Régen csak alkalomszerűen, egy-egy séta után csináltam ilyet, de év elején úgy döntöttem, hogy a rengeteg, többnyire mobillal készült képből, ami aztán általában feledésbe merül, heti rendszerességgel felteszek egy válogatást némi magyarázattal, hogy dokumentáljam a napok/hetek iszkolását és a látottakat.
A #moszkvater kiállítás megnyitóján a Kiscelli Múzeumban:
Bevallom, hogy a térhez nem sok érzelmi szál fűz. Régen sem használtam túl sokat, az elmúlt években pedig szinte egyáltalán nem jártam arra, és ez nemcsak a felújítás miatti, évekig húzódó munkák miatt volt, hanem mert nem arrafelé zajlik az életem. De persze az óra, mint egykori randihely nekem is megvan, csak éppen frenetikus emlékek nem fűznek hozzá. A megnyitón ott volt Pajor Tamás is tetőtől talpig öltönyben, mert hát ugye "a csajom, a Mari a Moszkva téren lakik"... Láttára viszont igenis előjött egy csomó régi emlék, és itt most azokra a zenékre gondolok, amiket még a megtérése előtti időkben, Pauer Henrikékkel a Neurotic-ban csináltak.
A Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény egyik kiállítási tárgya a Múzeumok majálisán, a Csepel Művek egykori terméke:
Vizafogón
Ráday utca
Victor Hugo utca
Hangverseny előtt a Kálvin téri református templomban...
A végére pedig hadd jöjjön egy pár régebbi fotó egy tavalyi sétáról, amikor a Miénk a házzal Jungfer Gyula műlakatos-, Thék Endre asztalos-és Róth Miksa üvegfestő mesterek munkáinak nyomába eredtünk a városban. A református templom belsejét akkor láttam először és nagyon megleptek az első emeleti Kálvin-terem színes ablaküvegei.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.
Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom, ellenkező esetben azt külön jelzem.
Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk
KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.
