A Magyar Királyi Postamesterek és Postamesteri Alkalmazottak Egyesülete 1937-ben zártkörű pályázatot hirdetett a Honvéd utca és a Szalay utca sarkán építendő bérház terveinek elkészítésére. Az egyesület egyik alapvető feladata az egyleti tagok, azok özvegyeinek és árváinak a pénz- és természetbeni segélyezése volt, de rendkívüli esetben előnyös kamatfizetés mellett személyi hitelt is nyújtottak a rászorulóknak. A tagok különböző támogatásai után a tagdíjakból megmaradt pénzösszegeket házvásárlásokba és házépítésekbe fektették. A Szalay utcai építkezésre kiírt pályázat nyertese Rumszauer György építész lett, akinek Gábory Pál statikussal az volt a feladata, hogy a saroktelek adottságait jól kihasználva minél nagyobb jövedelmet biztosító bérházat tervezzen. Rumszauer a Budapesti Építő Szövetkezet igazgatójaként a munkák kivitelezését is végezte. Az egyesület valószínűleg meg volt elégedve a következő évre elkészült hatszintes, vasbetonvázas épülettel, mert 1942-ben az építészre bízták a Böszörményi úti székházuk terveinek elkészítését is. 1943-ra az egyesületnek 6 bérháza volt a fővárosban (innét).

forrás: Fény és forma (Vince Kiadó, 2010)

A földszinten eredetileg tíz üzlet kapott helyet, egy komfortos udvari lakás, a házmester lakása és egy tágas, klassz előtér. De a legeslegklasszabb a sarok átlós irányú tengelyébe helyezett, zárt lépcsőház, ami lentről felfelé és a padlásszintről lefelé nézve is tízpontos. Az udvar felé tájolt lépcsőház alaprajza negyedkörnél nagyobb körcikket formáz és nagyjából az épület középpontjában helyezkedik el, a lépcsőkarok homorú ívben emelkednek, bárhonnan nézzük és bármilyen szögből, színtiszta geometria az egész. Ráadásul nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem praktikus is, mert minden lakás közvetlenül innen nyílik. Eredetileg szintenként hat darab volt, két háromszoba-hallos, egy kétszoba-hallos, egy egyszobás-komfortos lakás és két teakonyhás garzon. Azóta voltak átalakítások, mert a lépcsőház két sarkában lévő lakások bejárati ajtaját néhol áthelyezték, az előszobán keresztül leválasztva lakásokat és a lakónévjegyzékből is az derül ki, hogy van olyan emelet, ahol nyolc tulajdonos van. A telek Honvéd utcai oldala nyugati, míg a Szalay utcai oldal északi tájolása miatt nem volt könnyű dolga a tervezőnek, mert a rajzokat úgy kellett elkészítenie, hogy minél kevesebb lakás kapjon kizárólag északi fekvést. A nagy lakások és a városrészhez illő fényűző építkezés ellenére a bérház tiszta hozama a negyvenes évek elején elérte a 8%-ot és ezt annak tudták be, hogy a telek több mint 80%-ig beépíthető.

A korabeli leírás alapján a lakások korszerűek és tökéletesen felszereltek voltak. Az előszobákban beépített szekrényeket helyeztek el. „A központi melegvízfűtés fűtőtestjei mindenütt az ablakok alatt a mellvédbe süllyesztve vannak felszerelve, melegvízszolgáltatás van az összes fürdőszobákban, konyhákban és cselédszobákban. Minden lakásban állami telefon, gépantennás rádiócsatlakozás, bőséges lámpahely, ipari áram és gázelvevő hely van. A konyhák és egyéb mellékhelyiségek nem közvetlenül az előszobákból, hanem mindenütt külön szellőztethető passage-ra nyílnak.” Kiemelték még a lakásokat elválasztó kettős hangszigetelést, a külső falak hőszigetelését 4 cm-es kőszivaccsal, a homlokzatnak az első emeleti ablakkönyöklőig érő fényesre csiszolt haraszti mészkő-, feljebb pedig a sóskóti mészkőburkolatot. A kapubejárat és az előcsarnok ma is reprezentatív, a ruskicai márványburkolat a mennyezetig ér.

Az a jó ebben a házban, hogy a lépcsőházból és a külsőből ítélve alig változott valamit. Szembetűnő változás a lépcsőházban a lakások leválasztása, de ez nem annyira zavaró, mint a csodás lépcsőház műanyag nyílászárói. Mindjárt a földszinten az udvarra vezető ajtó és szintenként az oda néző ablakok is újak, ezeket pl. szívesen feledném, mert egy ilyen klassz házhoz nem passzolnak. De amúgy elég jól és majdnem hiánytalanul megmaradt a kétféle színű metlachi, amit simán pepitában raktak le a lépcsőházban, az előtérben pedig másfajta mintában, hogy fentről letekintve még klasszabb legyen az összkép. A lakónévjegyzék gyönyörű, és bár a régi képeken kicsit máshogy festett, de a megnövekedett lakásszám miatt nyilván ki kellett pótolni a táblákat, de akárhogy is, ez a mostani remekül passzol az előtérbe. A padlásteret, vagy annak egy részét beépítették, mert jelenleg a hetedik emeleten is van két lakás. A bejárati ajtók szinte mindenütt a régiek és eredeti lehet az ajtók üvegét lezáró rács piros festése is. 

Ha az utcán átmegyünk a szemben lévő sarokra, feltűnik hogy a tervező milyen jól játszott itt is a formákkal, a főhomlokzaton a zárterkélyek vertikális, míg a Honvéd és a Szalay utcára néző oldalsó homlokzaton az erkélyek tömör mellvédje horizontális hangsúlyt kapott. Szépen kapcsolódik hozzá a Szalay utcában az 5/b számú ház, bár más megrendelőtől és más építésztől származik (Országos Református Lelkészi Nyugdíjintézet, Falus Lajos).

Még épül a szomszéd ház, ami 1939-re lett készen. forrás: Pest építészete a két világháború között

Szalay utca, balra az 5/b számú épület

Rumszauer további munkái a teljesség igénye nélkül a Fadrusz utca 4, (Wimmer Lászlóval közösen, 1932), bérház a Maros utca 52-ben (Wimmer Lászlóval közösen, 1933), Lónyay utca 37/a, b (1941) , Paulay Ede utca 49 (1933), Széll Kálmán tér 5, Postamesterek Székháza - Böszörményi út 24 (1942), Attila utca 69. 

Csak hab a tortán, hogy bent csupa kedves emberrel találkoztunk, szóval nagyon klassz élmény volt. Hihetetlen, hogy ez a ház is már majdnem nyolcvan éve épült. 

 Forrás: Ferkai András: Pest építészete a két világháború között

A ház előterében kifüggesztett korabeli cikk, valószínűleg a Tér és formából (1943)

Fény és forma (Vince Kiadó, 2010)

A postás egyesületekről innét.

Frissítés/A felújított homlokzat 2020 áprilisában: