Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Piroska és a zsemleszínű kutya

2011. március 22. 21:27 - Varázsceruza

Egy rövid bejegyzés erejéig folytatnám a tegnapi gondolatmenetet (tavasz, mintás táskák, színek).
Ma úgy éreztem, hogy egyértelműen a piros kabátok világnapja van. Nyilván ez is a tavasz része, és ez így van jól, de a hosszú szürkeség után sokkolt ez a leplezetlen élénkség.
Ez a kép jól szemlélteti a ma tapasztaltakat, és a piros színű kabátok előfordulási arányát az összes többi színéhez képest, és akkor még nem számoltuk a hosszú téglaszínűt:


Ez pl. egy figyelemreméltó extravagáns patchwork darab marhabőr mintás betoldásokkal, bátraknak:)


És igen,  ha nincs piros, van sárga!!


De a mai kedvencem, aki mindenkinél ennivalóbb, az a néni, aki kutyusához öltözött, tone-in-tone.


Csak így tovább!!! Vessük le a feketét, merjünk feltűnni!!


Szólj hozzá!

Benedek és Napsugár

2011. március 21. 23:29 - Varázsceruza

A tegnapi fohász nem volt hiábavaló, mára tényleg megjött a tavasz. Az is eszembe jutott, hogy talán azért is, mert ma Benedekén kívül Napsugár neve napját is ünnepeljük, így nem akart háttérben maradni, hisz ez mégiscsak az ő napja. Soha, de soha nem találkoztam egyetlen Napsugárral sem, mondjuk nincs olyan vezetéknév, ami után jól hangzik. Vagy igen?
Ilyenkor tavasszal minden felpezsdül, előkerülnek a ruhatárból a télen nélkülözött darabok, és valahogy a fekete téli kabátok is megfogyatkoznak. Persze ennek árnyoldala is van, mert ami eddig takarásban maradt, az most előkerül. Egy tanács: senki, de senki ne vegyen fel rózsaszín cicanacit, vagy ha felveszi, tudjon róla, hogy nincs ember, akinek jól áll!!! Megkímélek mindenkit a rózsaszín macskanadrágos lány fotójától (bár nagy a kísértés), inkább azt osztom meg, ami egymás után 2 másodperccel tűnt fel, a Ferenciek terére menet: a mintás műbőr táska-jelenség. Olyanok voltak, mintha összebeszéltek volna és láttam is, hogy az egyik táska rákacsintott a másikra:



Éljenek a színes táskák!

Aki tehette, ma a cigiszünetben az irodaház előtti placcon sütkérezett:



Aki pedig a magasba vágyott, a tetőn sütkérezett: 

 Köszöntsük hát Benedek és Napsugár nevű ismerőseinket!


Szólj hozzá!

Fényt kérünk!

2011. március 20. 21:57 - Varázsceruza

Bevallom, hogy ma nem éreztem a tavaszt.
Egy porcikámban sem, inkább olyan volt az egész nap, mintha téli álmot aludnék ébren.
Semmihez nem volt kedvem, órákig kattintgattam a fortepan.hu-n, amit nem lehet abbahagyni, csak újra és újra nézni. Most már hét vagy nyolcezer fotó van fent.
Arra gondoltam, hogy talán a napsütés hiánya a baj, az, hogy hiányzik a FÉNY!!!
Mindenesetre addig is, amíg tényleg ideér a tavasz, lehet gyönyörködni azokban a fényforrásokban, amiket a város nyújt:

Egy egyáltalán nem hétköznapi példány, a nagykörútról:


Ehhez hasonlítanak egy ici-picit ezek, a metróból:


A metró amúgy is nagy kedvencem, a színek, fények és a szocreálsága miatt:
Ráadásul mindig eszembe jut a Kontroll, és elképzelem, ahogy a bejáratnál ásítozó és unott ellenőrök az utolsó járat után versenyt  futnak az alagútban:)


És mivel nincs két egyforma megálló, (sőt annak idején egy szín-szakértőt is felkértek a kék metró eddigi utolsó szakaszának tervezésekor, így azon a 4 állomáson meg is valósult az új színrendszer, szóval kimeríthetetlen forrás a metró is, és az aluljárók.

Ferenc körúti aluljáró, párhuzamos sorokban elhelyezett neonokkal, amelyeket a 4 kijáratnál körben futó lámpasor foglal keretbe:


És a Nyugati téri tesója piros műanyag, lyukacsos betétű neonokkal, hozzájuk passzoló piros oszlopokkal:


De a metróról egyszer még külön is szólnék.
És akármi is van, a lényeg az, hogy mindig lássuk az alagút végén a fényt:)
Hajrá tavasz!!



Szólj hozzá!

Terasz, erkély, loggia, nyár

2011. március 18. 00:20 - Varázsceruza

Minden városlakó álma egy tágas tetőterasz, ahova nyári estéken ki lehet települni és társaságban, sörözés vagy borozás közben megvárni, amíg kellemesen lehűl a levegő. Ha nincs tetőterasz, egy erkély is megjárja, pl ezek itt, az Újlipótban. 

Funkcionális bauhaus, max. két embernek


Kb mint az előző, de a rácsos korlát nagyobb belátást enged, és kevesebb szabadságot:)  


Alig nagyobb mint egy franciaerkély, inkább csak apróbb méretű kutyáknak:


Szent István parkra néző tetőterasz- a legtutibb:


Kétségkívül ezek a legcsinosabbak, gyönyörű rálátással a Pozsonyi útra és a Szent István parkra:


És hogy ne érjen bennünket felkészületlenül a közelgő nyár, időben szerezzen be magának mindenki egy teraszt, vagy ha ez nem lehetséges, akkor foglaljon el egyet! :)
Merjünk nagyot álmodni! 
Jó éjt!


1 komment

Újlipócia, lépcsőházak

2011. március 16. 20:46 - Varázsceruza

A 4 napos szünetben tombolt a Bauhaus mániám, így a tegnapelőtti gyűjteményből felteszek 1-2 újlipótvárosi lépcsőház fotót, amit szigorúan csak a bejárati ajtók üvegén keresztül sikerült lefotózni.
Egy helyre sikerült belógnom, de kb. 5 másodperc múlva lecsapott rám egy házmesterszerűség és kitessékelt, nem hatott rá jó megjelenésem, modorom és behízelgő hangom sem:)
Itt megragadom az alkalmat, hogy megjegyezzem, mostanában általában nem kedvesek az emberek. A magyarok egyáltalán nem, és ez csak romlott az elmúlt évtizedekben. Mindig az az érzésem, hogy külföldön sokkal segítőkészebbek, az olaszok pl. biztosan. De persze meg lehet érteni, mert nyilván sok a betörés, lopás, senki nem enged be szívesen egy idegent a lépcsőházába, csak igazságtalannak érzem, hogy olyan dolgok maradnak zárva előttünk, ami simán közkincs:) 

Ez itt kétségkívül egy gyönyörűség (Szt István park sarok):


egy másik, ahonnét kizavartak, így ez a kép is még az üvegen keresztül készült:


és ez is:


és végül:


Mára ennyi.


2 komment

Mustár és sör:)

2011. március 15. 19:50 - Varázsceruza

Ma Kőbányán voltunk, a Kocka utcában, a Sörgyár utcában... Mindez azért érdekes, mert a Globus Konzervgyár (a Globus mustár gyermekkorom nagy favoritja) és a Dreher Sörgyár elhagyott épületei is ott vannak.  Igazi kincsesbánya lehet mindkettő belül is, de persze ahhoz ki kéne találni valamit, hogy beengedjenek körülnézni (pl egy helyszínkeresést, hm?).
A Globus egyik lezárt épülete, amely még a "Budapesti Konzervgyár Központi gyárrészlege" nevet viseli (a bejárat előtt a régi időkből jól ismert tört csempés inzert!):



 ezt a gyönyörűséges retró belsőt rejti:



A sörgyár (legalábbis gondolom hogy az, a kapuk tetején lévő kőhordókról) sokkal régebbi épület és a maga nemében gyönyörű. Dobermannokkal felszerelt őrző-védő szolgálat felügyeli, hogy az ártatlan hobbifotósokat távol tartsák, így gyakorlatilag lehetetlen volt jó képeket csinálni, de azért ideteszek egy párat: 


 



Mátyás király!!



2 komment
süti beállítások módosítása