Ha választanom kéne, hogy a huszadik század melyik évtizedében éltem volna szívesen és ha valami isteni csoda folytán megúsztuk volna a második világháborút, akkor nem kérdés, hogy gazdasági világválság ide vagy oda, a harmincas évekre szavaznék. Ekkor teljesedik ki a modernizmus, Pesten megépül az újlipótvárosi házak nagy része, megnyílik az Átrium, a Broadway, a Simplon mozi,  Szerb Antal megírja az Utas és holdvilágot, a jazz pedig aranykorát éli. Balatonszemesen történetesen ekkor kezdik el építeni a Hunyady-telepet, amely a kikötőtől nyugatra a part és a vasúti sínek által határolt terület.

Forrás: Képkönyvtár

Ráadásul, a székesfővárosi Parkváros Rt a villatelkeket olyan hitelkonstrukcióval kínálja, hogy a mai, a svájci frank fénykorával sújtott helyzetben sírhatnékom támad. A vaterán fellelt szórólap szerint az egyedülálló, olcsó kamatozású hitel három évre terjed, tehát törlesztése észrevétlen könnyedséggel történhet. (!!) Pengőben adták és minden kuncsaft egyéni ízlése és szabad tetszése szerint felépítendő modern, két szobás, összes mellékhelyiséggel ellátott villához juthatott hozzá. Mindez persze csak úgy jöhetett létre, hogy az egykor a Hunyady-gróf szőlőjével borított terület gazdaságilag nem bizonyult elég jövedelmezőnek, és a nagyobb haszon reményében a család a terület parcellázása mellett döntött, amellyel a fenti társaságot bízták meg. Az eredeti terv 800 parcellájából a negyvenes évekre 167 telek kelt el, a háború miatt minden leállt, s csak az ötvenes évek végén indult újra.  

Forrás: Vatera

A Parkváros Rt. azonban nemcsak kedvező hitellel, hanem kívánatra építési tervekkel is díjmentesen szolgált, s így, biztosítva a telep egységes arculatát, mintaházak épültek. Lakópark - mondhatnánk, de a terület ma építészetileg sokkal változatosabb, egyrészt mert a házak építésénél figyelembe vették a kedves vevő egyéni igényeit, másrészt a későbbiekben, amikor már a tanács kezelte a parcellázás ügyét, a telkek mérete, következésképpen pedig a villáké esetenként igencsak lecsökkent. A hatvanas-hetvenes években felhúzott épületek - nagyjából minden harmadik ház - stílusban ugyan nagyon eltérnek, mégsem zavaró a jelenlétük, a földszintes, lapos tetős, oldalt terméskővel borítottakat, amik a Frédi és Bénit juttatják eszembe, mindig is szerettem. A telep beépítésének első korszaka '43-ban zárult, az addig épült házak az új stílusirányzatnak megfelelően nem hivalkodóak, elmaradnak a Bagolyvár utcából megismert tornyocskák, bástyák, fatornácok, a szecesszió csinos formái és minden nem-funkcionális ornamens. A világválságból éppen csak kilábalt világ józan és praktikus elgondolás alapján épít, többnyire földszintes, emberléptékű, funkcionális villákat, és bár a hirdetés összes mellékhelyiséget ígér, azért ne zuhanyzós-bidés fürdőszobákat képzeljünk el. Pláne nem egy fürdőhelyen, ahol három lépés a víz és a tisztasági fürdésre is a tóra mentek a népek, lehetőleg reggel.

Semmelweis utcaiak:

valami azt súgja, a tetőablak később került oda:

a teraszt sajnos beüvegezték, de így is látszik a régi, szív alakú kopogtató:

kétajtós:

És ebbe a sorba tartozik a Semmelweis utcai kedvencem, a sárga villa is, amely mindennek az okozója, és érdeklődésem legfőbb felkeltője. Nyilván a merő véletlen alakította úgy, hogy az internetes keresés eredményeképpen pont EZEN a környéken vegyünk ki házat, ugyan nem pont a telepen, hanem a sínek túloldalán, két percre innen, és minden nap emellett slattyogtam végig papucsban a strandra.

Később épültek: 

ikrek: 

A harmincas években 6746 pengő volt egy 200 öles telek kétszobás villával, akkor, amikor 100 pengőt keres egy munkás, 900-at egy egyetemi tanár (!), a gazdagok pedig akár ötezret is kasszíroznak havonta. Számoljunk: a Parkváros törlesztőrészlete villaépítési hitellel havi 130 pengő, önmagában a telek pedig mindössze havi 30 pengő, három évig. Nem kellett mágnásnak lenni ahhoz, hogy legyen egy bájos vízparti házunk, tulipános kerítéssel.