Miközben a címet adtam, arra gondoltam, hogy milyen sok helyen fordultam meg mostanában a városban, ahol az volt az érzésem, hogy megállt az idő, és ha filmet kéne forgatni a hatvanas-hetvenes évekről, urambocsá még régebbről, akkor ott simán lehetne. Ez így persze azért lenne kissé félrevezető kezdőmondat, mert az elmúlt években is rengeteget fejlődött, szépült a város és egyre kevesebb az ilyen hely. Hol van már a kilencvenes és a 2000-es években minden koprodukciós filmben beforgatott, dekadens és sejtelmes Gozsdu udvar, az egykor legmenőbb és legalterebb romkocsma, a West Balkán egykori helyszíne a nyóckerben (ma úgy mint Corvin negyed), és ki emlékszik már a rehabilitált Belső-Ferencvárost még a kilencvenes években alkotó omladozó gangos házakra, arra a Ferenc térre, amelyen sötétedés után veszélyes volt átkelni. A fejlődésnek köszönhetjük, hogy ez a városrész élhető lett, a Ráday és a Tompa utcára rá sem ismerni, de a Bazilika környéke is atom. A sok szidás ellenére nekem még "a jövő utcája" is bejön az ötödik kerületben, mert idegesítő lámpaoszlopok ide vagy oda, gyönyörűen kitágult a tér és minden épület szebbnek tűnik. A munkák minősége miatt a Király utcán és az Erzsébet tér "gödrös" felén lenne mit javítani, a Kálvin tér pedig a két irodaház miatt olyan keresztet hordoz, amit nehéz lesz letenni, és most a nemszeretem helyekből kapásból több nem jut eszembe, ami jó. A legszívesebben mégis ott állok le kattogtatni, ahol be lehet még szippantani a múltból egy keveset. Nem kell sok, elég egy utcarészlet, málló vakolat, régi vasajtó, rozsdás cégér vagy kirakat, például moncsicsikkel. Az Ó utca következik,  pár képben, 2012 nyarán.