Ritka, hogy a pesti belvárosban, egyemeletes házak érintetlenül megmaradnak, úgy értem bővítések és emeletráépítés nélkül. Ilyen a Hajós utcának az Operaház mögé eső szakaszán két régi épület is, majdnem egymás mellett. Mindkettő a 19. század derekán épült¹. De most a 21-es számúról lesz szó, a kapualja kapcsán. Erre a telekre 1839-ben Schenk Kristóf tulajdonos rendelt meg egy földszintes házat. A telekkönyv első bejegyzése jó húsz évvel később, 1866-ban kelt, eszerint a hosszúkás telek akkor már Zilzer Lipót tulajdonában állt. Ez idő tájt még az Operaház sem létezett, a helyét elfoglaló Hermina-tér ócska zsibvásároknak adott helyet és Belső-Terézváros még leginkább nyomorúságos házairól volt híres-hírhedt. Ahogy Báttaszéki Lajos ügyvéd és publicista írta: "nem is mindennapi ember az, ki a Hermina-térhez vezető utczákon keresztül bírhatni, anélkül, hogy orrát legalább százszor be ne fogja." 1891-ben az új tulajdonos, Fischer József alakíttatta át az épületet, annak is az emeleti lakását, ahova talán a családjával költözött. De régi képek hiányában sem kell nagyon megerőltetni a fantáziánkat, ha el akarjuk képzelni az akkori homlokzatot: ez ugyanis egy egyemeletes tanúépület, amelynek itt, az Andrássy út mellett is sikerült megőriznie egykori képét és magasságát. A földszintet, a nyílásokat és a portálokat nyilván átalakították, a régi kapu is eltűnt, de nem építettek rá több szintet.

Ráadásul mindent szépen felújítottak, annyira, hogy nem is lett volna kedvem írni róla, ha nem veszem észre bent a köveket. Az élénk sárgával felvidított kapualjban meghagytak egy vakolatlan szakaszt, ahol meztelen téglák és kődarabok emlékeztetnek a múltra, ami tényleg kellemes meglepetés és követendő példa lehetne. (Egyedül az hoz zavarba, de ezt tényleg nem bántásképpen írom, hiszen örülni kell annak, hogy egyáltalán ez a ház még áll, hogy az összkép kicsit steril lett, talán mert a járólaptól elkezdve minden részlet új és szerintem a kétféle sárga is lehetne kevesebb.) 

Az elmúlt 181 évben a hosszúkás, téglány alakú telek minden oldalát beépítették, az utcára merőleges épületrészeket a keskeny udvar ellenére keresztben futó gangokkal kötötték össze. 1941-ben Havalda Gyula tulajdonos megbízásából a földszinti lakásokból műhelyeket és raktárakat alakítottak ki, itt volt Havalda szíjgyártó műhelye, ahova a háború után a "Nyerges és Szíjgyártó Szövetkezet" költözött, a nyolcvanas években pedig a Sportlabdakészítő KTSZ működött itt. Ahogy az Adalékok lokálpatriótája írta akkortájt, a kis ház udvara vidéki nyugalmat áraszt, és hát ez most is igaz még, tulajdonképpen.