Már állt a Nemzeti Múzeum, amikor a mai Múzeum körút, akkor még Országút házai felépültek az 1870-es években. 1874-ben a Közmunkatanács döntése alapján az Országutat három részre (Károly, Múzeum és Vámház körút) tagolták. Ez a szakasz az első világháború alatt a szövetséges Törökország uralkodója tiszteletére a jól csengő Mehmed szultán névre is hallgatott, de a háborúval együtt a név is elveszett.

A háromemeletes épületet 1871-ben építtette a szervita konvent. A tervezője és építője, Dötzer Ferenc jegyzi a Keglevich-palotát is a Palotanegyedben, pár percre innen.

Amikor beléptem a kapun, az Andrássy út 45-beli ház jutott eszembe. Kívülről ugyanaz a tipikus pesti eklektikus bérház, belül ugyanúgy siralmasan lepusztulva, két belső udvarral. Csak tippelni tudok, hogy utoljára talán a háború után volt felújítva, az ötvenes, vagy legkésőbb a hatvanas években. Azóta sem a falakat, sem a korlátokat festőnek pemzlije nem érte. Persze a hangulatát éppen ez adja. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy ha majd felújítják, pont azt fogja elveszíteni, amitől most az, ami: egy jobb időket megélt bérház a Múzeum-kert szomszédságában, amelynek kapuján belépve az ember egy szempillantás alatt a XIX. században érzi magát. Ott, ahol minden ház nagyjából százötven éves és minden négyzetméternyi lehullott vakolat, beporosodott lichthof ablak vagy felirat a lépcsőfordulóban egy történelmi eseményt vagy korszakot idéz, és ha majd egyszer csillog-villog itt minden, akkor objektíven is szép lesz, csak éppen nem fog így megérinteni. 

Igazi időutazás a hátsó udvarból nyíló lépcsőház. Nem sok fényt kap, csak amennyit az üvegtető a rárakódott rétegektől alkalmasint átenged. Ottjártamkor már sajnos lemenőben volt a nap:

Találtam egy írást Hevesi Lajostól a ház építése körüli időkből, amelyben elébb a Múzeum utcában lebontott Két pisztoly csárdát siratja, majd az új paloták megjelenését nehezményezi. Vicces így 140 év távlatából, főleg a mai utcakép tükrében: "...Ej, ez a szép patriarkális idő nem tarthatott örökké. Új évtizedek jövének új emberekkel és új szállodákkal. Szemlátomást satnyult a világ: a házak elkezdtek a felhők közé nyulkálni, úgyhogy az eső becsöpögött a kéményen: az urak cilinderekben jártak, szégyellették a  pengő sarkanytút, s az utcán nem füstöltek már öblös tajtékpipákból; széllel bélelt bugyogók taposták a kövezetet, mely itt-ott bizony már létezni kezdett;  szóval, otthoniatlan, idegenszerű rideg lett ez a Pest. A Múzeum utcában lerakták a gáz csöveit, sőt Isten bocsá: házakat is emeltek benne. Magyar mágnások telepedtek meg benne és rakának maguknak palais-kat és palazzokat, ákombákom monogramokkal, rácsozatos, erkélyes, csarnokos, parkos és stílusos palotákat; és lakájaik leköpték a Két pisztolyt, valahányszor arra vetődtek..." Hát így épült fel a Palotanegyed.

  

Mellesleg, Hevesi egy mázlista, hogy nem látja a mostani Kálvin teret. Nem élné túl a látványt.

Az idézet Siklóssy László: Hogyan épült Budapest című könyvéből származik.