"Az új negyed másfél évtized alatt nőtt ki a pesti grundból. Fejlődése varázslatos volt. Ahol évtized előtt, palánkkal kerített telkeken, ócskavasat őriztek, ott ma utcasorok tárulnak, sima homlokzatú, egyforma külsejű és belsejű bérházakkal, valamilyen olcsó, pesties ízű amerikanizmus ízlésében építve, felvonóval, forró vízzel, egy- és kétszoba-hallos lakásokkal, fodrásszal, fűszeressel, párizsias jellegű kis kávéházakkal, a lakásokban kevés bútorral, kaktusszal megrakott állványokkal, olcsó ripsszel bevont hencserekkel, újszerű grafikával és pszichoanalízissel. Mindez szemünk előtt nőtt fel a semmiből, a pesti Duna-part homokos talajából. A házak még nem szoktak össze, az utcasorok között üres telkek várják az új bűvészt, aki felvarázsolja a gyengülő konjunktúra készleteiből a negyed hiányzó palotáit, a telkeket egyelőre vörös salakkal hintették fel, hálót húztak a cövekek között, s nyugtalanítóan intelligens pesti magánhivatalnokok este hatkor fehér nadrágban ugrálnak az új bérházak közti teniszpályákon s ütik a labdát. Mindebben volt egy adag Csikágó, de nem annyira e fogalom tengerentúli, mint inkább pesti értelmében. A távoli negyed lakója vagy a vidéki utas, aki régen járt erre, s elsétált az új negyed bérházai és kávéházai között, csodálkozva szemlélte a bűvészmutatványt, kapkodta a fejét, s az alapérzés, mellyel e varázslatos változást érzékelte, inkább a nyugtalanság, mint az elégedettség érzése volt; ezt a negyedet nem az élet természetes üteme érlelte és alkotta, hanem mesterséges, lázas alkotókedv és vállalkozó szellem."