Nem tudom érdemes-e olyan házról írni, ami nem is létezik, elvégre eredetileg valami olyasmi volt a cél, hogy olyan kincsekre, értékekre hívjam fel a figyelmet, amelyek mellett hajlamosak vagyunk elsétálni, anélkül, hogy észrevennénk őket. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a két régi, rövidke poszt után tartozom ezzel a lezáró résszel. Kicsit olyan lesz, mint egy nekrológ. A Váci úton tavaly ilyenkor még álló épületek hónapok óta nincsenek már meg, magukkal vitte őket az irodaépítési láz...

Valahogy így kezdődött, 2011 júniusában: „Csak pár hete szúrtam ki ezt a házcsoportot, a kakukktojást régi gyártelepek és új irodaházak között. Legközelebb már kerestem a szememmel, a kis földszintes, mellette szorosan az egy emelet plusz manzárd és a sarkon a háromemeletes rózsaszín bérház fura trióját. Így együtt olyanok, mint egy mesekönyv illusztráció... Közelebbről persze a középső a legédesebb, népies, szecessziós motívumokkal, s ha az alsó szinten nem lennének új nyílászárók, igazi mézeskalácsház lenne. A jellege teljesen a gázgyári telepet idézi."

A Fiastyúk utcához közel eső, földszintes, magas tetős házról nem maradtak fenn eredeti tervek, csak az 1985-ös dokumentáció, amikor az Elzett Művek Budapesti Gyára és dolgozói részére az épület Bence utcai traktusán található bölcsődét átalakítják lakásokká. A két lakás az akkori gyakorlatnak megfelelően OTP kölcsönnel épült, vállalati dolgozók számára.

A legérdekesebb és a kedvencem a középső ház, Schneller József úr építkezése, amelyet a Róth Zsigmond-Tauszig Béla építészpáros (okleveles építészek, irodájuk a Perczel Mór utca 4-ben) tervezett. Az eredeti terveken 1910-es dátum van, valamint a ház előtt egy kicsi, Váci útra néző előkert. A pincében burgonyás pince, falehányó (ezzel a szóval először a Tervtárban találkoztam), de „gyógysz. pince és gyógysz. üveg”-ek számára fenntartott helyiség is akadt.

Az első emeletre 2 lakást terveztek, itt lakott a család, a padlástérben mángorló és mosókonyha volt.

A pékműhely a Váci útra merőlegesen, a Fiastyúk utcával párhuzamosan elhelyezkedő traktusban kapott helyet, három kemencével. Egy helyiség a motornak, egy mosdó, egy legénységi szoba, hátul, a Bence utcai részen pedig istálló volt és a lovászfiúnak fenntartott szoba. 1909-ben Schneller úr engedélyért folyamodik faszerkezetű kocsiszín építésére és kap is, azzal a kikötéssel, hogy a kocsiszín a szomszéd határvonaltól legalább 3 méterre helyezendő. 1913 június 10-én kiadják a használatbavételi engedélyt a lakóházra és a pékműhelyre. Aztán az akták előreszaladnak 30 évet (azaz első világháború, Trianon, gazdasági világválság nagyvonalúan átugorva) és 1943-ban találjuk magunkat. Ekkor a Wolf és Ziegler Burgonyazúzó Cég (úgy is mint Wolf Margit és Ziegler Józsefné) kér engedélyt burgonyadaráló- és koptató gépek valamint két kazán felállítására, amelyeket, és ezt megint a sosem hallott szó miatt hadd idézzem pontosan: „három gőzfüllesztőüst részére, gőzfejlesztés céljára használjuk. Ezen üstökben történik a burgonya főzése.” A háború környékéről érthetően nem maradt fenn semmilyen dokumentáció, ’56-ból viszont egy egészen hosszú emlékezést találtam, az Angyalföld 1956 kiadványban.

Érdekes, hogy az akkori üzemvezető a régi tulaj vagy talán a fia lehet és hogy mindvégig, a száz év alatt, amíg állt, a Váci út 123 meg tudott maradni annak, aminek eredetileg is épült. A 2011-es fotókon még látszik az üzlet táblája. 

A harmadik, 121. szám alatti házzal kapcsolatban nem találtam ennyi infót. 1896-ban, a Schneller-háznál még régebben (és csakazértis ideírom a nevüket, mert kizártnak tartom, hogy az életben lesz még egy  megszállott, aki kikéri majd az épület anyagát a Tervtárban), Klimes József műépítész és Schneider Róbert építőmester által szignált, egy sírnivalóan szép homlokzatot magában foglaló tervek alapján épült fel, özvegy Martarusz Andrásné megrendelésére. Az 1896-os helyszínrajzon jól látszik, hogy a szomszéd telek, ahová a pékség majd 1913-ban felépül, akkor még Platczner Mór tulajdona, valószínűleg ő adta el később Schnellernek. 

Fennállásának utolsó idejében laptop mintabolt és a Ziccer Pizzéria működött benne, házhozszállítást is vállaltak.

Amikor elkezdték a bontást és kb. még félig álltak a házak, annyira lehangolt a látvány, hogy elhatároztam, nem megyek többet feléjük. Azóta jó pár hónap eltelt, tegnap leszálltam a Gyöngyösi utcánál és az elmúlt évtizedben emelt irodaházak tövében elsétáltam a helyszínig. Késő is volt, szürkült már az ég, mire odaértem, és ha nincsenek a szemben lévő épületek, biztosan nem hiszem el, hogy ugyanott vagyok. A Fiastyúk utca másik oldalán, a 129. szám alatti egyemeletes épület sincs már, elsőként az tűnt el:

A házakkal kapcsolatos, 2007-ben datált és publikus pályázati felhívásból idemásolom az ide vonatkozó mondatot, roppantul mai és területfejlesztő: „A kiíró által elfogadott ingatlanfejlesztési koncepció végrehajtásával megvalósul a Budapest XIII. kerület Váci út - Föveny utca és Agyag utca közötti terület magas színvonalú, a városépítészeti követelményeknek megfelelő kialakítása, a városépítés továbbfolytatása és az alulhasznosított területrészek funkcionális átalakítása.”(innen)

Érthető, hogy változik, fejlődik a város, ennek így kell lennie. Mindig lesznek épületek, amik eltűnnek, hogy újaknak, nagyobbaknak, korszerűbbeknek adják át a helyet. Semmi bajom a most már üres telek mellett épülő Váci Greens-szel, de azt nagyon nehezen tudom elfogadni, hogy a Váci úton, amit az ingatlanfejlesztők állítólag csak a város "iroda-bulvár"-jának hívnak, jóformán minden régi megy a levesbe. És könnyen lehet, hogy ezeket a házakat rajtam kívül senki emberfia nem siratja, de én tartoztam nekik ennyivel. Régi, Váci úti házak, pékség, bölcsőde és pizzéria, söröző-borozó, önkiszolgáló és a többiek, amikre már nem is emlékszünk, hát, Isten veletek!

A házakról szóló első bejegyzést 2011 júniusában, a másodikat 2012 május 27-én írtam.