A Dessewffy utca 45-ös szám alatt egy háromemeletes lakóház áll, a homlokzata alapján a tizenkilencedik század végén épülhetett. A homlokzatot a földszinttől felfelé klinkertégla borítja, az oromzata timpanonban végződik. A régi kapun két tábla, Terézváros legszebb udvara 2007 és még egyszer ugyanez 2010-ben.
A tábla volt a mézesmadzag, látnom kellett az udvart.
A tábla volt a mézesmadzag, látnom kellett az udvart.
A telek és a ház a Budapesti Czím és Lakásjegyzék szerint 1894-től biztosan Telbisz Bertalan tulajdona. Ugyanebben az évben már Dr Telbisz János vegykísérleti laboratóriumát is sorolja a jegyzék ezen a címen. A vegyész Telbisz, valószínűleg Bertalan fia, 1862-ben született Nagyőszön, az akkori Torontál-megyében, a mai Románia területén. Németországi egyetemei tanulmányai után vegyészként dolgozott ottani cukorgyárakban, majd hazatérve először Torontál megyében, aztán Budapesten folytatta, amit kint elkezdett. Felolvasásaival, röpirataival rengeteget fáradozott azért, hogy a cukoripar, a borászat és a mezőgazdaság fejlődjön. Ő volt az, aki itthon meghonosította a "kir. kereskedelmi törvényszéki hites vegyészi intézményt", lásd a lenti hirdetést az 1894-es Lakcímjegyzék-ből. A saját költségen létesített és mintaszerűen berendezett laboratóriuma a ház második emeletén működött. Hosszú évekig ő szerkesztette és adta ki A magyar cukoripar című szaklapot. 1928-ban a jegyzék szerint már nem János, hanem Dr. Telbisz Albert és b. társa nevén van az épület.
De térjünk vissza az udvarhoz. Valójában nem olyan nagy az egész és kicsit zavaró a beton, ami először a belépőt fogadja, de amögött minden él, fák, buja, zöld növények, virágok, hinta, mászóka és padok. Leghátul, a telek széli sarokba száműzték a porolót, jobb helyet ennél nem is találhattak volna, nincs szem előtt és ide csak a szomszéd házak hatalmas tűzfalai néznek, ami nekem legalább annyira bejön, mint a kert maga. Valahogy persze sejteni, hogy szebb időket látott ez is, és meg is találom az Adalékokban a leírást. 1983 körül ezt írta a házat felderítő lokálpatrióta, aki beszélt a leszármazottakkal: "Talán, ha a jelenlegi betonudvart is vissza lehetne állítani eredeti kerti mivoltára, akkor a földszint is barátságosabb lenne. Ugyanis a ház belső udvara ma csak ronda betonudvar, de a régi háztulajdonos elmondása szerint az udvaron a háború előtt kert volt, a kertben két terrakotta szobor állott. A kert eltűnt és a két szobor úgyszintén, nem tudják mi lett vele."
kapu
A nyolcvanas évekbeli leírásból sem derül ki a tervező (talán majd a Tervtárból), de ők azt írják, mindhárom szinten egy háromszobás, fürdős, cserépkályhás lakás és még két darab kétszobás lakás volt. Feljegyezték még, hogy az akkori lakók elmondása alapján a kapualj jobb és bal oldalát régen szobrocskák díszítették és egy pompás lámpa világította meg az előteret, ezek persze már a nyolcvanas években sem voltak meg, csak esetleg még éltek, akik emlékeztek rá.
Elvarázsolt kert Terézváros szívében, a Dessewffy utca 45 lakóié. Megcsinálták maguknak. Klassz, hogy vannak olyan lakóközösségek, akiknek ez fontos.
Adalékok a Belső-Terézváros történetéhez (1983)
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.
