Sokszor jártam itt az elmúlt 1-2 évben, de csak akkor tudtam meg, hogy a ház elmúlt száz éves, sőt, 2012-ben részt vett a Budapest100-on, amikor az első látogatás után rákerestem. Először "fiatalabbnak" gondoltam. Bár nem ez a Révész Sámuel-Kollár József építészpáros legismertebb épülete, hanem a remek pozíció miatt talán a Deák téri  Modern és Breitner üzlet és bérház, de érdemes a Régiposta utca sarkán, a Meki fölötti, szecessziós homlokzatot jobban szemügyre venni, minden részlete és dísze izgalmas és emlékeztet is az előzőre. Minden szintet más, stilizált emberi és állati fejek illetve egész alakok díszítenek. A homlokzat egészén az erőteljes függőleges tagolás, a geometrizáló formák és az épületdíszek, pl. az óriási atlaszok miatt leginkább a német Jugendstil hatása érződik. A Révész-Kollár páros 1900-tól dolgozott együtt az első világháború kitöréséig, ez idő alatt vagy százötven (!) ház tervét készítették el. Ez a négyemeletes lakó- és üzletház 1912-14-ben épült fel Lähne Henrik építési vállalkozó megbízásából, a mellette lévő, Lechner Ödön-féle színes Thonet-ház akkor már állt, a telek a Thonet testvéreké volt. Bent a kedvenc, hexagonokat mintázó járólapom ebből a korszakból, eredeti liftszekrény a melléklépcsőn, és egy nagyon fotogén főlépcsőház, aminek egy részén még megvan a mára erősen kifakult gumiszőnyeg borítás és csodás a lépcsőkorlát. A szőnyeg szerintem nem az építéskor, hanem később, talán a harmincas években került oda. Az ötvenes évekig, amíg nem államosították, itt működött Ferda Manyi (Ráday Mihály édesanyja) legendás divatszalonja, a sarki üzletben pedig a Stühmer egyik édességboltja, erről a Fortepan fotó is tanúskodik. A harmadik emeleti lakásokat 1931-ben panzióvá alakították át. Az épületnek van bejárata a Váci utca és az Aranykéz utca felől is, pont egymással szemben, a kettőt egy üvegtetővel borított folyosó köti össze, ahonnét az udvarra is ki lehet menni. A ház igencsak mozgalmas történetéről itt lehet bővebben olvasni. A képek 2012-13-ban készültek, annyira klassz a belseje, hogy minden egyes alkalommal, amikor ott jártam, csináltam fotót. 

Fotó: Fortepan