Lakóház a Zichy és a Nagymező utca sarkán. A földszintjén, az utcafronton évtizedek óta reklámtábla hirdeti a Fékisz Mértékszabóságot. Az 1996-os képeken még működött az üzlet:
A ház kívülről nem különösebben érdekes vagy egyedi, nem is nyomoztam volna utána, ha nem Fodor Gyula a tervezője. Először nyáron voltam itt, akkor végigjártam a lépcsőházat, de ottlétem alatt lakóval nem, csak egy vörös macskával találkoztam. Arra gondoltam akkor, hogy bár csak pár sarokra van a Napóleon-udvartól, Fodor legismertebb lakóházától, mégis mennyivel egyszerűbb nála, kevésbé részletgazdag, nem olyan remekmű, mint a másik, ahol a lépcsőkorlát, a színes üvegablakok, a domborművek, és a kapu, mintha minden a száz évvel ezelőtti legjobb műhelyekből került volna ki.
De a részletekből itt is látszik, hogy a tervező átlagon felüli szépérzékkel született.
A másikkal ellentétben fel sincs újítva a belseje, úgyhogy eleve hátránnyal indul, ráadásul itt is látszanak az inkább kártékony, mint jótékony, az IKV-s időkben lezavart „korszerűsítések”, felújítások nyomai. Ezek olyan visszafordíthatatlan változásokat idéztek elő, nemcsak itt, hanem mindenhol máshol, amit utólag nem könnyű vagy nem is lehet korrigálni. Ilyen gányolásokra gondolok:
És mégis, megmaradt egy csomó részlet, épületdísz, amiről továbbra sem tudom megfogalmazni miért, de százból is megismerném Fodor stílusát és még így is, lepusztulva és átalakítva is szépnek látom.
A XIX. század közepén Terézváros a legforgalmasabb külváros és itt laknak a legtöbben. Fő útvonala a Király utca, ami akkor még a későbbi Andrássy út szerepét is betölti, ez vezeti el a Városligetbe irányuló forgalmat. De Terézváros akkor még „keskeny, szűk és bűzös utcák tömkelegét képezte, mely minden betegségnek, minden járványnak fészke volt”. Erzsébetvároshoz hasonlóan itt is kis, zárt udvarok voltak, földszintes vagy egyemeletes zártsorú házak. A levéltárban őrzött építési tervdokumentáció elárulja, hogy az 1870-es években már áll egy épület a Nagymező utca és akkor még Új utca sarkán. Egyemeletes lehetett, mert 1871-ben Kuncz, szül. Marcher Karolina azzal bízza meg Hild Károly építészt, hogy a házra második emelet ráépítést eszközöljön és valószínűleg kap még egy kétemeletes toldalékot is. Az eredménnyel nem lehetett maradéktalanul elégedett, mert egy évvel később Buzzi Bódogot bízza meg újabb átalakításokkal. Ennek a kétemeletes épületnek a helyére épül fel 1914-ben, a világháború első évében a mostani lakóház, Fodor két másik épületével, a Belgrád rakpart 16-tal és a Hegedűs Gyula utca 16-tal nagyjából egy időben.
A telek tulajdonosa és az építtető ebben az esetben a Hunnia Építő Rt, Fodor Gyula cége, mint a Belgrád rakpart 16-nál. A módosított terveket február 18-án, pár hónappal a szarajevói merénylet előtt írja alá az építész. A födémek vasbetonból készültek, a félemelet + három emelet fölé, a padlásra műtermet tervez, valószínűleg fényképésznek, mert sötétkamra is van és a padlásszinten egyedül a műterem kap ablakokat. A Zichy utcai frontra kerül a házmesterlakás, a ruha-padlás, a Nagymező utcaira pedig a padlástér. A tervekből kiderül még, hogy a földszinten több üzlet is helyet kap és hogy az udvaron „az összes levilágítók elektro üveggel fedetnek”.
A Nagymező utcára nyitott erkélyeket rajzol, a Zichy utcai fronton nincsenek ilyenek.
1914 májusában némileg módosítja a terveket, amelyeket aztán a Fővárosi Közmunkák Tanácsa műszaki osztálya hagy jóvá. A korabeli eseményekről ennél több nem derül ki a tervtárból, később, 1942-ben még átalakítják a padlást, Laczkó Miklós és birtoktársa megrendelésére, ezeken a terveken mintha egy terasz lenne az épület legfelső szintjén, a sarkon, de megvan a házmester szoba, padlás, mosókonyha is. A hozzájuk kapcsolódó, Laczkó Miklós háztulajdonosnak szóló határozat szerint a padlástérben lévő házmester lakásban cselédszobát létesítettek, amelynek használatára ünnepélyesen engedélyt adnak.
Nem elégedtem meg ennyivel, és megnéztem mit árul el a Budapesti Cím- és Lakásjegyzék. 1905-06-ban a telek, illetve a ház Manheit Simonné nevén van és özvegy Duller Dávidné fehérnemű tisztító nevét dobja még ki a regiszter ezen a címen. Két évvel később van itt játékáru kereskedő is. A régi ház ezek szerint ekkor még állt. 1916-ból az alábbi mini-lakónévjegyzéket sikerült összerakni:
Ide vannak bejelentve Róth Laura dohány- és szivarkereskedő, Sorger Lajos papírkereskedő (tel: 146-41), Apor Elemér vegyészmérnök, Gara Rezső törvényszéki vegyész, Horovitz Ármin ingatlanügynök, Dr Huszár Dezső ügyvéd, Klein Antal üzletvezető, Lővy Ármin kereskedő, Oblatt Rezső gyáros, Rotter Ármin magánzó, Schaffer Géza magánhiv., Weiszbach László tőzsdebizományos.
1922-23-ban itt van a Wittek drogéria, Gyenes Mór fehérneműkereskedése, Gerő Móriczné szül. Tóth Julianna üzlete, a Julia áruház, amely parfüm-, bazár-, illatszer- és piperekereskedéssel foglalkozik, de Fischmann Oszkár is működtet itt valószínűleg egy villamossági boltot.
1928-ban már nem a Hunnia Építő Rt a háztulajdonos, hanem a levéltári anyagból már ismerős Laczkó Miklós és társai, vagyis Fodor addigra túlad a házon. Ebben az évben több cég is be van ide jegyezve, egy vas- és fegyverkereskedelmi, az Audion Rádió- és Elektrotechnikai cikkek kereskedése, Rosenthál Géza drogériája, megvan a Gyenes Mór-féle fehérnemű kereskedés és a Julia áruház is.
A harmincas évekből nem találtam emlékeket, de a Csillagos házak honlapja alapján 1944-ben erre a házra is felkerült a sárga csillag, amit a fenti, 1916-os névjegyzéket olvasva nem is csodálok, hiszen azokat a házakat jelölték ki a zsidók átmeneti lakhelyéül, amelyekben eleve magas volt a zsidó származású lakók száma.
A második világháború után pedig minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlik, a ház állami tulajdonba kerül, a lakásokat pedig leválasztják. Ebből az időből megint nincs tervtári dokumentum, de az Adalélok -amit a nyolcvanas években készítettek lelkes lokálpatrióták, akik végigjárták a házakat, néhányan elmentek a tervtárba is, majd élményeiket, tapasztalataikat papírra vetették és kiadták, így az eredmény egy tudományos alapokat többnyire nélkülöző, sokszor pontatlan, de helyenként nagyon szórakoztató és a 30 évvel ezelőtti állapotokat dokumentáló olvasmány, szóval a tutit senki ne várja tőle, de adaléknak jó, és remélem, ezzel senkit nem bántok meg-, tehát e kiadványban tudni vélik, hogy 1949-ben az egész félemeletet átépítették.
Az információ forrását nem árulják el, de bátorkodnék arra gondolni, hogy esetleg a tervtárban találták (?), mert az építőmestert is megnevezik, bizonyos Krisch Bertalan. Erre utaló doksikat én a mostani anyagban nem találtam, de ez nem jelenti azt, hogy nem kallódhattak el az évek során, és másról nem lehet szó, mint az udvar részleges beépítéséről, de erre majd később visszatérünk. Az államosítás utáni lakásmegosztásokkal kapcsolatban megemlítik, hogy az első kivitelező Krejcsi László képesített kőművesmester volt és ugyanitt megjegyzik, hogy a „ma aktuális tetőtér beépítésre már annak idején is gondoltak”. A leírás aztán valóban a tetőtér beépítés részletezésével zárul, pl. hogy "a házban elsőként Csallóközi Emőke bízta meg Balogh László építészt, hogy tervezze meg lakását a padlástérben." Őt mások is követték, hiszen a tetőtér addigra úgyis okafogyottá vált, a mosókonyha és a szárítóhelyiség a lakáskorszerűsítések miatt, a műtermet nem használták, a házmesteri iroda pedig leköltözött a földszintre. Az így kapott padlástérben, a ház negyedik emeletén három új lakást alakítottak ki. A tetőtér beépítéssel itt is az a bajom, hogy nem láttam még olyat, ami ne változtatta volna meg a ház arculatát kedvezőtlen módon, és a Nagymező utcára néző, palatetővel borított toldalék itt sem győzött meg, de ez lehet hogy csak az én mániám.
A ház kívülről viszonylag jó állapotban van és a google mapsről úgy tűnik, a tetőt is nemrég újították fel, belül meg olyan, mint egy átlagos pesti bérház, ráférne egy ráncfelvarrás. A főlépcső mellett futó, és az évtizedek alatt feleslegessé váló melléklépcsőn ott jártamkor nyitva volt egy régi cseléd wc ajtaja, láttatni engedte a leharcolt wc csészét és a fából készült tartályt, amik ügyesen túlélték a huszadik századot és persze a lépcsőfordulókat itt is lomtárnak és virágtartónak használják, a vörös macska legnagyobb örömére.
A főlépcsőházban gyönyörű a régi stukkódíszítés, ami a lépcső alatt fut végig. Nem túl hivalkodó, de elegáns a korlát és nagyon tetszik a lépcső íve.
A kétféle metlachi-ról nem is beszélve, egyik szebb, mint a másik.
Az előtér kissé vigasztalan, csak sejteni lehet, hogy régen sokkal díszesebb volt, meg biztos kevesebb drót és oda nem illő cső lógott be a képbe, de az üvegbetétes bejárati kapu most is gyönyörű.
Az udvart lényegében felszámoló beépítésnek egykor nyilván jó oka volt, talán éppen a Fékisz üzletnek kellett a hely, de lényegében elfoglalja az udvar kétharmadát és fura módon egy szinttel feljebb, a félemeleten hoz létre egy placcot, megint csak azt tudom mondani, hogy a macska legnagyobb örömére:
A Fékisz üzlet belseje üresen áll, a betört ablakokon és nyílásokon át szomorú kép fogad:
1914 után ritkulnak, majd egy darabig el is fogynak a tervezésre szóló megbízások, a háború hazavágja az építőipart és az egész gazdaságot. Fodor sem tervez, a két világháború közti időkben valószínűleg a cég tulajdonában lévő ingatlanokból élnek.
Szívesen megnézném a házat száz évvel ezelőtt, átadás után... Ha egykori vagy mostani lakó olvassa ezt, kérem, hogy jelentkezzen és ha van kedve, meséljen. És végül, de nem utolsó sorban, ha a lakóközösségnek kedve támad megünnepelni a házat a az idei Budapest100-on, a százéves házak ünnepén, csatlakozzanak, a honlapon lehet jelentkezni is vagy írjanak nekem, még nem késő!
A macska itt is mindig besétált a képbe.
Források:
Adalékok a Belső-Terézváros történetéhez Preisich Gábor: Budapest városépítésének története
Frissítés (2014.03.04.):
Alig 1-2 nappal azután, hogy megírtam a bejegyzést, levelet kaptunk a ház egyik lakójától, H. Dianától. A jó hír az, hogy a tervek szerint a ház részt vesz az idei Budapest100-on és kinyitják a kaput. A másik jó hír az, hogy Diana építész, így elküldött egy pár észrevételt a bejegyzéssel kapcsolatban, ezeket az alábbiakban idézem. A programot pedig most kezdjük szervezni, majd figyeljétek a Budapest100 honlapját!
"Csak a teljesség kedvéért megjegyzem, nem teljesen olyan a ház, ahogy Ön leírta.
Az egyik ilyen eltérés, hogy a födémek acélgerendák közötti vasbeton lemezes szerkezetűek, a beadványi terveken szereplő vasbeton födém megnevezés nem teljesen helytálló. A statikai számításban is acélgerendák szerepelnek.
A másik, hogy a sárga folyosói burkolat anyaga nem mettlachi, hanem keramit. Sajnos, csak a félemeletig sikerült megőrizni, kiegészíteni az eredeti burkolatot.
Egyébként valóban van egy fedett-nyitott terasz a legfelső emeleten, a sarkon, de ez már műterem-korában is létezett, a terv is ábrázolja.
Ha nem is palatetős, és nem is 4 ablakos, de kétablakos tető már a módosított beadványi terveken is szerepelt a IV. emeleten. A tető hasonlóan meredek volt, mint most, de az anyagáról nincs információm.
A Nagymező utca felőli oldalon nyilvánvalónak tűnik a későbbi „tetőtér-beépítés” szándéka, ott a födém és a tetőszerkezet is ennek megfelelően készült. A Zichy J. utca felőli oldalon csak az udvari traktus van beépítve, és itt „vendégfödémet” alkalmaztak. Ebből kívülről semmi sem látszik.
A félemelet átalakítása, ami valóban megtörtént, csak annyiból állt, hogy megszüntették az utca felőli megközelítését (a lépcsőt), így önálló egységgé vált.
Ezzel egyidejűleg a földszinti lift előtti pihenőt meghosszabbították, és onnan indítottak egy rövid lépcsőkart, amivel a régebben könyvkötő műhely, később iroda, végül lakás lett az udvar alatti helyiségekből. De ez az udvarbeépítés, és az udvar szintjének a félemelet magasságában való kialakítása, az eredeti terveken is így szerepelt, nem a macska kedvéért készült.
A ház kerületi szinten védett épület, sőt, felterjesztették műemléki védelemre is."
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
a blog Facebook oldalához.
