Angyalföld Rózsadombja- az egykori OTI-lakótelep

2014. január 11. 11:51 - Varázsceruza

Angyalföld, a Fiastyúk utca- Göncöl utca- Kámfor utca - Béke út- Gyöngyösi út- Nővér utca által határolt terület. Ha a Duna Plazától keleti irányban elindul az ember, előbb-utóbb betéved valamelyik, többnyire a násznép tagjairól elnevezett utcácskába. Észak-déli irányban sorban olyan utcanevek jönnek, mint Násznagy, Menyasszony, Vőlegény, Sógor, Koma, Cimbora, Pajtás, Unoka...

A családi, iker- és sorházakból álló telep közepén egy különálló mikrokozmosz a József Attila tér, az ötvenes évek világát idéző szocreál emeletes házakkal, de ide egyszer még visszatérünk egy másik posztban. A teret keleti oldalról a József Attila Művelődési Központ zárja. Ezeket a háború miatt csak az ötvenes évek elején építették meg.

Angyalföldet 1938-ban Horthy Miklós kormányzó feleségének tiszteletére keresztelték át Magdolnavárosra. Ezt azért írom, mert a telep eredeti neve magdolnavárosi OTI-kertváros, így találtam meg Ferkai András: Lakótelepek c. könyvében is, de Horthy Miklós kertvárosnak is hívták.

Forrás: Preisich Gábor: Budapest városépítésének története

Ez volt az első, egész városrészt alkotó, egységesen beépülő terület az akkor még lényegében teljesen rendezetlen Angyalföldön. A Közmunkatanács 1939-re lett kész a terület rendezési tervével, aztán tervpályázatot írtak ki, a következő évben pedig már el is kezdődött az építkezés. 1942-re a fent már említett József Attila teret szegélyező kétemeletes házak és a Fiastyúk utca menti épületek kivételével állt a telep. A tervekből negyvenegyet díjaztak, köztük Molnár Farkasét, Fischer Józsefét, ifj. Dávid Károlyét, de számos, akkor még ismeretlen, fiatal építész is nyert, úgy mint Benkhard Ágoston, Kéry Gyula, az idősebbek közül Lechner Jenő, Hoepfner Guido. Az Országos Társadalombiztosító Intézet elsősorban munkásoknak építtette és adta bérbe a földszintes házakat. A 751 háznak csak ötödébe költöztek tisztviselők. Az észak-déli irányban kialakított utcák a házak megfelelő tájolását szolgálták.

Forrás: Preisich Gábor: Budapest városépítésének története (a lenti kép is)

Minden háznak volt elő- és hátsókertje. A sorház egységekhez eredetileg száz négyszögöles telek, valamint egy, illetve másfél szobás lakások tartoztak.

Az iker- és a családi házak 125 négyszögöles telekkel és általában két szobával épültek meg. Tágas konyha, kamra, előszoba, WC, fürdőszoba, tornác, terasz vagy veranda járt még a kertvárosi álomlakáshoz.

A telep összképe a sok építész miatt változatos, de mégis egységes lett. Keveredtek a népies és a modern stílusra jellemző elemek, sok ház kapott boltíves tornácot, zsalugáteres vagy körablakokat, szinte mindnek magas teteje, kő- vagy tégla lábazata volt.

Fotó: FORTEPAN - Gyöngyösi út

Nem véletlenül írtam múlt időben az előző mondatot, a telep a születése óta sokat változott. A nyolcvanas-kilencvenes években kezdték el a telkeket sűrűn beépíteni, a régi házak helyére sok helyen újat, stílusban nem feltétlenül odaillőt építettek. Ahogy gazdát cseréltek a házak, vagy éppen bővült a család, elkerülhetetlen bővítések, toldások, tetőtér beépítések történtek. Az egykor homogén képet már csak foltokban lehet felfedezni, de kertváros maradt, ez nem változott, max. a beépítések miatt kisebbek lettek a kertek.

Karácsony előtt 1-2 héttel tévedtem a környékre, egy vasárnap délelőtt és nem hittem a szememnek. Régen jártam itt és akkor csak azt jegyeztem meg, hogy ez már olyan, mintha vidéken lennék. Most megint azt éreztem, mint már annyiszor Angyalföldön, hogy minden utcasarkon érhetik az embert meglepetések, itt is átmenet nélkül lett az ötvenes évek művházas mintateréből mini-Rózsadomb, békés, nyugodt kertváros, sehol egy lélek, csak tettrekész kutyák a régi drótkerítések mögött, gondosan elhelyezett karácsonyi díszek a kertekben és a házakon, fények az ablakokban. A régi házak többségét felújították, így szinte mindegyik visel valami toldozást-foltozást, amit felül lehetne bírálni. De ha eltekintünk az olyan, nekem nem tetsző "apróságoktól", mint az élénk sárga vagy zöld színű homlokzatba elhelyezett vakítóan fehér műanyag nyílászárók, vagy a kiugró tetőablakok, az egész, így egyben, ahogy van, minden hibája ellenére mégis szerethető. A régi jellegről árulkodik még egy csomó boltív, helyenként tömzsi, a népies építészetre jellemző oszlopok, zsalugáterek, régi ablakkeretek és tornácok.

A mai helyzet ismeretében fura 1939-es újságcikket olvasni a Horthy Miklós városrészben építendő OTI-lakótelep születéséről, idézem: "...csak örvendhetünk azon, hogy legközelebb tekintélyes mértékben nyer foglalkoztatást a magyar építőipar. A fő cél az volt, hogy a pangó építőiparon segítsen az OTI, egyben lakáshoz juttatva vagy ezer családot. Ezek mellett azonban nem szabad mostohán bánni a művészet szempontjaival sem..." A cikkíró az építkezése híre feletti ujjongás után aggodalmát fejezi ki, hogy vajon vannak-e egységes tervek és hogy "érvényesülnek-e benne szabadon a művészeti elvek. (...) Úgy képzeljük ezt a telepet, hogy ez egy különálló összkompozíció legyen, amely mintegy ékkő gyanánt illeszkedik bele szépen fejlődő Budapestünknek eddigelé nagyon is elhanyagolt tájába."

Bármilyen művészeti szempontok miatt aggódott is a cikk írója, az ilyen és az ehhez hasonló telepek, lásd pl. Wekerle, mind megszenvedték az idő múlását és a nem megfelelő építési szabályozást, ami a gyakorlatban sok mindent megengedett és lehetővé tett, amit nem kellett volna. Hagyták, hogy a funkció, a praktikum és más dolgok előnyben részesítése mellett mostohán bánjanak a művészet szempontjaival. Pedig vannak rá példák, hogy mindegyikre, egyszerre oda lehet figyelni. Jó lenne, ha azt a keveset, ami megmaradt még a telep egykori összkompozíciójából, sikerülne megőrizni valahogy.