Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Az MTA bérház az Astoriánál

2011. május 21. 15:20 - Varázsceruza


Meglepett, amikor a szakirodalom felvilágosított, hogy az Astoriánál álló épületkomplexum nem egy ház, hanem valójában kettő. Bizony, az órásat (Georgia-ház), ami majd egy másik poszt témája lehet, Barát Béla és Novák Ede jegyzi 1935-ből, amihez 4 évvel később épült meg a lekerekített sarkú MTA bérház, lekoppintva a nagytesó homlokzati tagolását, nyilván az egységes kép kialakítása végett. (Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, hogy jó tíz éve Brad Pitt a sarkon, a háztetőn koptatta a betont Robert Redforddal, meg lehet nézni a Kémjátszmában.)
A határ itt húzódik, a Rákóczi úti fronton, a vonalnál:




Különben az egész házat, órástul, már a fővárosba kerülésem első pillanatában megjegyeztem magamnak, annyira jellegzetes és annyira kiemelkedik a Rákóczi úti eklektikából. Ráadásul 15 éve, amikor gyakran megfordultam az East-West Center sokadik emeletén, abban az irodában, ami pont szemben van az órával, lenyűgözött a látványa. Hát nem kisebb volt Hültl Dezső feladata, mint a Georgia mellé, ami a csúcsra repítette a Barát-Novák párost, tervezni egy házat. Persze ő addigra (69 évesen) túl volt már nagyjából mindenen, úgymint a Péterffy Sándor utcai Kórház igazán figyelemreméltó terve, a néhai Récsey buszgarázs, a Pajor Szanatórium a Vas utcában és kismillió bérház. Ráadásul apósától, aki történetesen Hauszmann Alajos, (hát nősülni tudni kell, ugye) 1913-ban megörökölte az egyetemi katedrát, ahol "fascinálóan színes... brilliáns rajzokkal kísért előadásai... és közvetlensége... igazi élményt jelentett hallgatói számára" (Rados Jenő). 
Szóval így. Mondhatnánk, hogy kirázta a kisujjából a tervet, de ez az épület azért spéci, mert ami ennyire szem előtt van, azzal szemben sokkal nagyobb az elvárás is. Pont a stratégiai hely miatt zártkörű pályázaton döntöttek arról, ki tervezze. Egy biztos volt, a városrendezés tartotta magát ahhoz, hogy a gyalogosoknak és a járműveknek nagyobb teret kell biztosítani, így a beépítés vonalát hátrébb húzták, ezért olyan egy picit, mintha tér lenne az egész Astoria, pedig valójában nem is.   

Az építtetőről, a Magyar Tudományos Akadémia alapítványáról tanúskodik a Károly körúti homlokzatról letekintő, vörösrézlemezből domborított Minerva, más értelmezésben Hungária (a szobrász Pásztor János, kivitelezője Jungfer Gyula), kezében pajzs és kehely,


a bejárat felett pedig két nőalak támaszkodik egy koronás címernek:


Ami a stílusát illeti, Hültl munkái ugyan többségében a neobarokk és a neoreneszánsz felé hajlanak (ez persze pont nem áll a Péterffyre és a buszgarázsra sem, amiket én kiemeltem), de itt összehozott egy olyan egyveleget, amiben van modern, eklektikus és némi klasszicista is és jól mutatnak együtt. Ferkaihoz fordulok, aki azt írja: "hagyományos tömegkompozíció, enyhén klasszicizáló modern formákkal". 


A henger alakú sarokrész, ami a formái és díszítőelemei miatt a leginkább klasszicizáló, ovális alaprajzú szobákat takar (hö-hö!), és remekül idomulva a telekformához bástyaként uralja a teret. Mint hab a tortán virít a bankreklám a tetőn. Nem tudom ez rosszabb-e, vagy a hengeren a második emelet táján körbefutó óriás gorenje, remélem hogy legalább sokat fizetnek érte. 



A kapualjban, bejutva a második, semmi esetre sem korabeli kapun, a régi portásfülke zárva. Bent dupla belmagasságú, oszlopos előcsarnok, amiből jobbra és balra is lépcsőház vezet fel. Másodszor voltam itt életemben, de ugyanúgy leesett az állam, annyira nagy a tér és letisztultak a formák. Az jutott eszembe, hogy Olaszországban láttam ilyen palazzokat, mint ez, ahol a márvány borította előcsarnokban simán meg lehetne tartani a gimis évfolyamtalálkozót, ballagást, Carrie Bradshaw esküvőjét, egyszóval bármit.




Felfelé sima lift és teherlift is van, én, mint mindig, most is a lépcsőt választom, ami mindkét oldalon egyforma és az udvarra néző ablakok világítják meg:



Az udvar nem tartogat meglepetést, a szokásos pesti belvárosi dzsumbuj, nem csodálkoznék, ha egyszer elhantolt tetemek miatt kerülne a híradásokba, pedig ez jobb sorsra érdemes, nagy is, és különben is itt volt a Georgia-ház díszmedencéje, ami visszatükrözte az épületet.  
És akkor a tetőteraszról meg nem is beszéltünk, pedig van az is, igaz, hogy az udvarra néző oldal egy részét beépítették (lásd jobb sarok, bal oldalt pedig már a Georgia terasza az órával):


Pestimádók, tegye fel a kezét, aki nem járna ide szívesen dolgozni, egy ötödik emeleti irodába, a négy szoba hallos lakások egyikébe, ahonnét az ovális szobából az Astoriát és az Erzsébet hidat látni? Na ugye.



10 komment

Régiposta- Váczi utca sarok - az ex-Korona Kávéház épülete

2011. május 17. 22:47 - Varázsceruza



Éppen terepszemlét tartottam, a közeli Gerlóczy ház átjáróját ellenőriztem le reggeli fényben. A szép szecessziós ház, a Váczi és a Régiposta sarkán, amelynek földszintjén lévő ruhaboltban már kismillió nélkülözhetetlen darabot felpróbáltam és meg is vettem, azért tűnt fel, mert nyitva volt a kapuja. Egy belvárosi ház nyitott kapuja pedig kihagyhatatlan, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ez nem véletlen, lesz bent valami, ami miatt muszáj látni. És van is, szinte mindig. 


A kapuban és a földszinten nem túl hívogató a félhomály, a bejárattal szemben lazán lóg a százéves házak ünnepének molinója. A liftajtók és a lépcsőkorlát gyönyörűek.



Egy házat be kell járni ahhoz, hogy megismerje az ember, együtt kell lélegezni vele, és ha adódik rá alkalom, benézni a nem feltétlenül publikus helyekre, melléklépcső, udvar, neadjisten tető, mert a legváratlanabb helyeken bukkanhat elő valami, ami a cseresznye a tortán, és ami miatt megéri felkutyagolni az ötödikre gyalog. Minden háznál, így ennél is, a fényviszonyok miatt a felső szintek a nyerők. A függőfolyosón szép mintát rajzol a lekerekített forduló:



A legfelső szintre magam sem értettem, minek gyalogolok fel, aztán megpillantottam ezt az ablakot, amitől odafent, a napsütésben minden színes fényekben úszott:  


A ház két tervezőjében (Kőrössy Albert Kálmán és Kiss Géza) közös vonás, hogy mindketten tanultak Párizsban és Németországban. Kőrössy hazatérte után Hauszmann Alajosnál dolgozott, majd a szecesszió magyar nagymesterével, Lechner Ödönnel kollaborált. 1895-ben saját irodát nyitott, és iskolák egész sorát tervezte, lásd Kölcsey Gimnázium, a Könyves Kálmán krt. 40 alatti egykori gimn., és az övé a szépséges Sonnenberg ház terve is. Kiss a háború előtt, berlini tanulmányainak végeztével állt be hozzá. Kettejük koprodukciója nem tartott soká, a háborúval befejezték a közös munkát, sőt Kőrössy egyenesen lehúzta a rolót.


Az épület lekerekített sarkán, ott, ahova sosem néz fel senki, csak a megszállottak, az "épült 1912-13" felett  a magyar királyi korona látszik. Az épület elődjeiben ugyanis a földszinten 1782-től kávéház működött, méghozzá nem is akármilyen. Ez volt a tizenkilencedik század második felének egyik legmenőbb helye, és 3 in 1, mert irodalmi találkozóhely és kártyabarlang is volt egyben, ahol a zsúfoltság miatt alig lehetett helyet kapni. Faburkolatokkal, márványasztalokkal berendezett üzlete az elegáns kávéházak előfutára volt. 




Krúdy, a kávéházak szerelmese, ide, a Koronába álmodta egyik kedvenc hősét, Fridolint, a „púpos markőrt”.


Szólj hozzá!

A Lépcsőház - Pozsonyi út 40.

2011. május 09. 23:07 - Varázsceruza

Két ház van a városban, amelynek lépcsőházáért országomat adnám, ha lenne, az egyik a Pozsonyi úton,  a másik pedig a Margit körúton áll. Főleg ez utóbbit előszeretettel veszik bérbe filmforgatásokhoz,  a páratlan enteriőr és a lift miatt. Mindkettőt a Hofstatter Béla - Domány Ferenc páros tervezte, a Pozsonyi úti 1935-36-ban épült meg a Szent István park sarkán, és Dunapark házként ismert.  
Hofstätternek jólmenő építőipari vállalkozása volt, számos bérház tervezését és építését is lebonyolította. Domány először a Műegyetemen, majd Berlinben tanult építészetet, aztán még ott megtervezett egy-két hotelt, irodaházat és sportcsarnokot és 1933-as hazatérése után összeállt Hofstätterrel. A közös munkából több  remekmű is született. Sajnos 1939-ben Domány Angliába távozott, ahol negyvenévesen valószínűleg öngyilkos lett, Hofstatter pedig '44-ben halt meg Budapesten. Vérzik a szívem, ha arra gondolok, hogy még milyen csodás épületeket hozhattak volna együtt létre. 
A környék rendezési tervét 1933-ban fogadta el a Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A parkettagyár helyén csinos park lett, szökőkúttal. Az épületekkel kapcsolatban viszont egy csomó mindent előírtak, ezért van az, hogy a tervekkel ellentétben a franciaudvar a nyitott erkélyekkel a Pozsonyi úti oldalon van, míg a zárt erkélyes rész a Dunára néz, pedig nem inkább fordítva kéne hogy legyen? A házak bejáratát ezzel szemben a Duna part felől írták elő, mégis a Pozsonyira kerültek, ami nyilván praktikusabb.
A pozsonyi úti oldal: 
a park felől: 
A 38-40. szám alatti modern luxusbérház az Alföldi Cukorgyár Rt megrendelésére készült, öt, illetve a sarkán hat emelettel, nagy lakásokkal. A felső szinteken széles teraszok, legfelül pedig zuhanyzókkal, öltözőkkel és virágágyakkal, valamint sziklakerttel felszerelt tetőkert volt, ami persze már a múlté. A tetőteraszokról pazar kilátás nyílik.
Az a jó ebben a házban, hogy a külseje alapján, ha nem ott állna, ahol, és nem lenne a Dunapark Kávéház otthona, ami miatt sokat emlegetik, simán elsétál mellette az ember, a  laikus szemlélőnek olyan, mint bármelyik ház a környéken. Aztán ha benéz az ember a bejárati ajtón az előtérbe, kezdődik a csoda, és ha alkalma adódik bejutni a házba és felmenni a lépcsőn, akkor elakad a szava.
Ha egy egésznek tekintjük a 38-42 alatti két házat (egyszerre épültek, csak a megrendelő más), akkor összesen három bejárat van, én a középsőben voltam, a nyitott orsóterű csigalépcsősben. Az előcsarnok falait márvány borítja, de kőpadok is vannak ugyanabból, meg egy kis medence kék-fehér csempével. A vasbeton lépcsőfokok márványlapján pedig ott az eddig általam csak fényképeken látott híres kék gumiszőnyeg:


Most már bevallom, hogy lépcsőház ilyen hatással még nem volt rám. Talán a módosult tudatállapot az oka, de olyan érzésem volt végig, mintha a nagyon is szilárdan álló vasbeton szerkezet mozogna vagy hullámzana, de csak a ravasz dizájn tévesztett meg:

 

A földszintre eredetileg mozit terveztek, ami nem valósult meg. Ehelyett nagyobb teret kapott a kávéház, aminek pincébe süllyeszthető ablakai voltak a tér fele, így nyáron az egész egy nyitott erkéllyé változott. És külön női- és bridzsszalon is volt az emeleten. Hofstätter és Domány közös, megvalósult moziterve a Hollán Ernő 7 szám alatti épületben a Lloyd. Domány még elmenetele előtt, 1938-ban  megtervezte a gyönyörűséges Broadway mozit, (a későbbi Filmmúzeum), amit pár éve Somlai Tibor belsőépítészeti tervei alapján csinosan átalakítottak Belvárosi Színházzá.





Felhasznált irodalom: Ferkai András:  Pest építészete a két világháború között

 

5 komment

A belváros legszebb modern bérpalotája- Petőfi Sándor és Párizsi utca sarok

2011. május 07. 01:07 - Varázsceruza



Nagy kedvencemtől, a Párizsi udvartól csak pár lépés a Gerlóczy Gedeon által tervezett, 1941-43-ban felépült bérház, amely kakukktojásnak tűnik a Petőfi Sándor utca leginkább eklektikus házai közt. 





Gerlóczy többgenerációs orvoscsalád sarjaként, Münchenben tanult építésznek, majd hazatérése után professzora mellett kezdett el dolgozni. Vidéki munkák és neobarokk villák következtek, mígnem 1931-ben megrajzolta a Napraforgó utcai telepen felépült Bauhaus villácskát, amely az első modern épülete. Ezt olyanok követték, mint a MÁV Kórház, az Országos Traumatológiai Intézet, a Nemzeti sportcsarnok, a Madách Kamaraszínház és a SOTE elméleti tömbje a Nagyvárad téren. Ezért a Madách téri tervért, amely nem valósult meg, határozottan kár.
A  ház ma is jól tartja magát. Különlegessé az átjáró teszi, amin keresztül az egykori Taverna, most Mercure hotelbe lehet átjutni és közvetve a Váczi utcára. Igaz, hogy eddig ahányszor ott jártam, sosem ütköztem nagy tömegekbe. Kicsit olyan ez is, mint a Párizsi udvar, jó, hogy van, de annyira nem jár arra senki, csak az ott lakók, hogy mindig aggódva figyelem ottjártamkor, megvan-e még egyáltalán, vagy érdeklődés hiányában bezárták. Az átjáró a stadiongörbe és kör alakú, a modernista építészet által előszeretettel használt üvegbeton kupolácskákon át kap természetes fényt, amik nagyon jól mutatnak. Ezeket, a lépcsőházi bejárati ajtókkal és egyéb portálokkal egyetemben a Haas és Somogyi Rt szállította, amely üzletportálokban volt nagymester, de a meg kell említeni Jungfer Gyula cégét is, valamint Metky Ödönt, aki a Petőfi Sándor utcai lépcsőház szorgos kezű nőket ábrázoló domborművét készítette. 


Kár, hogy a passzázsban lévő üzletek a belvárosban és a környéken lévőkkel együtt meghaltak, milyen jó is lenne, ha egy olyan üzlet, mint pl. az öv-csat-gombos, még értelmet kapna. Mai ésszel felfoghatatlan, hogy hogy tudott megélni valaki gombáthúzásból. Pedig megvan még a kirakat, amelyben több négyzetméteren gombok vannak megsárgult vásznakra varrva, körmintában. Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek, amikor ránézek, mert az jut eszembe, hogy milyen kár az egykor pezsgő élettel bíró környékért, ahol régen szinte naponta megfordultam az egyetem miatt, és a házzal szemben lévő postára jártam telefonálni, a nyilvános fülkékbe, ahol gyakran sorba is kellett állni. Mellette volt egy Azúr a sarkon, a Deák tér fele pedig a Rózsavölgyi Zeneműbolt, ami 1850 óta tartja magát. 




A szűk utca jobb térkihasználása végett a hatodik-hetedik emeleti részt a többihez és egymáshoz képest is  hátrébb húzta a tervező. A google térképén lecsekkoltam és igazán menő, hosszúkás tetőteraszok alakultak  ki ezáltal, így az ötker közepén, a város felett. 


A Párizsi utcai homlokzatot pedig, ahol teraszok futnak végig, ravaszul megbolondította egy S betűvel, amitől minden egyből olyan más lesz. 




Vitathatatlan építészeti érdemei mellett egyébként Gerlóczyt akként is muszáj megemlíteni, mint Csontváry hagyatékának megőrzője és a zseni felismerője, mert 1919-ben, miközben építész-irodát keresett magának a Bartók Béla út 36-38-ban, belebotlott az örökösök által fillérekért árult képekbe, majd egy árverésen, az orvos nagypapától megörökölt, angliai továbbképzésére szánt pénzéből gyorsan fel is vásárolta, amit tudott. És akkor még csak 24 éves volt.





1 komment

Falk Miksa u. 10.

2011. május 02. 21:47 - Varázsceruza

A Falk Miksa házai általában nagyon rendes, polgári külsővel bírnak, a nagy részük jó állapotban is van. Ez a ház nem tűnt volna fel különösebben, ha nem nyílik ki véletlenül a kapuja a száz éves házak ünnepén, és nem slisszantunk volna be a váratlanul jött bónuszt kihasználva.
Fájdalom, de kutatásaim eredményeképpen mindössze annyit találtam róla, hogy 1910 körül épült- tehát kb. száz éves. A tervező nevét sem tudom.
A kovácsoltvas kapu gyönyörű és impozáns, olyan, amilyen a nagykönyvben meg van írva. A bejáratnál sajnos itt is kukakiállítás van, a szivárvány összes színét felvonultatva. A lépcsőház ovális, korlátja szép csigavonalat rajzol, és fel is van újítva.
Kilépek az egyik függőfolyosóra, és nem hiszek a szememnek: szemben, az udvaron egy óriási, vöröstéglás kémény mered az ég felé. A galériák utcájában valahogy nem számít ilyenre az ember, persze fűteni nyilván itt is kell.












Ja, és majd elfelejtem, e házban élt Labancz Gyula költő, akinek az első verse, amire rákattintottam a keresőből, úgy kezdődik, hogy "pisis-e - (fentről csak visszaeshet az ember) - tested pilise?" 
Hm. Azért a ház szép.


1 komment

Városnézés egy Váci úti teraszról

2011. május 01. 01:32 - Varázsceruza

A magasból tényleg minden más. 
Például a Skála Metró épülete, ami a téren állva csak egy bazi nagy koszos füstüveg, a magasból inkább mauzóleumnak hat. Amikor feljutottam a Váci úti irodaház 9. emeletére, és szétnéztem, magával ragadott a látvány, mert ott volt egy csomó emblematikus épület, templomok, az ország háza, pályaudvar, meg amit akartok, a háttérben a hegy, amelyről a pogányok letaszították szegény Gellértet, tetején a Szabadság szobor, amiről sajna mindig az jut eszembe, hogy egy volt évfolyamtársam szomszédja csak "a halas nőnek" hívta - jaj, tudom hogy máglyán fogok égni - és egy kicsit úgy éreztem, hogy most a város felett lebegek. Gondolatban becsuktam a szemem, nagy levegőt vettem, és lassú szárnycsapásokkal már szálltam is a Váci út felett, az összes bérház udvarára benéztem és titkok után kutattam. 
Akkor éreztem ilyet, amikor az Ajtósi Dürer soron laktam, egy ötödik emeleti manzárdban és a Városliget ott pihent az ablak alatt, oldalt a Dózsa György út házai sorban és szemben, a látóhatár szélén a budai hegyek. Sajnos valami beteges tudatállapot akkoriban megakadályozta, hogy akár csak egyszer is megörökítsem a csodát.  
Pesten azért jobb, mert ha magas épületből bámészkodik az ember, a budai hegyek mindig megdobják egy adag romantikával a főtémát, és még egy alumíniumkohó is szerethetővé válik. Ja, és még egy, nem emlékszem, hogy bárhonnét láttam volna egy képben a Bazilikát a Szabadság szoborral, vagy a Mátyás templomot a Parlamenttel.
De most itt sorakoztak mindannyian, és velem együtt bezsebelték a péntek esti utolsó napsugarakat. 



A Westend tetőteraszán relaxáló fiatalember hátterében az Eximbank zöldes üvegkupolája a Nagymező utcából, és szorosan hozzásimulva az Opera teteje a két kis toronnyal.


A globalizáció kereskedelmi monstruma felett szerényen lapul a Podmaniczky utca, vékony zöld csík a liget, balra a Hotel Ibis vasbetonja és jobboldalt, Stan és Pan szerepében a Hermina tornyok.



Újlipót tetői a festői budai hegyekkel...


Szárnyas szobrok a Váci 4. tetején:


Hát a Skálának nem áll túl jól a perspektíva, pedig sosem volt vele bajom, és szeretem a füstüveget is, ráadásul a tervezője Kővári György, aki a Délit is produkálta, és aki olyan lépcsőket tud, az tud valamit... De erről majd egyszer máskor. A Skála történetét a hg.hu kiválóan elmesélte képekkel. Idén 27 éves!


Sóház, mögötte a Lehel tér:

Last minute:



1 komment

A pesti Nádor utca

2011. április 30. 02:46 - Varázsceruza

Nádor utca majd minden városban van. Emlékeimben egy kertes házakkal teli, kis utca él a dunántúli megyeszékhelyen, amelynek minden kapuját a vigyázz, a kutya harap rajzos felirat díszíti. Ennek megfelelően ritkán volt csendes, az ötven, kb. egymás után zsinórban megszólaló kutya, aki végigkísérte az arra járók útját, nem épp a csendes magunkba fordulást szolgálta. 
Itt Pesten nincsenek vérmes házőrzők, viszont ma átutazóban megállapítottam, hogy egyik erkély, kapu, homlokzat szebb, mint a másik, és ezt dokumentálni kell.

Az utca a lipótvárosi telekosztások nyomán alakult ki. A mostani előtt viselte a Szél és a Tigris nevet is, 1847-ben az akkor elhunyt József nádor emlékére megkapta mai nevét (latinul az ismerősen csengő palatinus), ami nagyjából a király utáni második ember. Kádárék idején talán ennek analógiájára lett Münnich Ferenc utca, míg '89-ben vissza nem keresztelték. Az is érdekes még, hogy 1911-ig egészen a Szent István körútig ért, míg meg nem rövidítették a Falk Miksával.

Az utca elején a 6-os számú a Cseh Magyar Iparbank épülete 1912-ből, Málnai Béla és Haász Gyula műve. A modern stílusú sarokház több átalakítást megélt, ma bank és idősek háza is működik benne:





A 10-es az előzőnél egy kicsit idősebb: 


Sarokház a 14-es a Vigyázó Ferenc utcánál, 1861-ből. Terveit az Építészek Házát is jegyző Gottgeb Antal készítette, Mandl Joachim felkérésére.



A virágbolt csillárját is igyekeztek az utca stíljéhez passzintani: 



A 14-nél pár évvel idősebb az Ulmann ház a 18-ban (1853), romantikus, kései-klasszicista stílusban. Hild József tervezte, akiről tán kevesen tudják, hogy élete utolsó éveit igénytelen szegénységben töltötte egy Arany János utcai kecóban, miután 1861-ben megvonták tőle az addig a város építésze címen neki járó fizetést.


Az Oszvald ház a 22-es, romantika 1846-ból. Hild tanítványa, Feszl Frigyes jegyzi az eredeti épületet, amit húsz évvel később szállodává avanzsáltak, Gerster Károly és Frey Lajos közreműködésével. Manapság az ombudsman lakja.


Imádom a kőfejeket:




Eztán átvágunk a régi MTV mellett, s támadnak a régi emlékek:

 

A 32-ben, a Zoltán utca sarkán szemet szúr a kissé lepusztult Bughardt ház (1862) fellobogózott, színes erkélyekkel és kariatidákkal. Volt itt nyugdíjintézet és a mai fülnek hihetetlenül hangzó Altruista Bank is, most pedig az Igazságügyi Minisztérium van táblájára vésve.  


A Garibaldi utcához érve és egy pillanatra balra fordítva fejünk ez a cukiság fürdőzik a lenyugvó nap aranyló sugaraiban:


Ez pedig már a kései eklektikus 36-os szám kapuja, egykor Rimamurány - Salgótarjáni Vasmű Rt tulajdon:



Nem tapasztaltam nagyobb tolongást, csak a Közép-Európai Egyetemnél, amúgy este a kávézókat leszámítva nyugi van itt. A kutyák meg a Dunántúlon maradtak:) 



Szólj hozzá!

Szecesszió a Falk Miksa 13-ban

2011. április 23. 23:34 - Varázsceruza

Előző bejegyzésem tárgyától egy karnyújtásnyira van a Falk Miksa u. 13, szinte csak át kellett menni az utca másik oldalára. A szecessziós stílusú ház a Falk és a Balaton utca sarkán lévő telekre épült.  
Az általam meglátogatott házak közül talán ez volt a legjobb állapotban lévő, és a legfotogénebb. Már majdnem leírtam, hogy ez tetszett a legjobban, de nem szívesen írok ilyet, mert mindegyik tetszett, persze más a hangulatuk, de pont ezért nem összehasonlíthatóak. Az utca azon a hétvégén kellemesen zsizsegett, nemcsak a százéves házak rendezvénye miatt, hanem az itt működő kismillió galéria is akkor rendezett fesztivált. 
A kovácsoltvas bejárati kaput felül két szoborpár díszíti: 

 

Fodor Gyula (1872- 1942) tervezte, aki Bécsben szerzett diplomát, és 1905-től számos pesti bérház tervét jegyzi. Köztük van az 1912-ben átadott, az Ernst Múzeum-ot is magában foglaló épület a Nagymező utcában, ami szintén szecessziós és a Hajós utca 25-ben álló, Napóleon-udvarnak keresztelt  ház is. Fodor az Atlantica Tengerhajózási Társaság építésze volt, amely pár házzal odébb, a 18-20. szám alatt épített magának székházat. 

 


Gyönyörű, világos lépcsőház:

 


A belső udvara is elég tágas, szép oszlopcsarnokkal:

 

 

 

 


A négyszögletes lépcsőház korlátján gyönyörű art deco minta, az udvarra néző ablakok színes betétjei pedig már csak hab a tortán.



Csakis Róth Miksa keze munkája lehet:

 

Fekete pontot itt is lehet osztani, először a postaládákért:

 

Másodszor pedig a kukákért, bár nálunk valamiért ez megszokott látvány, persze nem egy ilyen fal mellett:

 


A lakók régi névjegyzékét szépen megőrizték:

 

A bejárat pazar:  

 

 

El kell látogatnom a Hajós utca 25-be és a Nagymező utcába is, az Ernstbe, nem vitás. 
2 komment

Falk Miksa u. 30.

2011. április 23. 00:51 - Varázsceruza

A száz éves házak ünnepén a Falk Miksa utcában is jártunk, most a 30-as számút szeretném bemutatni.
Öt emeletes, belsőudvaros, premodern bérház, tervezője a mindössze 45 évet élt, kiváló Ágoston (Adler) Emil. Az építész a Műegyetemi diploma megszerzése után hosszabb időt töltött Olaszországban, amit berlini és párizsi tartózkodás követett, aztán itthon nemcsak menő bérháztervező lett, de banképületeivel és fürdőivel is méltán szerzett nevet. 
Övé a Váci út 34-beli, erdélyi motívumokkal díszített Krayer-ház, a nemrég gyönyörűen felújított Hungária-fürdő egykori úszócsarnokának  és gőzfürdőjének terve a Dohány utcában, és egyik nagy kedvencem, a Hikisch Rezsővel koprodukcióban tervezett Astoria szálló is. A Római fürdő létesítményein testvérével együtt dolgozott.




Belső udvara:



Klassz a kék csempe:





A ház állapota olyan, mint a budapesti bérházaké általában, kívül-belül ráférne egy jó kis felújítás, de a részleteken látszik, hogy 100 évvel ezelőtt nagyon szép munka volt ez. A közös képviselő elmesélte, hogy a Palatinus házakhoz hasonlóan régen itt is volt központi porszívó, fűthető ruhaszárító és cselédlift, a belső udvar egy részét pedig üvegtégla borította, így a pince természetes fényt kapott. Ezek mostanra bebetonozódtak:


A másodikon pedig megmutatott egy lakást, ami évek óta üresen áll, és a nappalija így fest:


Lélegzetelállító. A klasszicizáló házassága a nyolcvanas évek óriásposzterével, ami egy kézzel barkácsolt falat fed. (Ha minden igaz, egy időben a hírös alföldi baromfifeldolgozó vállalatnak volt itt képviselete, de nem akarnám rájuk kenni a dizájnt.)


És ezzel az előtérrel veszünk búcsút:



Folytatjuk később a 13. számmal.


1 komment

Párisi udvar II- update, csak megszállottaknak

2011. április 19. 21:20 - Varázsceruza

Ki kell egészítenem a Párisi udvarról szóló bejegyzést, mert ma, miközben vártam a 178-ast, újabb apró részletet fedeztem fel, amit muszáj megosztani. Reggelente pont a Jégbüfét süti a nap, így kell a napernyő, főleg a nyitott fagyiablakhoz, a gofriablakhoz, és amúgy is. És a napernyők tartórúdjait bizony ilyen csinos fiúk díszítik:








És most leborulok a régiek előtt:)

Kimaradt még a múltkoriból a Kígyó udvar kijárata a Haris közre, amit életemben először néztem meg úgy teljes valójában, és egész jól néz ki:

 

 

Annyiban pedig kijavítanám magamat, hogy a mai terepszemlémen felfedeztem egy utazási irodát, amelyik a Kígyó udvarban még nyitva tart, és a Katona József Színháznak is innét nyílik a művészbejárója, tehát ők is biztos átjáró közönség.

 

 

 

A Párisi udvarba viszont minden nap benézek, mert kapcsolatunk az utóbbi időben meglehetősen elmélyült:) Ezért ma a Jégbüfé fagyipultja mögött álló nénit meg is kérdeztem, hogy mi lesz a hellyel, most hogy eladták a házat, de fölényes mosollyal csak annyit mondott, "á, minket nem adtak el" - és ideig-óráig elégedjünk meg ennyivel. (Én azért nyomozok tovább, és ha van hírem, jelentek:))

A Felszabadulás téri GMK sem csinál már épületgépészeti terveket: 

A padlón is van kaleidoszkóp:
2 komment
süti beállítások módosítása