodákkal. Az első szinttől a negyedikig lakások voltak, a tetőn, az ötödiken pedig műterem, házmesterlakás, egyéb kiszolgáló helyiségek és irattár. A bank pénztártermét tíz méter magasban vasszerkezetű üvegtető fedte. A lakószintekre Lajta két öt- és egy háromszobás lakást rajzolt, úgy, hogy az összes lakóhelyiség utcára nézett.
Ez a ház alapból hozza a harmincas évek modern házainak legfőbb ismertetőjegyeit, pedig legalább húsz évvel előzi be őket: letisztult formák, semmi sallang, egyszerű vörös téglás kubus, amely a Rákóczi úti homlokzat oszlopai miatt olybá tűnik, mintha lábakon állna, nagy üvegfelület (Haas és Somogyi Üveg és Vasszerkezet Gyára) és persze az elmaradhatatlan lapostető. Amitől egyértelműen "Lajtá-s" lesz, az például a homlokzaton az ablakok közé bújtatott népművészeti ihletésű terrakotta betétek...
... vagy a hátrahúzott manzárd előtt húzódó, stilizált mintával megbolondított kerámiaburkolat, de a ház belseje tele van ehhez hasonló kézjegyekkel (ehhez katt ide és irány a mai állapot dokumentációja legalul).
 |
| Rákóczi úti homlokzat |
Magától értetődő, hogy ezzel a külsővel nem ment le egykönnyen a száz évvel ezelőtti, historizáló és szecessziós házakhoz szokott közönség torkán. A Lakás című lap még 1912-ben nem átallja a Rákóczi út szörnyépítkezései közt emlegetni (vajon melyik volt a többi?), amely állítását az alábbi, kőkeményen megalapozott érvekkel támasztja alá: "A házat Lajta Béla tervezte, akinek most iskolai építkezése nyomán annyi vörös téglája maradt, hogy sietve hat emeletre rakta fel őket. Nagyszerű egy ház ez. A kínaiak ennek nyomán építették ötezer és néhány év előtt a kínai falat, amelyhez, mint ismeretes, a rettenetes ciklonkövekből, rabszolgákkal hordatott, hatalmas várkaput szintén Lajta Béla építtette a - Vas utcai iskola bejárataként. Ilyen és hasonló tréfák után nem csodálkozunk, hogy a Rákóczi úti nagy vörösén lőrések szimbolizálják az ablakokat, vörös cementkő-léniák különítik el az emeleteket és zöld vakolat-falak álpatinájával tagadják el a hatodik emeletet. Szerencséje ennek a háznak, hogy nincsen teteje. Mert ennek tényleg nincsen teteje. "
 |
| Dohány utcai homlokzat |
 |
| Kazinczy utcai homlokzat |
Tető ide vagy oda, nem telt bele két év és a bank anyagi helyzete a rendkívül kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt olyannyira megrendült, hogy a vezetőség kénytelen volt bérbe adni az eredetileg pénztárteremnek szánt részt az Antal és Hosszú Divatháznak. Ők sem maradtak sokáig, a Pesti Napló Szerkesztősége jött, aztán villámgyorsan kitört a világháború. 1927-ben költözött be a Gázművek, az egykori gyönyörű, a Kozma Lajos által 1914-ben áttervezett pénztárcsarnokba bemutatóterem került, nyilván menőbbnél menőbb sparheltekkel és gáztűzhelyekkel. De semmi sem tart örökké, a múltkor meglepődve konstatáltam, hogy ma már a Vasedény bírja a földszintet.
Idén száz éves. Ha szerencsénk van és a lakók úgy döntenek, hogy csatlakoznak a százéves házak ünnepéhez, áprilisban talán majd belül is meg lehet nézni, nagyon várom.
