A koszos pesti belváros lüktető szívében, egy ugrásra a Blahától, Lajta Béla bérháza kaméleonként simul a Népszínház utca kínai büfékkel, éjjel-nappalikkal és turkálókkal tarkított posztszocialista képébe. Simán elmentem volna mellette, ha meg nem látom a fémborítású kaput, ami indás-szívleveles díszeivel mindent elárult. Igaz, a bejárat feletti római 1912-ből, ami az átadás éve, mára csak egy árva C betű maradt. Az omladozó vakolathoz jól passzol a rendszerváltást is átvészelt, hetvenes évekbeli neonreklám az épület sarkán, bár rég nem kapni már csini konfekcióruhát az Alkalmi Áruházban.

Nehéz elképzelni, hogy egykor az építész és felesége, Káldor Klára családjának több tagja is itt lakott, Kozma Lajosról nem is beszélve. Persze akkor még menő környék volt, sorban épültek a szecessziós bérházak az utcában. Az ötödik emelet sarokerkélye a tulaj merész választása folytán égszínkék szélfogót kapott, így garantáltan odavonzza a tekintetet, amit csak azért ne bánjunk, mert nem máshoz, mint az utca legkirályabb tetőteraszához van itt szerencsénk, élénkzöld bokrokkal.

A Harsányi testvérek, Adolf és Ferenc 1911-ben rendelték meg sógoruktól a Víg utca és a Népszínház utca által határolt saroktelekre építendő ötemeletes bérház terveit. Az eredeti rajzokon szereplő homlokzat erősen hajaz a Szervita téri - és a Rákóczi úti házéra, aztán a végeredmény mégis egészen más lett. Lesújtó, ha a ház régi fotója után megnézzük a mait, és nemcsak a málló vakolat miatt. Ennél a háznál nem az évek során esetlegesen elpusztult vagy elveszített ornamensek okozzák a hiányérzetet. Itt ugyanis maga az épület a dísz, annak formai egyszerűsége a lekerekített sarkokkal és az azok közé beékelődő erkélyekkel. Lajta szinte csak a zárterkélyek mellett, a főhomlokzaton helyezett el stilizált népművészeti virágdíszeket, illetve a nyílászárók kaptak még csinos keretet, amúgy kívül semmi. És ha a ház külsején nem is ismerhető fel könnyen az egykori Lechner tanítvány kézjegye, bent, a lépcsőházban és az udvarban sorban jönnek a Lajtára már annyira jellemző, aprólékosan megtervezett részletek: nagy vas-üveg felület a lépcsőház és az udvar között, a Vas utcai iskolából visszaköszönő színes üvegablak stilizált virágdíszekkel, a kilincsek és ajtók formája, indák és szívleveles díszek a korláton, az ajtók rácsain. Minél több házát járom végig, annál felfoghatatlanabb számomra, hogyan tudott ennyire elmerülni a részletekben, kialakítani egy saját, főként Erdélyben és a Felvidéken tett útjaiból táplálkozó, de mégis egyedi motívumvilágot, ami senkiével össze nem hasonlítható és ezzel egyidejűleg kortársainak nagy részét és a közízlést tíz-húsz évvel beelőzve formailag teljesen modern épületeket tervezni. Ehhez képest ez a ház is sokkal több törődést érdemelne és sokszor ez nem is pénz-, hanem odafigyelés kérdése, aztán meg persze összefogás-, majd ha ezek megvannak, ízlés kérdése is, és innen már vékony jégen táncolunk. Reménykedjünk.