Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

A kőfalak leomlanak - Ybl Miklós tér 5-6.

2011. október 16. 16:08 - Varázsceruza

A Várbazár lakóépületei- 2. rész


Ahogy ígértem az előző posztban, folytatom a Várbazár lakóépületeinek képeivel. Bevezetésképpen idemásolom Hauszmann Alajos naplójának egy bejegyzését, amelynek előzménye Ybl Miklós 1891. január 21-én bekövetkezett halála. Ekkor Hauszmann megörökli Ybl-től a budai királyi palota átépítésének munkáit. Az addigra elkészült Várbazár születését a mester így foglalja össze:
"Ybl életének utolsó éveiben végzett munkái közé tartoznak a királyi Várkert építkezések és a királyi palota kibővítésére vonatkozó tervek. A Várhegy keleti oldalát, mely hajdan kopár terület volt, József nádor alakította át kertté, de annak lábánál a régi Buda legelhanyagoltabb részének, a "halászváros"-nak rozoga házai állottak, melyeknek udvarai a királyi kertre nyíltak. Ezt az állapotot nem lehetett tovább tűrni, és Erzsébet királyné óhajtására, aki szeretett a kertben tartózkodni, kormányunk megbízta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát az ottani házak kisajátításával, melyeknek lebontása után, Ybl tervei szerint felépült a Várkert-bazár, és az udvari tisztviselők lakásait tartalmazó két szárnyépület, valamint a különálló vízmű és kávéházi épület, miáltal a Várkert Duna felőli oldala méltó befejezést nyert."

forrás: Siklóssy László: Hogyan épült Budapest 1870-1930

A Várbazár lakóépületeiről külön kevés szó esik, sokan talán nem is tudják, hogy az épületegyüttes részét képezik, és egykori fotókat sem könnyű találni róluk. Az Ybl Miklós tér 5-6. szám alatti, déli épületek három emeletesek, az első emelet felett övpárkánnyal, a jobb oldali rész felett balusztrádos attika látható. 



Két belső udvart fognak közre. A kapuk az épület középtengelyében állnak, eredeti öntöttvas rácsbetétes kapuszárnyakkal, eredeti kilincsekkel. Eredetiek még az első emeleti ablakok könyöklőin lévő korlátok, a pinceszellőzők öntöttvas rácsai, a nyílászárók, igaz, hogy minden elindult az enyészet útján.







A kapun belépve megint időutazunk, és ez még mellbevágóbb, mint az Andrássy út 45 vagy a Múzeum körúton álló ház belseje, mert kb. tíz éve nem lakják. 




A lépcsőházban a kora délelőtti órákban is alig volt fény, ráadásul a váratlanul jött lehetőség miatt felkészülve sem voltam, de a hangulatot azért visszaadják az alábbi fényképek:














Lakásbelső a másodikon Dunára, a Döbrentei utcára és a Várkert-kioszkra néző kilátással:



mennyezet
Fürdőköpeny, piperecuccok a  fürdőben. Olyan, mintha a lakók pánikszerűen hagyták volna el a lakást:


Egy másik lakás belseje a levélbedobón keresztül:

A függőfolyosós udvar, ahol szépen sütött a nap, még a házon belül is külön időkapszulát képez:



















A házak tíz éve vannak lezárva, azóta jószerivel csak forgatási helyszínként működnek időről-időre. Mundruczó Kornél például itt forgatta a Frankenstein terv c. filmjét, amelyről az origó készített 2009-ben helyszíni riportot fotókkal, az ebben szereplő lépcsőházi fotók valószínűleg az 5. szám alatti, némileg jobb állapotban lévő, szomszédos lépcsőházban készültek, ahol én nem jártam. A rendező gondolatait a házról lásd a cikk legvégén.
A film trailere kicsit sötét, de jól láthatóak benne a forgatás kedvéért felállványozott házak, a belső udvar, egyéb részletek és mint előzetes is élvezetes:)


A Várbazár rekonstrukciójának modellje a Bánáti és Hartvig Építésziroda tervei alapján itt látható, ezen szépen látszik, hogy az északi és déli oldalon hogyan zárják le az épületegyüttest a lakóházak. 
Az északi végen álló ház és az árkádsor műtermei maradnak a következő posztra, addig szép képekért a Várbazárról katt ide.




5 komment

A kőfalak leomlanak - a Várkert bazár története

2011. október 11. 21:56 - Varázsceruza



Először arra gondoltam, simán előadom, hogy hátul jutottam be a házba, a Sándor Móric lépcső tetejénél lévő üres őrbódé mellett terepszínű ruhában bemászva a kerítésen és a biztonsági őröket vakmerően és ravaszul kicselezve, 




vagy - mivel képekkel is alá tudom támasztani - az utcaszinten lévő szellőzőnyílásokon át bemásztam a pincébe,



és amíg én lent/bent voltam, segítőm, akit nevezzünk mondjuk Baines kapitánynak, kint várt az utcán füttyjelemre, majd a kellő pillanatban már eresztette is le a kötélhágcsót és én Monte Christo grófjaként kimásztam és aztán mintha mi sem történt volna, mentem be a munkahelyemre. Egy igazi urban explorer lehetnék, egy Altomán amazon. De nem vagyok az. Inkább bevallom, hogy ha a balatonszemesi, szintén csontig lepusztult Vigadót és a Lajosforrás melletti, bezárt turistaház belsejét nem számítjuk, sima lépcsőházi explorerkedésen felül másra még nem futotta, toronyházak tetejére a szédülés, szűk pincelejáratokba pedig a klausztrofóbiám miatt nem merészkedek, és mindennek tetejébe persze még gyáva is vagyok, úgyhogy ide is véletlenül jutottam be, egy kis szerencsével. Több tucatszor mentem arra bringával, mindig zárva volt, s hiába leskelődtem titkos bejáratok után. Egy reggel mégis nyitva állt, s míg bent voltam, B. kapitány kint őrizte a biciklit.




És mivel nem kevésbé emblematikus műemlék, mint a Várbazár egyik épületéről van szó, muszáj egy pár szót ejteni a múltjáról, persze a teljesség igénye nélkül. Már csak azért is, mert addig kell róla beszélni, amíg végre történik valami, mielőtt végleg leomlanak a falak és a csoda romhalmazzá nem válik.




Míg a Közmunkatanács működésének első éveiben leginkább a pesti oldal fejlesztésére koncentrált, az akkor még erőd jellegű budai Vár szinte érinthetetlennek látszott. 1872-ben rendelkeztek a Lánchíd környékének rendezéséről, majd a rá következő évben döntöttek a királyi rezidencia sorsáról. Eszerint a szépítést alulról felfelé kezdték meg, a Várbazár létrehozásával. Ehhez a várkert aljában álló rozzant házsort kellett először eltüntetni, ami sosem egyszerű feladat, itt például eleinte egy háromszintes lakóház építése állt a nemes szándék útjába.
forrás: Siklóssy László Hogyan épült Budapest? 1870-1930


A király 2,2 millió forintot engedélyezett a palota dunai kapujának, lényegében fogadóépületének megvalósítására, amelynek kb. a negyede ment el a kisajátításokra, a többi magára az építkezésre. A várkertbe vezető lépcső és a kísérő épületek terveinek vázlatát Reitter Ferenc készítette el, az ő rajzaival kezdett el dolgozni Ybl Miklós, aki először nyílt csarnokszerű építményt akart a szoborművek felállítására, aztán megtérülési okokból úgy döntöttek, hogy helyette bazársor lesz, üzletekkel.


Ybl nagyszabású, neoreneszánsz stílusban épített mesterművének déli és északi végében lakóházakat helyezett el, melyekbe a királyi testőrséget és a szolgaszemélyzetet helyezték el.

A Várbazár déli oldalának házai: Ybl M. tér 5-6.

Az északi oldal: Ybl Miklós tér 2


Bármilyen jó is volt az elgondolás, hogy a pesti nyüzsgést megteremtsék itt Budán is, a vár aljában, a gyakorlatban mégsem működött, mert a környék gyér forgalma miatt már az elején is nehezen találtak bérlőt a bazársor üzleteibe. Így jött az ötlet, hogy műtermeket létesítsenek. A sort még 1884-ben Stróbl Alajos kezdte, ő volt az első szobrász, aki a bazár árkádsorán saját műtermet tudhatott magáénak. Rövidebb időszakokra helyt adott a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának is, néhány évig az északi szárnyban az iparszerű női kézimunka különböző ágait művelő Budai Nőipari Tanműhely működött, aztán a Történeti Arcképcsarnok volt itt látható. 1890-től 1918-ig női festőiskolának adott otthont. 



A két világháború közti időszakban, nyilván az itt működő művészeknek köszönhetően, sikerült valamelyest felpezsdíteni a budai korzó életét, de a háborúval ennek is vége lett. Stróblt még vagy nyolcvan művésztársa követte az elmúlt száz évben, a műtermek nem maradtak üresenA háború után a házak tanácsi, a rendszerváltás után pedig önkormányzati tulajdonba kerültek. A Várkert Bazár életének legsikeresebb vállalkozása, az Ifipark 1961. augusztus 20-án nyílt meg,


és 1984-ig működött. 1996-ban született kormányhatározat a Várbazár felújításáról, ezt 3 év múlva újabb követte, ez utóbbi már vállalkozói tőke bevonásáról is rendelkezett. A tulaj, az államot képviselő Budai Várgondnokság Kht 2000-ben pályázatot hirdetett a felújításra, amelyhez viszont az itt lakókat meneszteni kellett. A lakóépületekből 2001-ben költöztették ki a népet, de ugyanígy próbáltak eljárni a műtermeket bérlő szobrászokkal, és nem ment könnyen. A KÖH 2003-ban rendelte el, hogy a kezelő az épületbe való bejutást megakadályozza. A jelenlegi állapotát tekintve ma már inkább a senki földjének tűnik, mint bárkiének, csak a bejárat feletti felirat emlékezteti az ide behajtókat arra, hogy ki az úr a háznál:


Életnek nyoma sincs, maradtak az ódon falak hámló vakolattal, kitört, vagy újságpapírral beragasztott ablaküvegek, falhoz támasztott ajtószárnyak, kiselejtezett bojlerek, felesleges kacatok. Az egészet a pusztulásában is valami olyan varázslatos hangulat lengi körül, hogy szavakkal leírhatatlan. És míg a kezelő és az illetékesek döntenek a hasznosításról és a felújításról, én drukkolok a falaknak, hogy bírják még egy darabig. Innen folytatjuk holnap, a 6. szám alatti ház belsejében készült fotókkal.



Bár a várkert lépcsőjének kőfalai 1980-ban omlottak le egy Edda koncerten, 
az utolsó koncert a P-Mobilé volt 1984-ben. Elektromos temetés:



Részlet az Ifipark 1962-es belépési szabályzatából: 
"Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban: 
Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, 
nyakkendőben, világos ingben, zakóban. 
Vászonnadrágban a belépés tilos. 
Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: 
Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés."


Felhasznált irodalom: Siklóssy László Hogyan épült Budapest? 1870-1930

Szólj hozzá!

Pávák a Kárpát utca 7/b-ben

2011. október 08. 09:52 - Varázsceruza


A XIX. század végére fővárosunk malomipari nagyhatalommá lett, bár mindez Széchenyi István nélkül talán nem így alakul. A jó minőségű búza adott volt, Bécs pedig kiváló piac lett volna, ha az infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a termék eljusson a vevőhöz, a megfelelő őrlés pedig  biztosítja a megfelelő minőséget. Széchenyi felismerte, hogy fejleszteni kell az út- és vasúthálózatot, meg kell oldani a folyamszabályozást és biztosítani kell, hogy az időjárás viszontagságainak kitett malmok bírják az egyenletes termelést. Ezt pedig csak a gőzmalmok tudták nyújtani. Az elsőt, a József Hengermalmot 1836-ban létesítették Lipótvárosban. Ezután 1860 és 1870 között tizenhárom nagy gőzmalmot alapítottak, a legfontosabbak a Gizella és a Concordia Ferencvárosban, az Erzsébet és a Victoria Angyalföldön és a Lujza Óbudán. A főváros malmaiban harminc gőzgép működött, háromezer embernek adva kenyeret. 
Mindez úgy jön a Kárpát utca 7/b-hez, hogy a házat az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaság építtette. Az első terveket 1910-ben hagyták jóvá, aztán valószínűleg takarékossági okokból újraterveztették, s a végleges rajzokra 1911-ben került pecsét. 


Így lett szerényebb főhomlokzat, de így nem lett felvonó a hátsó lépcsőházban, vagy mángorlószoba és cselédfürdő sem az ötödiken, a mosószoba mellett. 


A Kárpát utca újlipótvárosi részének legrégebbi házát Wellisch Alfréd tervezte. A többnyire eklektikus, nagyjából kétszázötven (sic!) művet jegyző Wellisch a tervezésen kívül kivitelezést sem átallott vállalni, így az évek során szép kis vagyonra tett szert, amelyből bőven futotta bérház- és telekingatlan vásárlásokra, főleg Teréz- és Újlipótvárosban, illetve Angyalföldön. Az eklektikus épületei sorából kilóg ugyan, de számomra a legérdekesebb a szintén 1911-es Országház-téri bérpalota, a Kossuth tér 4-ben, ma Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, amely a család tulajdonát képezte és ahol irodájuk is működött. Az archív fotókat nézegetve itt már erősen érezni a szecesszió hatását, sőt, egyes berendezési tárgyak mintha az art decot vetítenék előre, mindenesetre ha másra nem is, az építész lakásában álló egykori fürdőszoba képére vétek nem rákattintani. Övé még a Nagymező utca 49, a Sas utca 19 alatti bérházak, vagy a Tavaszmező utcai volt főgimnázium terve, de kórház és árvaház is fűződik a nevéhez. Fia, Andor szintén zenészként 1931-ben részt vett a Napraforgó utcai mintatelep megtervezésében.  





A lépcsőház és az udvar díszei egytől egyig szépek, az eredeti csempe, a liftház, a függőfolyosó kovácsoltvas korlátja vagy a kapubejárat mennyezete a csillárral.







A csúcspont egyértelműen a lépcsőházi korlát, amely stilizált madarakat, a lakók állítása szerint pávákat formáz. Ha nincsenek kulturális örökség napjai a szeptember 16-i hétvégén, kívülről, a homlokzat alapján sosem gondoltam volna, hogy a belseje ennyi finomságot rejt.

 





Nyugdíjalapi bérház volt, a lakbérekből befolyt bevétel az Erzsébet Gőzmalom Rt nyugdíjalapjába vándorolt.  1939-ben 175 pengő volt a lakbér egy negyedévre, plusz havonta 3,50 a házfelügyelői díj, de 1943-tól 3% légót is szedtek. A középosztály egykori kereseti viszonyairól bővebben itt.
A lakók visszaemlékezése szerint a mosókonyhában, amelyet réges-rég lakássá alakítottak, hatalmas, fehér csempével kirakott tűzhely volt és azon óriási rézüst, egy nagy medence az öblítéshez és több mosóteknő. A mosási  napokat és időpontokat a házmesternél kellett bejelenteni. 




A századfordulón több mint hétmillió mázsa gabonát állítottunk elő, ezzel taroltunk Európában és világviszonylatban is, csak Minneapolis tudott lekörözni minket. Az első világháborúval kezdődött a fokozatos visszaesés, a Concordia Malom, amelyet 1866-ban alapítottak, 1929-ben húzta le a rolót. Az Erzsébet Gőzmalom Rt 1868-ban alakult, hatvan év múlva beolvadt az Első Budapesti Gőzmalom Rt-be, és a második világháborúban ért súlyos találat miatt 1948-ban le kellett bontani. De az USA malomipara addigra rég tönkrevágta úgyis a miénket, a telepeket szépen, sorban felszámolták. 
Maradtak a pávák.


Szólj hozzá!

Kaposvár, a Hunyadi János laktanya magányos kapuja

2011. október 04. 00:38 - Varázsceruza

A múlt: 
a Hunyadi János laktanya, amely a rakéták technikai kiszolgálását, javítását végző rakétatechnikai bázisnak adott otthont Kaposvár határában, a Füredi úton. Innen a Füredi II. elnevezés, a "becenév". Kicsit félve, de idemásolom, amit nálam mégiscsak jóval bennfentesebb, fórumozó férfiak írtak róla: "a gyakorlótér mögött magas téglafal zárta el az ott tárolt rakétákat, amelyeket "százlábúak" hordoztak és a sorállományú kezelők gyakran szereztek marásos sérüléseket a salétromsavas kerozintól."  Hű! Akárhogy is volt, lépjünk tovább és nézzük meg, mivé lett az egykori MRTB (Mozgó Rakétatechnikai Bázis).    


A jelen:







legalább lett egy táblája







a betonkerítés az út mentén hosszan megmaradt
egy másik bejárat a semmibe





A jövő: 
A tervek szerint északi oldalán biomassza erőmű lesz, egyébként pedig lakópark, de addig is jöhet a A kisvakond és a rakéta. Övék itt a tér. 


Szólj hozzá!

A nyolcvanas évek esetlen bája - Válogatott magánügyek

2011. szeptember 30. 10:55 - Varázsceruza

A mai bejegyzés aktualitását az adja, hogy idén, sok-sok év után megint Balatonszemesen nyaraltunk, ahogy azt a kedves olvasónak az augusztusi bejegyzéseim sora el is árulja. A helyszín sok régi emléket felidézett, bár az egykori Expressz tábor/Hullám camping nyomait hasztalan kerestük. Úgy tűnik, mintha az egészet pagodástul, mindenestül elnyelte volna a föld, és a berlini fallal együtt ez is ment volna a levesbe. Az igazság sokkal kijózanítóbb: lakópark épült a helyén. A neten is szinte eredménytelenül kutattam, mígnem virtuális segítséggel legalább egy-két régi szemesi képeslapot sikerült találni. Ezúton is köszi mindenkinek a forum.index Balatonszemes topikjából!

Hullám camping- hetvenes évek. Forrás: egykor.hu
Csak hetekkel a hazaérkezésünk után jutott eszembe, hogy a legautentikusabb forrást, a régi naplóimat előássam. 1985 nyarán több füzetet írtam tele, az egyikből előkerült pl. egy képeslap a pagodáról, egy kék szalag, amit hajpántként hordtam ott a táborban, régi kajajegyek, megsárgult belépők. Miután néhányat végigolvastam, úgy éreztem, egy retróvilág szippant be, rég elfeledett fogkrémmárkák és dalcímek (emlékszik bárki is Ivan: Fotonovela-jára? Na ugye!), barátok és érzések kerültek elő a láda mélyéről. A következő részlet nem a táborban, hanem már azután, de még annak hatása alatt született, 1985 nyarának legeslegvégén és Szemesen kívül az építőtábort is felidézi.  


"Éjjel van, lassan már két óra lesz. Csodálatos kint minden, telihold van és halálos csönd az egész utcában. Örökké csak Szemesre emlékezem. Az előbb, a mosakodásnál is háromszor eszembe jutott: először a fluorita fogkrémről, amit Kati használt.

forrás: retronom.hu

Aztán a Hemovit G-ről és a Tini szappanról, amit ott kezdtem el először használni.


Most meg kezdődik a szeptember, és vele a felvételi előtti hajtás. Gondolatban persze mindenhol vagyok, csak itt nem. Megszakad a szívem, hogy vége a nyárnak...
Fürödtünk naplementénél a Balatonban, 


vándoroltunk szomorúan, tűző napfényben az országút mentén, augusztus 10-én, hülyére ettük magunkat konzervvel, kenyeret kentünk a lepedőn és nem szólt ránk senki, hogy ezt nem szokás meg nem illik, meg egyszer elfutottunk Balatonöszödig is, de le kellett állni, mert elkezdett fájni a hasam, meg gésáztunk 10 órakor, meg hallgattuk a Somát, míg "felvilágosító" leckét tartott A csók-ból, és két hétig nem söpörtük ki a sátrat, és ebbe sem avatkozott senki, és voltunk tábori discoban, ahol majdnem megfagytunk, mert a palánk ellenére is irtó huzatos volt a pagoda, és állandóan csak azt lestük, hogy "ő" bejön-e már, és este vettünk jégkrémet meg szalámis szendvicset a büfében, és tátott szájjal bámultuk a röplabdát, és közben észrevétlenül szerelmesek is lettünk, és a végére már azt is megtudtuk, melyik sátorban laknak, és kik ők, pedig tudtuk, hogy semmi értelme az egésznek, de már akkor is minden mindegy volt, mint ahogy most se számít semmi, az se, hogy ez a mondat már több mint egy oldalas, minden teljesen mindegy most még, így is jó, meg úgy is, még nincs suli, még nem szólnak rám, nem kiabálnak velem, nem kell figyelnem arra, hogyan felelek és hova nézek közben, megrándítom-e a vállamat vagy nem, és nem tudják majd, nem is sejtik, hogy nekem egyfolytában csak az jár a fejemben még, ami nyáron történt, ahogy edzettünk a pagodában és folyt rólunk a víz, vagy ahogy egyfolytában azt lestük, mikor bukkan már fel egy fekete-fehér-piros melegítő, vagy röplabdáztunk a Sanyáékkal és halálra röhögtük magunkat, amikor a Janó szervált (Tihanyba), vagy amikor az Ákos bedugta a fejét a "rolettán" és közölte, hogy villanyoltás... 
És most megyek aludni." (1985.08.30.)

Balatonszemes, az egykori Expressz tábor pagodája

Így huszonhat év elteltével talán elárulhatom, hogy az akkori szerelmeink nem teljesedtek be, bár ez pont így volt szép. Ennek ellenére mélyen érintettek az ott történtek, mert a rá következő kb. két hónap naplóbejegyzéseiben nagyítóval sem találok mást, mint tömény ömlengést és nosztalgiázást arról a két hétről, az aktuális napi események totális figyelmen kívül hagyásával. Egy Romana vagy Bianca regényt bátran lehetne rá alapozni. A gésázás pedig fogalmam sincs mit jelentett. Megtaláltam viszont Terry-Mike: A csók c. kiadványának borítóját, amely a maga nemében minden bizonnyal egy meghatározó kordokumentum, ha az interneten még ma, ennyi évvel később is fellelhető.


 E csinos kis füzet segítségével bárkiből könnyűszerrel csókkirály válhatott, feltéve, ha jó volt a hozzáállása:



Megnéztem, hogy mi történt még azokban a napokban: 1985. augusztus 10-én, amikor mi a tűző napon baktattunk be az országúton a falu központjába, vagy a pagodában piros-fehér-fekete melegítők után sóvárogtunk, este a Budapest Sportcsarnokban Leonard Bernstein koncertezett.
1985. augusztus 15-én a Minisztertanács jóváhagyta a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti megépítését.  Aznap reggel fél 7-kor földrengés rázta meg Berhidát, amit többen éreztek a táborban is, mi nagy valószínűséggel átaludtuk. 

A Napló 1985. augusztus 26-i címoldalán számolt be az előző napi földrengésről, amelynek epicentruma Berhidán volt. Vida András felvételén a csecsemőotthont menekítik. (Fotó: Archív)
Forrás: naplo-online.hu
1985. augusztus 16-án Malibun Madonna még Sean Penn-nek esküdött örök hűséget, de ma már tudjuk, hogy az örökre négy évre szólt.
Fővárosunkban augusztus 20-án lezajlott a sokadik "Alkotmány ünnepe", tűzijátékkal, vörös csillagos címerrel és vízi parádéval.

Budapest, 1985. augusztus 20. 
Nemzetiszínű zászlóval és a magyar címerrel feldíszített hajó úszik a Dunán az 
augusztus 20-i hagyományos vízi- és légibemutatón Budapesten. forrás: mult-kor.hu


1985. augusztus 23-án a Liget Galériában megnyílt feLugossy László kiállítása, a Több szappan avagy művész a zsákutcában című performanszával egybekötve. 
A bejegyzésem után két nappal, 1985. szeptember 1-én hatályba léptek a már korábban elfogadott társadalombiztosítási intézkedések: az anyasági segély 4000 forintra, a szülési szabadság időtartama 24 hétre nőtt. 
Szeptember 10-én Magyarország szerződést írt alá, melynek értelmében 1986-tól Forma–1-es autóverseny-futamokat rendezhetett. 
És amíg a világ valaha élt legjobb hangú énekese, akkor még karrierje csúcsán és kiváló formában az alábbi űberkirály klipben elénekli, hogy I was born to love you, nálunk az egészségügyi miniszter utasítása szerint kötelezővé válik az AIDS-es megbetegedések bejelentése.



A Neoton Família bombaslágere eközben tengeri ragadozókkal riogatja a diszkózókat, ajjajjaj...


Szóval: nyár volt.

innen



Agnesnek, Cacának és Fekinek, szeretettel, a régi idők emlékére:)


Szólj hozzá!

Minimalista ház a sziklás hegyoldalban

2011. szeptember 27. 11:07 - Varázsceruza



fotók:  © Fernando Alda
Fran Silvestre és Mª José Sáe sziklás hegyoldalra épített háza virtuális szerelem volt első látásra. A Ház a sziklákon vagy hosszabb nevén House on the Slope of a Castle nevű ház Spanyolországban épült 2010-ben, a Valencia melletti Ayora-ban. 
A tulajdonosok három dologhoz ragaszkodtak: a privát szférájukhoz, a napfényes belső terekhez és a megfizethető árhoz. A háromszintes ház terveibe így került "hézag", egy üres tér, amely térelválasztóként is szolgál. A tetőablak melletti elhelyezése lehetővé teszi, hogy a természetes fény az egész házat átjárja. 

 

A 230 négyzetméteres lakás beosztása: a földszintre pince, az elsőre a gyerekek hálószobái és egy fürdőszoba került, a szülők hálószobája a felső szinten van, kilátással az utca házaira és az Ayora-völgyre. Legfelül van a dolgozószoba, a konyha plusz ebédlő és a nappali.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Imádom a minimalizmusát, a letisztult vonalvezetését, geometrikus formáit, az épület egészének rafinált egyszerűségét, a sziklás sötét háttér - vakítóan fehér falak kontrasztját, azt, ahogyan a fény birtokba veszi a belső tereket és azt, ahogyan a természet alkotta formák boldog házasságra lépnek az emberi alkotással. Mestermű.
 
 

 

 

fotók:  © Fernando Alda



Forrás: innen


Szólj hozzá!

Kicsinyke loft vidéken, kilátással a Badacsony-hegyre

2011. szeptember 21. 13:43 - Varázsceruza




A loft manapság trendi, menő benne lakni, irodát, műtermet, üzletet működtetni. A loftlakást, lehetőleg folyóra néző kilátással már én is rég felírtam a megvalósítandó projektek listámra. Szorosan a vidéki ház után áll, a második helyen. 
Ezeket a fotókat még a nyáron csináltam, július elején, amikor 32 fokban éppen elhagyni készültünk a települést. Azért lett belőle bejegyzés, mert tetszik, hogy nem dobták ki a régit, hanem vették a fáradságot és újjávarázsolták. És azért is, mert valószínűleg a pozitív üzenettől, amit hordoz, mindig jó kedvem lesz, ha meglátom ezeket a képeket. 




A földszintes, bazaltköves ház Badacsonytomaj határában áll és a szerény, marketinghez alkalmatlan felirat szerint fodrászat működik benne. Eredeti funkcióját tekintve valamilyen ipari létesítmény lehetett, talán a bazaltbányászat korából, esetleg raktár vagy mezőgazdasági épület, amely csodák csodájára túlélte a huszadik századot. És azért is imádom, mert valószínűleg nem kevés pénzbe került a felújítása, de még arra is maradt energia, hogy a bejárati ajtó feletti elmosódott, kiolvashatatlan feliratot megőrizzék, mintegy feladványként az utókornak, ha véletlenül valaki veszi a fáradságot és megáll előtte, hogy kibetűzze.











A 2600 lakossal büszkélkedő város egyébként Szent István király egykori vitézéről, Tomajról kapta a nevét, aki a környék ura volt. Itt állt a pálos rend kolostora, majd a szigligeti vár tartozékaként a törökök többször lerohanták. A későbbiekben az Esterházy hercegek kezébe került, benépesedett, s a természeti adottságokat és a remek fekvést kihasználva az itt lakók a halászatból, borászatból éltek. Két komphajót állítottak be, hogy a déli partot könnyebben elérjék és a portékák is könnyebben áramolhassanak.


Szemben a "koporsó-hegy".

A gazdasági fellendülést a bazaltbánya megnyitása hozta meg 1903-ban. 1909-re megépült a vasút, jöhettek a turisták, hogy a koporsó alakú hegy oldalában megcsodálják a bazaltorgonákat. A bánya 1965-ben húzta le a rolót, addigra lassan, szisztematikusan annyira tönkretették a hegy keleti oldalát, hogy a környezetvédők tiltakozására központilag leállították az üzemet. Mára a hegy tájvédelmi körzet, lehet jönni szürkebarátot kóstolni, meg muskotályt, bár én inkább az előzőt javaslom.




Ha körülnézünk az ingatlanpiacon, jelenleg ilyenekből lehet csemegézni kiadó/eladó loft címen, New Yorktól Rómáig: egy tipikus amerikai Manhattanben; kissé szokatlan az 1850-es építésű zsinagógában kialakított tér Londonban; a pesti egy 1914-es, téglagyárként és katonai kórházként is működött épületben kapott helyet; az olaszok pedig "ghetto stylish loft" címen hirdetik a 15. századi házban kialakított római lakást.

Szólj hozzá!

Budán lakni világnézet - Márai a modern stílusról

2011. szeptember 18. 10:28 - Varázsceruza



"Az új negyed másfél évtized alatt nőtt ki a pesti grundból. Fejlődése varázslatos volt. Ahol évtized előtt, palánkkal kerített telkeken, ócskavasat őriztek, ott ma utcasorok tárulnak, sima homlokzatú, egyforma külsejű és belsejű bérházakkal, valamilyen olcsó, pesties ízű amerikanizmus ízlésében építve, felvonóval, forró vízzel, egy- és kétszoba-hallos lakásokkal, fodrásszal, fűszeressel, párizsias jellegű kis kávéházakkal, a lakásokban kevés bútorral, kaktusszal megrakott állványokkal, olcsó ripsszel bevont hencserekkel, újszerű grafikával és pszichoanalízissel. Mindez szemünk előtt nőtt fel a semmiből, a pesti Duna-part homokos talajából. A házak még nem szoktak össze, az utcasorok között üres telkek várják az új bűvészt, aki felvarázsolja a gyengülő konjunktúra készleteiből a negyed hiányzó palotáit, a telkeket egyelőre vörös salakkal hintették fel, hálót húztak a cövekek között, s nyugtalanítóan intelligens pesti magánhivatalnokok este hatkor fehér nadrágban ugrálnak az új bérházak közti teniszpályákon s ütik a labdát. Mindebben volt egy adag Csikágó, de nem annyira e fogalom tengerentúli, mint inkább pesti értelmében. A távoli negyed lakója vagy a vidéki utas, aki régen járt erre, s elsétált az új negyed bérházai és kávéházai között, csodálkozva szemlélte a bűvészmutatványt, kapkodta a fejét, s az alapérzés, mellyel e varázslatos változást érzékelte, inkább a nyugtalanság, mint az elégedettség érzése volt; ezt a negyedet nem az élet természetes üteme érlelte és alkotta, hanem mesterséges, lázas alkotókedv és vállalkozó szellem."

Tátra utca

Hollán Ernő u.-Balzac u. sarok

Victor Hugo utca-Pozsonyi sarok (terv: Jakobik Gyula, 1940)

Victor Hugo utca

"Az új ház előtt elkészülése pillanatában mentem el. A legújabb stílusban készült, tehát semmilyenben. A kapura éppen a kilincset szerelték fel, s egy ember ronggyal törölgette a lépcsőház korlátjának sárgaréz rúdjait. Látnivalóan ebben a pillanatban készült el a ház, s a törlőrongyos ember asztalos vagy suszter benyomását keltette, aki a rendelt árut szállítás előtt fényesre törli még egy kendővel. Nem lepett volna meg, ha vállára veszi a házat, s elindul vele leszállítani. Mikor végzett a törölgetéssel, kiállt a kapu elé, s elégedetten nézelődött ő is. Úgy ni, most kész a ház. Az alkotó pihent, rágyújtott. Egy gonddal kevesebb. A ház légies volt, könnyű, lebegő. Végy egy kevés légköbmétert, óvatosan ereszd be körös-körül malterral, s kész a szoba. Több ilyen körülmalterozott légköbmétert kockaszerűen állíts egymás hegyébe, s kész a ház. A ház homlokzata teljesen sima volt és világoskék. Ez az új stílus. A fiatalok esküsznek reá, az öregek azt állítják, hogy ez az új stílus simaságával gondolathiányt leplez, öreg építészek fogadkoznak, hogy a fiatal építészek lustát homlokzatot rajzolni, ez a simaság magyarázata. Nem tudom, lehet. Nem értek stílushoz, író vagyok. Nekem kenyerem, ami nekik stílus. De annyit laikus is észrevehetett a kilincsen, a zsalukon, a rézrácson, az ablakkereteken, hogy a vállalkozó szakított régi esztétikai előítéletekkel, s tagadja, hogy az lenne a szép, ami érdek nélkül tetszik. A vállalkozó szemében látnivalóan az a szép, ami neki érdekből tetszik. Mi tetszik a vállalkozónak érdekből? Ami olcsóbb." (Az új ház)

Visegrádi utca 38/b (Terv: Krausz Gábor, 1942)

Balzac utca

Pozsonyi út
Tompa utcai homlokzatok

Tompa-udvar



Pozsonyi út 53-55.  (terv: Hámor/Hamburger/ István, 1941-42)



Tátra utcai lépcsőház (terv: Farkas Endre és Farkas György, 1936)

Márai, aki emigrációjáig megrögzött budai, sőt krisztinavárosi, jó hetven évvel ezelőtt így írja le az új modern lakónegyed felépülését, s bár nem említi Újlipótváros nevét, de kizárásos alapon nem lehet szó másról. Ő, aki minden alkalommal, amikor valami ügyintézés végett mégis átkényszerül a gyanús Pestre, csak akkor lélegzik fel, amikor a kocsi a Lánchíd budai hídfőjéhez ér és az alagút kivágását megpillantja. Aki nem bízott Pestben, akinek semmi "nem ízlett ott, a bor sem, az étel sem" és aki Budán könnyebben lélegzett. (Egy polgár vallomásai). Később aztán "Buda is megtelt az új stílussal, e különös kísérlettel, amely talán szociálisabb, emberségesebb szándékú, mint volt a régi építkezés; de éppen Budához nem illett."
Ehhez nincs mit hozzáfűzni, jó ez így ahogy van.

I.ker, Lisznyai utca

Rumbach Sebestyén utcai lépcsőház (terv: Tauszig-Róth)

II. ker, Pasaréti út- Vasas

Szent István park

Forrás: Budán lakni világnézet- A városrész Márai Sándor írásainak tükrében 
(Jövendő Kiadó-Helikon)


Szólj hozzá!

A nyolcvanas évek esetlen bája

2011. szeptember 16. 12:27 - Varázsceruza

Valamikor a nyolcvanas években, amikor elsős voltam a gimiben, kaptam egy kék velúr bokacsizmát. Lapos sarkú volt és kerek orrú, cipzáras és rojtos. A kinézetével nem is volt baj, viszont éppen 2 számmal volt nagyobb, mint a lábam, mert az én méretemben már elfogyott. Így jobb híján, meg mert jött a hó, "majd húzol bele vastag zoknit" felkiáltással hamar a bevásárlókosárban landolt. Ez lett az én elnyűhetetlen csizmám, vagy három évig viseltem hóban-latyakban, ma is hordhatnám, ha meglenne, mert azóta se nőttem bele. Tény, hogy akkoriban nem volt könnyű normális ruhákra szert tenni, a Finnországban vásárolt zöld farmeremre máig úgy emlékszem, hogy az volt az első "divatos" nadrágom. A mélypontot azt hiszem mégis az egyetemi idők alatt értem el, a lazacszínű kordbársony répanadrágommal, aminek elöl mindkét szárán középen varrás futott végig, mivel a szárak felén ki volt fordítva az anyag. Így ment ez.
A lenti képeket egytől egyig a Fortepan-on turkáltam, miközben ihletet akartam gyűjteni egy hosszabb projekthez. Az ihlet várat még magára, viszont semmi sem volt mellbevágóbb, mint a nyolcvanas évek fotóihoz érve töményen, nagy mennyiségben szembesülni azzal, hogy esetlenebb, ízléstelenebb stílust és dizájnt egyetlen évtized sem mondhat magáénak a XX. században. Még az ötvenes évek fotóiban is több báj van, valahogy ösztönösen jobbak a beállítások, és persze visszafogottabbak a ruhák, de mégis van bennük elegancia. Ez derül ki a Fortepan tulajdonosaival készített interjúból is: "A minőség a harmincas évek után fokozatosan romlani kezdett, a hanyatlás a nyolcvanas évekre használhatatlan fotók tömkelegét eredményezte. Ezért a Fortepanon ebből az időszakból látható a legkevesebb fotó. "Pedig rengeteg képünk van a nyolcvanas évekből, de egyszerűen használhatatlanok. Drótokat, csöveket lehet látni, silány tárgyakkal vettük körül magunkat. Nem látsz senkit, aki az utcán újságot olvas, de jó családi képek sincsenek: az emberek elkezdenek idiótán, infantilisen viselkedni, szamárfüleket mutogatnak egymásnak."
Még a jól megkomponált fotók sem nélkülöznek valamilyen komikus vagy bizarr elemet, sokszor pedig olyan érzése van az embernek, mintha a szereplők önmagukat karikíroznák.
Az alábbi képek az én szubjektív válogatásom a fortepan-ról, és bár reprezentatív mintának nem nevezhető, talán visszaad valamit abból a korszakból, amelyre mellesleg olyan szívesen emlékszem vissza.

Fűzős vászoncipő nélkül tilos volt kiszolgálni vagy gépsor mellett dolgozni.





A csatos alföldi cipőmet imádtam (lásd bal felső sarok):



Tűzfalak:



















 


Ez talán inkább a hetvenes években készült, de kihagyhatatlan:







A szocializmus építése látszólag töretlen, gyakorlatilag pedig már romokban:









Az ízlésficam globális jelenség:



FOTO: FORTEPAN

A frizurákról részletesebben itt, az évtized budapesti közlekedéséről itt.

Big In Japan.

Első emelet, nem kifejezetten a zene miatt. Márványfarmer és válltömés rulez.


Pár éve megint divatba jött a cicanadrág és valami végzetes tévedés következtében a combcsizma is, de a répanadrág  is éledezni látszik, kicsit átfazonírozva. Nem múlt el a múlt.


Szólj hozzá!

Amelyben Billy Pilgrimet elrabolja egy repülő csészealj és választ kap a Kérdésre.

2011. szeptember 12. 21:06 - Varázsceruza



A minap azt kérdezte tőlem valaki, hogy mért éppen vele, és mért éppen most történik ez. Nem tudtam a választ, illetve azt gondoltam, erre nincs válasz. Ma viszont  megtaláltam, a metrón ülve, valahol a Deák tér és a Ferenciek tere közt, az alagútban. Ott volt leírva, fehéren-feketén, a kezemben lévő könyvben, Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhídjában, a Szépirodalmi Könyvkiadó Olcsó Könyvtár sorozatának 1980-ban kiadott, megsárgult lapján. Abban a részben, amikor Billy Pilgrimet beszippantja a földönkívüliek csészealja és ijedtében a tralfamadoriaknak szegezi ugyanezt a kérdést, szó szerint hogy Miért éppen engem?
Tényleg csak azoknak, akik nem olvasták, és mindenkinek, aki felesleges kérdésekkel marcangolja magát, idemásolom a Választ, amellyel remélem hogy rengeteg agyalást és méregdrága, agykurkászok és kineziológusok bőrfoteljében töltött órákat fogunk most egy füst alatt megspórolni. Így megy ez.


"... Bent, a zsilipkamrában két kémlelőlyuk volt, mindegyikhez egy-egy sárga szem tapadt. Egy hangszóró függött a falon. A tralfamadoriaknak nem volt hangszekrényük. A gondolataikat telepatikus úton közölték. Billyvel egy komputer segítségével tudtak beszélni, meg valami elektromos orgonafélével, ami minden földi nyelvet megszólaltatott.
- Üdvözöljük a fedélzetünkön, Mr. Pilgrim - szólalt meg a hangszóró. - Van valami kérdése?
Billy megnyalta az ajkát, gondolkodott egy ideig, míg végül megkérdezte:
-Miért éppen engem?
- Ez nagyon is földlakókra jellemző kérdés, Mr. Pilgrim. Miért ön? Ami azt illeti, miért éppen mi? Vagy bármi egyéb? Azért, mert ez a pillanat egyszerűen itt van. Látott már borostyánban rabul ejtett bogarat?
- Igen. - Billy valóban őrzött az irodájában egy olyan csiszolt borostyán papírnehezéket, amelybe három katicabogár volt beágyazva.
- Nos, Mr. Pilgrim, erről van szó. Itt vagyunk, rabul ejtve e pillanat borostyánjában. És nincs miért."










A könyvért valamikor 6,50-et fizetett valaki, tökre megérte.



És mivel Billyvel ellentétben én ritkán futok össze repülő csészealjakkal, illusztrációként a Podmaniczky utca-Szabolcs utca közti, a vasúti sínek alatt földbe vájt alagút fotóit mellékeltem.  Így megy ez.



2 komment
süti beállítások módosítása