Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Szobrászműtermek a Várbazár árkádsorán- rekonstrukció előtt

2013. február 18. 08:03 - Varázsceruza

Majdnem két éve jártam először a Várbazárban, először egy filmforgatás alkalmával, tulajdonképpen véletlenül. Másodszor a lakóházakat jártuk végig. Nem voltam sem a régi műtermekben, sem a fenti részen, a régi Ifipark helyén. Akkor annyira a hatása alá kerültem az élménynek, hogy 3 posztot is szenteltem a Várbazárnak, de így is vissza kellett fogni magamat, hogy ne írjak külön a volt testőrpalotáról is, amiről még kismillió kép lapul a mappában, pl. ezek: 
 

 

 

A napokban a kolléganőm említette, hogy a rekonstrukciós munkák megkezdésére utaló jeleket tapasztalt, így egyik reggel a Szarvas téren egy gyors döntéssel leszálltam a buszról és elsétáltam arra.
A generálkivitelező, a Swietelsky-WHB konzorcium zászlaját tényleg felhúzták és van némi mozgás, egy gép, pár citromsárga védősapkás munkás, amúgy lentről, az utcáról nézve még minden változatlan. 

 

 

Az árkádsoron viszont kitörtek egy csomó üveget, és végre nem homályos ablakon keresztül, hanem direktben be lehet látni néhány műterembe. A három régi bejegyzésem közül a személyes kedvencem a szobrászműtermekről szóló volt, úgyhogy a dokumentálás céljából felteszem most ezeket a képeket. Egyúttal arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az itt látható állapotoknál talán csak egy hajszállal volt jobb a helyzet akkor, amikor még itt dolgoztak a művészek, de a genius loci nyilván felejtetett minden negatívumot. A régi bejegyzésből kiderül az is, hogy miért írom ezt, valamint az itt élő-dolgozó szobrászok élettörténete is izgalmas, a képek is jók lettek, úgyhogy mindenképpen érdemes kattintani.
Néhány képet találtam a Fortepanon a hetvenes évekből, sajnos nem sikerült kinyomoznom, melyik szobrászt ábrázolják a művével, ha valaki tudja, írja meg!
Fotó: Fortepan
Ezt a kettőt a fentiek mellett találtam. A falak állapotából ítélve simán készülhettek itt és ha valakinek ismerős a szobor, talán könnyebben beazonosítjuk a művészt:

 

A mostani képek a műtermek belsejéről:
A déli soron a 13. számú műterem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valaki 1988. augusztus 14-én hagyott üzenetet.

 

 

 


Aztán elsétálunk a gloriett előtt és az északi soron is van tovább:


 

 

 

 

 

 

A jövő: a tervek szerint az északi, a volt testőrpalotában a kortárs kreativitás háza lesz, kiállításokkal. Mellette, az árkádsor északi részén képző- és iparművészeti műhelyeket bocsátanak fiatal művészek rendelkezésére, akik a műhelyhasználatért cserébe kinyitják az ajtót az érdeklődők és a turisták előtt. Belül, a bazársor mögött, az Öntőház udvarban lesz az Ifipark kicsinyített mása, egy kisebb színpaddal és vendéglátó helyekkel.
A gloriett után a déli bazársorra kávézót, cukrászdát, pénztárt, előcsarnokot terveztek, a déli lakóházakban pedig a tradíció háza lesz, bármit is jelentsen ez, ajándékbolttal. Látványtervek az árkádsorról a ZOA honlapjáról:
 

 

Az első bejegyzés a Várbazár történetéről, a második a lakóházakról szólt, ezeket 2011. októberében írtam.

Frissítés, 2016.április 26-án.
Ma írt a Fortepan képeken látható szobrász lánya, Palotai Éva. "A régi Várbazáros fotókon a szobrász édesapám, Palotai Gyula, akinek szintén ott volt műterme." Az ő műtermében készülhetett a többi fortepanos fotó is, fentről lefelé haladva az 5-9-ig. A két szögből is látható, akkor még befejezetlen alkotása, az Anya gyermekével ma Szekszárdon áll. Éva megírta még, hogy a nagy lépcsőfeljárat baloldali oroszlánját is ő csinálta. A háborúban ugyanis mindkettő, eredetileg Fessler Leó által készített oroszlán elpusztult, és a hatvanas évek elején újrafaragtatták őket. A jobboldalit Grantner Jenő készítette. A Várbazár felújítása kapcsán két évvel ezelőtt az Urbanista számolt be részletesen a szobrok újrafaragásáról és egykori képeket is mutattak, köztük például ezt: 
urbanista.jpg
Forrás: Urbanista
p1110906b.jpg
Éva még megírta, hogy a fentebbi képeken szereplő, madarakat ábrázoló szobor, amely mellett édesapja pózol, emlékei szerint a Vadászati világkiállításra készült, "ami Budapesten volt és a további sorsáról semmit nem tudok. A másik térelválasztónak készült, de a megrendelő eltűnt és mivel nem volt hol tárolni, szüleim egyik barátjának a kertjében erodálódott. 
A szobrászok ragaszkodtak a vizes, szakadt műtermekhez, mert nem volt választási lehetőségük. A  nagy belmagasság  fontos volt a köztéri szobrok 1:1 elkészítéséhez és azért a szobrászok 1-2 évente kaptak munkát. Akkoriban műtermet kapni nagy dolog volt, sorban álltak még ezekért is. Nem volt alternatíva, a szobrászműteremnek sok gyakorlati feltételnek kellett megfelelni. Anyagtárolás, szállítás - emiatt mindenképpen földszinten kellett, hogy legyen. És a szobrászok segítettek egymásnak, amiben tudtak, gyakran  együtt ebédeltek a Várkert Kioszkban, ami akkor délidőben egy olcsó menüt szolgáltató étterem volt és nem kaszinó.
Kösz, hogy lehetőséget adott egy kis múltba révedésre, amikor még a nyitott peronú 63-as villamossal  jártam édesapámhoz a műterembe az Üllői útról át Budára a Szabadság hídon ( anno a János kórházig járt)."
Ezúton is köszönöm a levelet és a sok érdekes infót.
Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához. 
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr607463718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lásd Budapestet 2013.02.18. 20:41:33

De jó! A szobros képek különösen tetszenek! :) Érdemes lenne feltenni a linket Köztérkép.hu-ra, ott biztos válsz is érkezik a kérdésekre.

Catflower 2013.02.18. 21:33:21

hát igen, a szobros képeket sajna nem én csináltam;) a Köztérkép jó ötlet, köszönöm:)
süti beállítások módosítása