Részlet az 1961-es Budapest útikönyvből: "A Szent István körúttal északra, ott ahol a modern világváros lakónegyedei nagy kiterjedésű gyártelepekkel ölelkeznek, Budapest egyik legváltozatosabb kerülete kezdődik. Füstölgő gyárak, fa- és vastelepek, fizikai elnyomás és szellemi sötétség - ez volt a régi Angyalföld. A felszabadulás után új élet született a helyén. A főváros legszebb, legkorszerűbb negyedei épülnek itt fel szemünk láttára. Ma már csak emlék marad a régi Vizafogó, a Tripolisz, a Tarnay rét; helyükön új, egészséges lakóháztömbök, gyártelepek születtek. Új házak emelkednek az Élmunkás téren, a Lehel utcában, a Béke utcában, a Thalmann utcában, a József Attila kertvárosban. A gondozott parkokban és tereken vidám gyermekek játszanak, a házak tetejéről a televízió T-alakú antennái integetnek, a modern áruházak és fényes kirakatú üzletek állandóan tömve vannak vásárlókkal."
Ezt most bontják:
Még most is igaz, hogy az egyik legváltozatosabb kerület, többek között emiatt is és most már sok más dolog miatt is szeretem (az Esztergomi úton a felújított indóház miatt, a Csángó utcai fiúk miatt, a Majomház miatt, a Tervtár miatt, ami gyalog 10 percre van, a Turbinai utcai ház miatt, stb) de ez is csak addig tart, amíg lassan, de biztosan le nem bontják az összes régi épületet, mint most a Gyógyászati Segédeszközök Gyárát a hatvanas évekből. Pedig ez nem volt romos.
A Váci úti százéves házakról, amiket lebontottak, utoljára itt írtam.
A képeket vegyesen válogattam az elmúlt két évből, került bele néhány vizafogói is. Némelyik nagyon friss, a legrégibb, a folyosón hesszelő kutya-macskával 2011 nyarán készült, a Forgách utcában, az Eucharisztikus Kongresszusra 1938-ban épült lakótelepen.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.
