Az idei Budapest100 hétvégéje a százötvenedik születésnapjukat ünneplő házakra fókuszál. Az 1873-as városegyesítés 150. évfordulója alkalmából ismét kb. ötven lakóház és intézmény nyitja meg kapuit a városban, köztük az Üllői út 20. is, ahol önkéntes szervezőként segítjük a program lebonyolítását néhány barátommal és természetesen a lakókkal. Külön öröm, hogy a nyolcadik kerületben rengeteg ház lesz nyitva, a közvetlen környékünkön az Üllői út 5., a Baross utca 6., 10. és a 36-os számú lakóházak is, szóval érdemes lesz arra járni. Sosem gondoltam volna, hogy azon a szakaszon ilyen szép udvarok vannak, lásd például a miénket:
Egy százötven éves ház története a sok lakó és a történelmi események miatt mindig izgalmas, de itt funkcióváltás is történt, a két világháború közötti időszakban ugyanis diákkollégiumot alakítottak ki az épületben. De menjünk vissza a kezdetekhez!
A telket 1871 novemberében vásárolta Sartory Frigyes Ödön bankigazgató és neje Giergl Emília, 28.000 forintért. Sartory negyven évet töltött a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál. A pénzintézet 1841-es alapításakor még segédkönyvelőként dolgozott, aztán fokozatosan lépdelt fölfelé a ranglétrán: 1859-ben elvette a nála huszonöt évvel fiatalabb Giergl Emíliát.
Sartory Frigyes és Giergl Emília portréja. Festette Giergl Alajos 1860 k. Forrás: Nemzeti Portrétár
A házaspár 1872-ben bízta meg Wagner János építészt a háromemeletes Üllői úti házuk terveinek elkészítésével. Bár Wagner nem a klasszikus értelemben vett sztárépítész volt, szoros barátság fűzte Ybl Miklóshoz és kiváló kapcsolatrendszerének köszönhetően a maga idejében megkerülhetetlen volt. Számos lakóház és középület terve köthető hozzá, pl az ELTE Trefort-kerti campusának több épülete. Tizenhárom utódjából többen lettek építészek.
A lakóház eredeti tervein szintenként négy, eltérő méretű lakás látszik, az Üllői útra néző épületrészben az első emeleti zárterkélyes a legnagyobb és feltehetően itt lakhatott a Sartory házaspár, ennek 3 egymásból nyíló szobája nézett az Üllői útra. Abban az időben a legértékesebbnek az első emelet számított, hisz ide kellett a lakóknak legkevesebbet lépcsőzni, ezért rendszerint itt lakott a tulajdonos-építtető. Az első emelet a homlokzaton is erőteljes hangsúlyt kap, részben a homlokzat síkjából kiugró zárterkély és a gazdagon tagolt övpárkányok miatt. A többi lakást valószínűleg bérbe adták, az udvari épületrészekben két kisebb lakás várta a kevésbé fizetőképes bérlőket, a legfelső lakószintre öt lakás került. A bérlők az 1880-as években főként hivatalnokok voltak, de lakott itt az évek során magánzó, mérnök, tanítónő, orvos és szobrász is.
A ház homlokzati rajza. 1872. Forrás: Budapest időgép
1873-ban, miközben a ház még épült, Sartory Frigyes egy hátsó udvari toldalék tervezésével is megbízta Wagnert, ebben helyezték el a házmester szoba-konyhás lakását, a bal oldali toldalékban pedig a kocsiszínt és az istállót, illetve egy kis lakást a kocsis részére. Ezt a hátsó részt azóta részben lakássá alakították. A kapu melletti kerékvetők is azt az időszakot idézik, amikor még kocsival hajtottak be az udvarba
Az egykori kocsiszín és istálló helyén ma lakások vannak, előtte kis szökőkút.
Közben Sartory karrierje felfelé ívelt, igazgatósági tag lett a bankban és negyven éves munkaviszony után, 1883-ban vonult vissza. De a nyugdíjas éveit már nem tudta sokáig élvezni, pár évvel később, hosszú betegeskedés után elhunyt. Az idős férfit felesége gyöngéd szeretettel ápolta, a házban ravatalozták fel és innen kísérték utolsó útjára. De a házaspárnak nem született gyermeke és Sartory fogadott apjának úgy szólt a végakarata, hogy ha valamelyik örököse utód nélkül hal meg, akkor oldalágon szálljon tovább a vagyona. Így hiába örökölte a házat Giergl Emília, férjének egyik testvére később beperelte és hosszú örökösödési per kezdődött, aminek az lett a vége, hogy az özvegynek ki kellett fizetnie a rokonokat, de legalább a ház a tulajdonában maradt. Később újra férjhez ment Pisztory Géza szemorvoshoz és még hat évet éltek együtt. Giergl Emília gyermektelenül hunyt el, a házat a testvéreire és azok leszármazottaira hagyta.
A Giergl neves és népes művészcsalád volt. Giergl Emília apja, id. Giergl Alajos a kor neves ötvösművésze és ezüstműves mestere volt, feleségével, egy prágai festőművész lányával tíz gyermekük született. Giergl Emília festőművész öccse, a nevét Györgyire magyarosító Alajos nemcsak a család tagjait festette meg (lásd fent), hanem a kor nagyjait is, például Deák Ferencet. Györgyi Alajos leszármazottai között több jeles építész is található, pl. Giergl Kálmán, aki a századforduló tájékán számos ismert épület tervét készítette el Korb Flórissal, például a Ferenciek terén álló Klotild-palotákét.
A ház tulajdonjogán 1918-ig a Györgyi család népes tagjai és rokonaik osztoztak, aztán közösen eladták az Egyetemek Kórház Egylete és az Általános Egyetemi Segítő Egyesület részére és a második világháború utánig az egylet használta az épületet. Ebben az időszakban a ház nagy részét átalakították diákszállássá, a mellette álló és szintén az egylet birtokában lévő, 22-es számú épületben kórházat alakítottak ki, a két épületet összekapcsolták. 1941-ben, amikor a pincében, a jobb oldali szárny középső részében szükségóvóhelyet alakítottak ki, 60 személlyel számoltak, összesen kb. annyi lakója lehetett abban az időben.
A világháború körüli évek történéseit nehéz pontosan visszafejteni. A jelenlegi lakók közül vannak, akik még emlékeznek arra, hogy az épület a világháború után „katonaház” volt, azaz azoknak a tiszteknek adtak egy ideig itt elhelyezést, akik végleges lakásuk kiutalását várták. 1957-ben, amikor a diákotthont visszaalakították lakóházzá, szintenként 7 lakást alakítottak ki, ez főleg az utcai épületrész nagyobb, polgári lakásait érintette. A hátsó cselédlépcsőt akkor vagy már korábban, a kollégiumi funkció idején beépítették, hogy több helyet nyerjenek a lakások számára. A rendszerváltásig a Tanács volt az épület tulajdonosa, kezelője pedig az IKV.
A végére hagytam azt, ami a legszebb benne és itt az udvarra és a belső kialakításra gondolok. Kívülről egy eklektikus, túlnyomórészt klasszicista elemekkel tagolt homlokzatot látunk, ami belesimulva az utcaképbe - az Üllőinek ez a szakasza inkább sivár és zajos, mint kellemes, fák sincsenek - semmi különössel nem hívja fel magára a figyelmet. A ház alaprajza U alakot formál két szárnyával az északkeleti oldal felé, ahol a Baross utcai szomszédtól a földszintes toldalék választja el. A két oldalszárnyat az I. és a II. szinten hozzávetőlegesen a telek középvonalában elhelyezett, nyitott folyosók kötik össze. Ez a földszinten díszesebb oszlopokkal és balusztrádos korláttal, az első emeleten egyszerűbb oszlopokkal tagolt, oldalt nyitott lodzsa, a második emeleten kővázás konzolokkal és díszes kovácsoltvas korláttal ellátott, nyitott folyosó. És bár egykori funkcióját, hogy a személyzet és a kispénzű bérlők útját átirányítsa a főlépcsőházból az udvar sarkában lévő melléklépcsőre, ahonnan könnyen elérhették udvari lakásaikat, ma már nyilvánvalóan nem látja el, de fantasztikusan jól néz ki.
Május 13-án a fenti infókon kívül egy csomó minden más lesz kint a falakon, kezdve a korabeli és a későbbi átalakítási tervekkel, az egykori lakókról és tulajdonosokról szóló történetekig, hogy megidézzük egy napra a 150 évvel ezelőtti időket és együtt ünnepeljük a ház szülinapját. A II. kerületi Manóvár óvoda ovisai készítettek egy csodálatos tablót, lerajzolták az általuk elképzelt egykori életet a házban. Szombaton 10-kor nyitjuk a kaput, fél 12-től mesélünk a ház történetéről és dél körül közösen koccintunk a ház szülinapja alkalmából. Lesz málnaszörp, de a lényeg hogy 2-től zene is lesz az udvarban, először Pongor András fog gitározni, aztán 3-től zenekaruk, a NUBLAO játszik.
VÁRUNK MINDENKIT SZERETETTEL, GYERTEK!!!
FONTOS INFORMÁCIÓ,
HOGY MÁJUS 13-ÁN SZOMBATON 10-TŐL DÉLUTÁN 5 ÓRÁIG LESZÜNK NYITVA,
VASÁRNAP NEM!
A ház- és építéstörténeti kutatást szervező önkéntes társammal, Kövér Nórával együtt végeztük akinek ezúton is köszi a lelkesedést és a sok munkát.
Forrás:
Budapest Főváros Levéltára. Építési ügyosztályok tervtára (1873-2006). HU BFL XV.17.d.329.36765
Arcanum Digitális Tudománytár korabeli újságcikkek és hirdetések
Fortepan, Révay Péter, 1934.
A Római-part a Népszigetről.
A képek a Korbuly család tulajdonát képezik. 
Tér és Forma, 1943. Forrás: 
Tér és Forma, 1937. 10. évf. 11. szám. Forrás: 
Fotó: Erdős Gábor
Ferenc körút