Már régóta terveztem, hogy az írásos posztok mellé mozgóképen is megörökítem a számomra érdekes épületeket. Nem volt könnyű eljutni idáig, de végre elkészült a blog első kisfilmje, egy hajdanán nagyon menő, modernista épületről, a Fischer József által tervezett Járitz-villáról. A ház a Rózsadombhoz közeli Ferenc-hegyen áll, a Baba utcában, és bár műemlék, az átépítések utáni formája és állapota, ahogy a filmen is látszik, nem túl szívderítő.

Ez azért is szomorú, mert Fischer József a Bauhaus első kiállításain résztvevő Molnár Farkassal együtt a magyar modernista építészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa, a CIAM 1928-as megalakulása után Molnár Farkas Breuer Marcellel és Fischerrel együtt alakította meg a szervezet magyarországi szekcióját. Fischer a csoport egyik hajtómotorja volt, kiállításokat szervezett, folyóiratot szerkesztett és építőmesteri végzettsége dacára az egyik leghaladóbb szellemű tervező lett. 1934-es terve, a Szépvölgyi út 88/b szám alatti családi ház (Hoffmann-villa) talán az egyik legismertebb és legkedveltebb modernista villa, fotója rendszeresen felbukkan blogokban, közösségi oldalakon. Az építész 1921-ben feleségül vette Pécsi Esztert, az ország első diplomás mérnöknőjét, akivel sokáig közösen dolgoztak, így a Járitz-villa statikai terveit Pécsi jegyzi. Fischer József rajongott Le Corbusierért. A Járitz-villán is érezhető a mester hatása, érdemes megnézni a Villa Savoye épületét a franciaországi Poissyban, Párizs mellett.

És hogy miért pont a Járitz-villa? Öt évvel ezelőtt tettünk egy sétát Budán, a harmincas-negyvenes évek legklasszabb modern villáinak nyomában. Több épület is szerepelt a listámon, köztük Kozma Lajos Havas-villája, de nem jutott mindegyikre idő, a Baba utcai házba akkor már nem jutottunk el. Ott várakozott a bakancslistámon. Aztán idén nyáron az egyik olvasóm, Barbara írt, hogy meg tudna szervezni egy találkozót a villa egykori tulajdonosának fiával. Tudtam, hogy az épület már évtizedek óta nem a családé, hanem kórházként működik, így nem a helyszínen találkoztunk, hanem Járitz Istvánék budai otthonában. Ő a villa megrendelőjének, az autóalkatrész kereskedő Járitz Istvánnak a fia, Seidner Zoltán archív képén még kisfiú: 

Forrás: Fény és forma

Talán nem véletlenül esett a család választása a Ferenc-hegy lábánál álló telekre, hiszen a megrendelő bátyja, Járitz András ingatlanirodát tartott fenn és egy korabeli hirdetés szerint Pázsit utcai irodája pontosan "pasaréti, rózsadombi, általában jobb budai negyedek" villáira iletve telkeire specializálódott. De fennmaradt egy cikk is, amelyben Járitz András kikelt a Ferenc-hegyet 1935-ben ért pusztítás ellen, amikor kőfejtésbe kezdtek a város egyik legszebb hegyén. Az első tervváltozatot 1941 őszén készítette el az építész, majd a következő évben némileg módosította a terveket, végül a hatóságok 1943 márciusában adtak engedélyt a villa helyiségeinek használatbavételére. Nem tudni, hogy Járitz miért pont Fischer Józsefet kérte fel a tervezésre, de kiterjedt ismeretségi köre volt és nővére, a festőművész, grafikus Járitz Józsa révén nyilván a korabeli művészvilághoz is könnyebben talált kontaktokat. Fischer fiatalon rajongott Kassákért és sok képzőművészt ismert, így valószínűsíthető, hogy ez a szál hozta össze őket. 

A mai épület alapterülete az eredetinek körülbelül a duplája, de emeletráépítés legalább nem történt. Fischer a három szintet alagsor-földszint-emelet-ként jelzi. Az 1943-ban szignált, módosított terveken az alagsorban a garázs mellett a házmester lakás, mosókonyha, szárító, kamra, kazán, óvóhely kapott helyet. A földszinten egy hatalmas nappali volt, a déli oldalán, az ablak előtt télikerttel. Az ablakokból és a hozzá csatlakozó, tágas, részben üvegbetonnal fedett teraszról csodálatos panoráma nyílt a városra, bár ez nyilván a mai napig megmaradt, talán csak nagyobbak a fák és a környék is sokkal jobban be van építve. A nappali melletti dolgozószoba a lekerekített sarok miatt szintén sok fényt kapott. Mellette egy kisebb szoba "lány" felirattal valószínűleg a cselédé. A konyhát a kamrával és a tálalóval a domb felőli oldalra helyezte el. A földszintről falépcső vezetett az első emeletre, itt volt a négy hálószoba, külön fürdőszobával a gyerekeknek és a felnőtteknek. A szülők hálójában egy óriási tükör tágította a teret, volt egy vendégszoba és a gyerekek kapták az utca felé néző helyiséget, ahol most a kórház titkársága működik. A szülői háló(k)hoz egy elég nagy garderobe csatlakozott.  

A villa kivonatos történetét a kisfilmben elmeséltem, csak egy pár dolgot tennék hozzá. Az archív képek egy részén látható lovas szobor, Medgyessy Ferenc alkotása, a második világháborúban tűnt el és a helyére épült a medence a villa újjáépítésével egy időben. A medencénél látható női akt szintén egy Medgyessy mű másolata, ezt István elmondása szerint ők a testvéreivel csak Lidi-szobornak hívták. A medence és a bejárat illetve a terasz díszes mozaikburkolatát Járitz Józsa tervezte. A család drámája, hogy alig költöztek be az eredeti épületbe, másfél év múlva, Budapest ostromakor a házat bombatalálat érte és kiégett, így újra kellett építeniük. Ezután volt még öt évük a város egyik legmenőbb családi házában, ami a felépülésekor is luxusvillának számított és az államosítás idején elvették tőlük az ingatlant. Egy hetet kaptak a kiköltözésre, István úgy emlékszik, akkor édesanyja volt erősebb, neki köszönhették, hogy viszonylag sok ingóságot ki tudtak menekíteni, mert édesapja összeomlott és sosem heverte ki a történteket.

A galériában látható családi, illetve az ostromban kiégett villáról készült fotókat Járitz Istvántól kaptam:

Járitzék sosem költözhettek vissza a villába. István édesapja 1964-ben meghalt, két testvére még korábban külföldre költözött. Az épület ma műemlék, az ötvenes évek vége óta kórházként használják, ma a János Kórház Légzésrehabilitációs Osztálya működik benne, légzésbénult betegek laknak itt. A nagy átépítések még az ötvenes évek végén kezdődtek és valószínűleg több ütemben valósították meg őket.

Nem állítom, hogy az épület felismerhetetlen ebben a formában, de nem jó látni, hogy csak árnyéka egykori önmagának. A légies, könnyed vonalakkal megrajzolt, áramvonalas dizájn a múlté, az alagsor beépítésével és a tartópillérek eltüntetésével pont a legklasszabb dolgot vették el tőle, hogy olyan volt, mintha a föld felett lebegne pár méterrel. A telek hátsó része felőli oldalon még drasztikusabb toldást kapott, ahogy a videóban látszik is. 

És mégis... Mindezekkel együtt még mindig elképesztően szép az utca felőli lekerekített rész a terasszal, a mozaikdíszítés a bejáratnál és a falépcső is megvan még bent, de persze nem olyan és nem úgy. És az elhanyagolt medence is a szoborral, egy rég letűnt korról tanúskodnak. Szívszorító lehet ezt annak látni, aki még emlékszik a gyerekkori pancsolásokra, vagy arra, hogy kisfiúként a kertben megcsípte egy darázs. Hetvenhárom éve áll a domboldalban az egykori luxusvilla és ha ránézek, arra gondolok, hogy a Ferenc-hegyen, ott a Baba utca végében mintha megállt volna az idő, csak egy rossz pillanatban...  

Köszönöm Járitz István, Szabó Barbara, Kollár Róbert és Kiss Norbert Ádám segítségét.

Források:

Járitz István visszaemlékezései

Budapest Főváros Levéltára, Tervtár

Tér és Forma, 1943

Arcanum Digitális Tudománytár

Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között