Péntek délután 2-kor, váratlanul vége lett a munkahétnek, kitört a hétvége és hirtelen temérdek időm lett. Negyven fok volt, szóba sem jöhetett semmi kötelezően elintézendő dolog az ajándékul kapott időben, gyorsan elővettem a Fodor Gyula listát és kinéztem két házat egymáshoz közel, Józsefvárosban. Ebből lett a séta a környező utcákban. Az első cím a Somogyi Béla utcában, kívülről egyértelműen szecessziós elemeket felvonultató, de csontig lepusztult ház, belül meglepően gyönyörű és nem meglepően lepusztult. Eredeti festés és kellemesen hűvös lég a lépcsőházban, olyan járólap, hogy ilyet még soha, de a folyamatos jövés-menés miatt csak visszafogottan mertem kattintgatni a gépemmel. Séta tovább, a József utcába. A második célpont kívülről egész szép, belül is csinos, de összességében mégis sokkal kevésbé izgalmas ház, viszont pont szemben vele a Martsa Műteremház, ahol Róth Miksa is alkotott egy darabig, ide még vissza kell jönni. A Népszínház utca mindig meglep, nem hiszem hogy van még ilyen, ahol ennyi régi, több évtizedes neonreklámot és üzletfeliratot lehet egymás után látni. Amúgy én mindig sugárútnak látom, kopottnak és kissé koszosnak, olyan gíroszos, villamosos Nyócker-belinek, de sugárútnak, eszméletlen mennyiségű vezetékkel a levegőben. Kicsit emlékeztet New Yorkra, némelyik sarok hangulata, a feliratokkal, csoportokban álldigáló emberekkel Chinatown-t idézi. Ehhez jönnek olyan baró épületek a háttérben, hogy csak ámulok. Határozottan több figyelmet érdemelne. És a kis utcákba is be kell menni, ott indul az igazi reality, ott lehet szőnyeggel letakart Opelt (?) látni és retró kaputelefonokat. A Corvin negyedhez képest itt a terület fejlesztése is gyerekcipőben jár még, bár a Fecske utcában áll már néhány új társasház.

Pár kép jön, nem a környék teljes bemutatása, inkább csak hangulatuk végett és az aszfaltból áradó meleget hozzá kell képzelni, bár ma ez garantáltan nem lesz még nehéz.