Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Képes napló 2016/4. hét

2016. február 06. 17:03 - Varázsceruza

Eddig csak alkalomszerűen, egy-egy séta után csináltam ilyet, de most úgy döntöttem, hogy a rengeteg, többnyire mobillal készült képből, ami aztán általában feledésbe merül, heti rendszerességgel felteszek egy válogatást némi magyarázattal, hogy dokumentáljam a napok/hetek iszkolását és a látottakat. Néha van olyan, hogy 1-2 napig nincs új kép és a tél sem segít, mert hamar sötétedik, de lesz ez még jobb...

20130602_145245b.jpg

sam_9707b.jpg

sam_9704b.jpg

sam_9716b.jpg

20160125_134629b.jpg

20160125_134320b.jpg

p1740913b.jpg

p1740916b.jpg

p1740917b.jpg

p1740918b.jpg

p1740928b.jpg

20160125_134647b.jpg

sam_9718b.jpg

20160125_135010b.jpg

20160125_135928b.jpg

p1740933b.jpg

20160125_140107b.jpg

p1740939b.jpg

p1740941b.jpg

p1740946b.jpg

p1740947b.jpg

p1740935b.jpg

20160125_135733b_1.jpg

p1740950b.jpg

p1740942b.jpg

20160129_090741b.jpg

20160129_180707b.jpg

Január utolsó hete. Hétfő délelőtt a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába mentünk, lényegében meghívásra, de erről majd egy másik posztban írok részletesen. A hét csúcspontja volt, több órán át sétáltunk a Bécsi kapu téren álló épületben, a 200 éves könyvektől roskadozó polcok között a raktárban, sőt egyszer még az udvarra is kimentünk, hogy megnézzük, maradt-e nyoma annak, hogy a háború után kényszerűségből felrobbantották a régi tornyot. Akkor már esett a hó. Hullott akkor is, amikor kijöttünk, és egy hirtelen ötlettől vezérelve nem ültem fel egyből a buszra hogy lemenjek a Belvárosba, hanem elindultam a hóesésben a Dísz tér felé. Hirtelen minden csupa "Utas és holdvilág" lett, merthogy "A hó különösen nagy passzió volt nekem, és az, hogy hóban a városrészek egészen mások, olyannyira, hogy el is lehet tévedni az ismerős utcák közt. Sokáig csavarogtam, aztán kimentem a Bástyasétányra, és bámultam a budai hegyek felé. Egyszerre megint megnyílt mellettem a föld." Az örvény persze nem jött, de Mihály és Tamás ott jártak valahol előttem és varázslatos volt, hogy még egy ház udvarára is be tudtam nézni, mert a hatvan éve ott lakó néni nem volt bizalmatlan, és engedte hogy bekukkantsak, amíg ő seperte a havat. Hétfő kora délután volt, csodálkoztam hogy ennyi turista van ilyen időben, január végén a Halászbástyánál, de nyilván ez már a fapados járatoknak köszönhető állapot, egy évtizede még biztosan nem lettek volna ennyien. A hét többi napját sajnos szívesen elfeledném, szerencsére csak a benzinfolt és a Papnevelde utcai neonreklámos esti kép maradt fenn róluk. 

Az idézet Szerb Antal: Utas és holdvilág című regényéből származik. 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.

E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr538365530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Holdgyöngy 2016.02.07. 08:38:06

Tetszett a fotón a Halászbástyán a sok fiatal. Az épület és az élők, s ráadásul fiatalok. A merevség és a mozgalmasság, vagy a múlt és a jelen? S természetesen a részletek is, amiket mutatsz. Szeretek veled sétálni.
süti beállítások módosítása