A téglaépületektől elgyengülök. De ez még nem lenne elegendő ok arra, hogy ezt a lakótelepet alaposabban szemügyre vegyük. Azért teszem meg mégis, mert már az első épület láttán is úgy éreztem, hogy beszálltam Dr. Emmett időgépébe és a mai rész pont az 50-60-as évekbe repített vissza. Helyszín: Angyalföld, a Vasas pálya közvetlen közelében, a Röppentyű-Rozsnyai-Forgách-Hajdú utcák által határolt földdarab.
A négyemeletes épületeket kettesével, egymással párhuzamosan húzták fel, valószínűleg az ötvenes években, amikor a szorító lakásgondok enyhítésére emelt sorházak nem éppen a túldíszített homlokzatukról vagy nagy alapterületű lakásaikról voltak híresek. Az állam kényszerű takarékossága nagyszámú, gyenge minőségű otthon létrehozását tette lehetővé - helytakarékos, sokszor inkább csak éjszakai tartózkodásra alkalmas, minimál-konyhás, fürdős lakások voltak ezek. Az épületek oldalán elhelyezett lámpák és a homlokzat nem túl bonyolult osztása egyértelműen egy munkatábor barakkjait idézi, a függőfolyosós oldal meg annyira a szocializmust építő hatvanas évek, hogy zavarba jövök, nem tudom eldönteni, mire számítsak, ha átvágok a két ház közti átjárón. A biciklimbe kapaszkodom és befordulok az első ház függőfolyosós oldalán.
Csak elvétve látni embert, a nagyja annak is meztelen felsőtestű hetvenes férfi, aki a lenyugvó nap fényében ejtőzve könyököl a korláton, meg egy-két kutyás. A régi, kapusháznak tűnő téglaház is üres, úgyhogy nincs ki megállítson. Bevallom, hogy bár mi sokkalta szebb házban laktunk, és nem is éltem még, amikor ez a telep épülhetett, azért hangosan felelevenedik a gyerekkorom. Szívesen benéznék egy lakásba, a nagy része ezeknek biztosan garzon. A héra cserépkályha, ndk turmixgép, fehér csipketerítő és mókusos porcelán nipp együttesének előfordulási esélyére nagy összegben fogadnék, ha lenne hol.
Kissé komikus a sírkertre emlékeztető egykori játszótér maradvány, de a házak közt évtizedekkel ezelőtt ültetett fák láthatóan jól érzik magukat a retró miliőben és összességében mégis annyira békés és csendes minden, hogy rémes leírni, és senki ne értse félre, de szégyenteljes nosztalgiával távozom.
Frissítés:
Csak most, több mint egy évvel a bejegyzés megírása után derült ki, hogy a telep 1938-ban épült, az Eucharisztikus Kongresszus alkalmából. Eredetileg a kongresszusra érkező vendégeket szándékozták itt elszállásolni, annak befejeztével pedig kislakásokként hasznosították az épületeket. 1938 áprilisára el kellett készülni, így az idő szűkössége miatt a házakat a legutóbbi szükséglakás-építkezéseken (Gubacsi-, Bihari-, Illatos út) alkalmazott tervek alapján készítették el. A 32 m2-es lakásokban szoba, konyha, klozet és egy tusolási lehetőségre alkalmas fülke volt. Úgyhogy, bár a hangulata nekem az ötvenes éveket idézte, nem akkor épült!
