Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Ó utca 4.

2015. szeptember 07. 08:05 - Varázsceruza

Egyik reggel, munkába menet osontam be a nyitott kapun, épp csak arra volt idő, hogy pár, többnyire életlen képet csináljak mobillal. Néha nem lehet megmagyarázni, mi az, amiért egyes házakat érdekesebbnek érez az ember, ami miatt később vissza kell menni, még jobban megnézni, belélegezni az ódon falak illatát. Milyen jó is a reggeli stresszes rohanásban 5 percre kiszakadni az időből, hagyni, hogy beszippantson valami, ami erősebb nálam, elfelejteni, hogy már megint késésben vagyok, csak azt érezni, hogy valami ismeretlen erő húz felfelé a lépcsőn, hogy még egy, utolsó képet csináljak az udvarról, vagy a szélfogó egyetlen épen maradt, mart üvegéről. Aztán ahogy kilépek az utcára, még tart egy darabig a varázs, sőt, sokszor egész napra feldob, és alig várom, hogy utánanézzek a ház történetének. 

img_20150903_093935_20918396230_ob.jpg

Az Ó utca 4 szám alatti házat az udvar minden tartozékával 27000 osztrák értékű forintért vették meg dr. Grünhut József orvos, Grünhut Adolf és Grünhut Miksa kereskedők, akik addig az Ó utca 19-ben laktak. 1890. december 27-ét írtunk. Az akkori házról nem sokat lehet tudni, az biztos, hogy az előző tulajdonosok 7/8 részben Horváth Jánosné magánzónő és 1/8 részben Horváth Ilona (Ilka) kereskedőnő - nyilván az előbbi lánya - voltak. Régi épületről lehetett szó, mert a térkép szerint túlélte az 1838-as árvíz okozta rombolást, vagyis valószínűleg még azt megelőzően épült. Grünhuték az adásvételi szerződés alapján 1891 februárjában kerülnek a haszonélvezeti jogok birtokába és megbízzák Majorossy Géza építőmestert, hogy háromemeletes lakóházat tervezzen számukra a telken. Majorossy neve nem annyira lakóházak, mint inkább középületek kapcsán bukkan fel rendre, méghozzá nem is akármilyenek mellett, ő volt a Terézvárosi templom, a Józsefvárosi Plébániatemplom, a Zeneakadémia, a Ferencvárosi pályaudvar és a Szépművészeti Múzeum építőmestere is.

img_20150907_094940b.jpg

img_20150907_095635b.jpg

p1670073b.jpg

A historizáló homlokzat téglaborítású, az épület középtengelyében, a második emeleten van egy kisebb erkély és két nagyobb az első emeleten, az épület két oldalán. A bal oldalit már régóta kiszúrtam, a színes napernyők miatt. Az épület díszítése igazán nem hivalkodó, a főpárkány alatti gyámkövek és az első emeleti nyílászárók alatt elhelyezett stukkódíszeken kívül lényegében csak a kovácsoltvas erkélyrácsok tűnnek ki. A kerékvetők tanúsítják, hogy a régi időkben hintók hajtottak be a kapun, a földszint egy része azokban az időkben istállóként szolgált. Emeletenként két 4-5 szobás lakás volt, amelyeket az államosítás után, ahogy máshol is, több kisebbre osztottak.

img_20150427_092054b.jpg

img_20150907_093646b.jpg

20150903_090252_20919240159_ob.jpga kapualjban, a lift előterében

Grünhut József orvos egy jó darabig a házban rendelt, az 1913-as lakcímjegyzék szerint délután 2-től 4-ig fogadta a betegeket, később a rendelési időt napi egy órára csökkentette. Az Adalékok szerint a századfordulós város legtehetősebb családjának, a Haggenmachereknek volt a háziorvosa, ami egyben lehetővé tette számára azt is, hogy sok szegény emberen is ellenszolgáltatás nélkül segítsen, mondván „majd megfizeti Haggenmacher”. Ez persze lehet amolyan városi legenda, amit a feljegyzés írója, a nyolcvanas években adatokat gyűjtő lokálpatrióta nyilván a házban lakó idősektől hallott, és bár nem sikerült olyan forrásra bukkannom, amely a sörgyáros családdal való kapcsolatot megerősítené, egy dolog biztos: Grünhut József hosszú évekig az Általános Munkás Rokkantsegélyező Pénztár orvosaként is működött, amely 1870-ben alakult, a hazai ipar kibontakozásával és a munkásosztály szervezkedésével párhuzamosan gyorsan fejlődött és 1889-ben már több mint 50 ezer tagot számlált. A Pénztár alapszabálya szerint azzal a céllal létesült, hogy a munkás „betegségében illően segélyeztessék, rokkantság esetére fenntartassék és halála esetén temetkezési járulékot, hátramaradottjainak gyámolítást biztosítson". Természetbeni segélyképpen a biztosítottnak ingyenes orvosi gyógykezelés és az orvos által rendelt ingyenes gyógyszersegély járt. Az orvosi ellátást kezdetben szerződéses orvosok végezték magánrendelőikben. Az orvosi ellátás mellett egészségügyi felvilágosító tevékenységgel igyekeztek a munkások egészségét védeni, Grünhut doktor is írt ilyen cikkeket. Vagyis ezek szerint, a valóban tehetősek mellett elképzelhető, hogy még több, nem fizetős kuncsaftja volt. 1922-ben még igen, hat évvel később már nem szerepel a neve a lakcímjegyzékben.

img_20150903_204306_20932132779_ob.jpg

A ház másik 2 tulajdonosa, Grünhut Adolf és Miksa közösen birtokolták a Grünhut Henrik és társa céget, ami a ház megvételekor még kézmű- és rőfösárukereskedésként, később pedig leszámítoló üzletként itt a házban működött. 1922-ben az orvoson kívül még Grünhut Ignác hivatalnok és Miksa pénzügynök lakik e címen, de az I. világháború és az azt követő nehéz évek valószínűleg nem hoznak jó időket a pénzügyi vállalkozásra, a család elszegényedik. Grünhuték leszámítoló üzletét egy koporsógyáros, Graf László, néhai Graf Salamon, a Graf és Bartos cég főnökének fia váltja, aki szemfedeleket, koszorúkat és művirágokat gyárt ezen a címen, lásd az 1922-es hirdetést. Nagy valószínűséggel ekkor már a ház is a Graf családé, de 1928-ban már biztosan a mama, özvegy Gráf Salamonné nevén van. 

graf1922b.jpg

 

A húszas évek második felében itt lakik még Tamás Aladár író, akit a 100% című kommunista folyóirat szerkesztése és külföldön megjelenő kommunista kiadványok magyarországi terjesztéséért perelnek be 1930-ban. A folyóirat szerkesztőségére emlékező tábla a nyolcvanas években még kint volt a ház falán, gondolom a rendszerváltás után tüntették el. A feljegyzések szerint a harmincas években volt egy tatarozás (a lépcsőházat elnézve talán az utolsó) és a liftet is akkor építették. Egykori lakók elmesélése alapján feljegyezték azt is, hogy a II. világháború alatt még megvolt a harmadik emeletig felfutó piros bársonyszőnyeg a lépcsőházban. A lakók nagy része zsidó származású volt, 1944-ben erre a házra is felkerült a sárga csillag. A háború után a lakók nagy része a deportálások miatt kicserélődött. 1956-ban az Orvosi Műszer- és Fogászati Cikkek Kereskedelmi Vállalat költözött az egyik földszinti helyiségbe. A nyolcvanas években készült leírás azzal zárul, hogy 1958 óta ígérik a ház tatarozását...

img_20150904_082325_20944017499_ob.jpg

20150903_085851_20919204719_b.jpg

20150903_085932_21095924082_b.jpg

20150903_090212_20919235219_ob.jpg

20150903_090006_21106015015_ob.jpg

20150903_090143_20919222039_ob.jpg

A szomszéd ház egyik régebbi lakója szerint egy időben átjáróházként is szolgált. A rendszerváltás előtt, amikor napközben még többnyire tárva-nyitva álltak a kapuk, az Ó utca 4 és a vele közös udvart közrefogó Zichy utcai ház udvarán lehetett átjárni. A két udvart egy drótkerítés választotta el, ezen volt egy kis kapu, ami napközben nyitva volt. 

20150903_085833_20918107898_b.jpg

img_20150904_082750_21120981852_ob.jpg

Sem belül, sem kívül nem olyan mutatós, mint a szomszédja, de igazi időkapszula és nagyon erős a hangulata. Ha valaki a házban lakott/lakik és vannak régi képei vagy emlékei, amelyeket szívesen megosztana, írjon.

 Forrás

Budapesti Czím és Lakjegyzék

Hungaricana - Közgyűjteményi portál

Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963): Dr. Hahn Géza: Az első orvosok a magyarországi munkásmozgalomban

Adalékok a Belső Terézváros történetéhez 

 20150903_090044_20483405374_ob.jpg

Kapcsolódó bejegyzések:
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr627765506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.