A városegyesítés és a kezdetek. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának felállítása.
140 évvel ezelőtt, amikor egyesítették a mintegy kétszázezer lakossal bíró Pestet, a hetvenezres Budát és a tizenhatezres Óbudát, új időszámítás kezdődött. Az évforduló alkalmából az egyesítéshez vezető fontosabb események és okok bemutatásán túl néhány apróbb, de számomra érdekes momentumot szeretnék bemutatni, főképpen az egyesítésben is szerepet játszó, 1870-ben alakult Fővárosi Közmunkák Tanácsával kapcsolatban.
 |
| Pest dunai látképe a Gellérthegy felől, 1872-73-ban, a már álló dunai szállodasorral. |
A kiegyezés után nyilvánvalóvá vált, hogy Budapest egyesítése nem várhat tovább. Buda egyedül nem tudta volna betölteni a főváros szerepét, az országos közintézmények nagy része pedig Pesten volt, itt székelt az Akadémia, az Országház, itt voltak a hitelintézetek, ez volt az ipari, kereskedelmi központ. Ráadásul addigra már állt a Lánchíd, amely a kapcsolatot is megteremtette.
A Budapest nevet először Széchenyi használta, majd 1849-ben Szemere Bertalan rendeletben mondta ki Pest, Buda és Óbuda egyesítését. Az indoklás szerint „a főváros csak úgy lesz hatalmas, ha benne egy igazgatóhatalom lesz, csak úgy lesz létében virágzó, ha törekvésében egy lélek, egy hatalom által vezéreltetik, csak úgy lesz boldog, ha a különböző érdekek egy érdekbe olvadnak fel.” De a szabadságharc leverése után az osztrákoknak nem állt érdekükben egy erős magyar főváros létrejötte és nem támogatták az egyesítés gondolatát, így még vagy tíz év telt el eredménytelenül.
 |
| A krisztinavárosi templom és környéke a hatvanas években. |
1870. július 16-án Wahrmann Mór országgyűlési képviselő nyújtja be a három város egyesítésére vonatkozó indítványt. Tóth Vilmos belügyminiszter 1871 márciusában szaktanácskozást hív össze, az indítványnak vannak ellenzői is, de leginkább Csengery Antal támogatja, aki London és Párizs példájával érvel. Még az év november 9-én a belügyminiszter benyújtja a képviselőházban az egyesítést kimondó törvényjavaslatot, amelyből 1872-re lesz törvénycikk, majd még egy évbe kerül, míg a három városrész 1873 novemberében ténylegesen eggyé válik. A város lakóinak többsége földszintes épületben lakik, a népszámlálás adatai szerint pontosan 1358 db egyemeletes és mindössze 18 ház van, amely magasabb három emeletesnél. A város útjai burkolatlanok, télen szinte lehetetlen a közlekedés. A lakók harmada ipari foglalkozású, rég áll már a Goldberger Óbudán, megvan a Hajógyár, több téglagyár, a II. kerületi Ganz-gyár, a malmok Ferenc- és Lipótvárosban, a Duna-parton, vasöntödék, a Neuschloss-féle parkettagyár, a Dreher Sörgyár. A közösségi közlekedést akkor még omnibusszal oldották meg.
 |
| A barokk királyi palota és a Víziváros a Lánchíd utca környékén, a tímárok bőrszárító padlásaival, az Öntőház utcában épülő zsinagógával, a hatvanas években. |
A Fővárosi Közmunkák Tanácsát még 1870-ben állítják fel, és az egyesítéssel járó műszaki feladatokat ők készítették elő. Az FKT elnöke Andrássy Gyula gróf, az első tényleges vezetője pedig az energikus Tisza Lajos, valószínűleg neki köszönhető, hogy a tanács hetente összeül. A feladat nem kisebb, mint hogy a Budapestnek nevezett települést, „melyet a dicső magyar múlton és jövőbe vetett hiten kívül csak lehetőségek fűztek össze”, modern nemzeti fővárossá fejlesszék. 1870-ben törvénybe foglalják, hogy a Tanács hivatása a fővárosban a szabályozási munkák előkészítése, városfejlesztési program megállapítása és az építésügy legfőbb intézése. Hatásköre Budára és Pestre egyaránt kiterjed, tagjai a népesség arányszáma szerint mindkét város képviselőiből kerültek ki és ezáltal a két város közös hatósága lett, működésében mindkét város képviselőtestülete részt vett és közös nézőpontból irányították a munkákat.
A forró nyárban persze születtek olyan merész elképzelések is, és most nem a Nagykörút helyére tervezett hajózható csatornára gondolok, hanem például az augusztus 4-i ülésre, amikor az jutott valakinek eszébe, hogy Belvárosra és Gyárvárosra kellene felosztani a várost. Az elképzelés szerint a Belvárosban csak és kizárólag lakóházak állnának, amelyben „laktanyák, fegyintézetek, kórházak vagy gyárak sem újból nem építhetők, sem fennállók terjeszkedésére engedély nem lenne adható.” A külvárosokba pakolták volna az összes olyan, a belváros területére nézve nem kívánatosnak tartott épületet, mint a gyárak és a vállalatok. Akkor sem volt kérdés, hogy a város fénypontja a Duna-part, amelynek különös figyelmet kell szentelni.
 |
| A Víziváros és a Várhegy Pest felől. |
Az egyesítés évében Podmaniczky Frigyes báró a Tanács alelnöke, aki 1905-ig látja el e tisztet és fennen hirdeti, hogy Budapesten a legkellemesebb nyaralni. Podmaniczky olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy „amikor kockás ruhájában minuciózus gonddal felöltözötten végigsétált imádott Budapestjének utcáin, mindenki szeretettel tekintett reá, mint az általános korrektség megtestesítőjére.” Krúdy is könyvet írt róla 1926-ban, Budapest vőlegénye címmel, "Ah, milyen szerelmetes volt városába ez a császárszakállas férfiú, akire még sokan emlékezünk, amint a régi Kerepesi úton áttipegett a Pannónia felé, miközben tiszteletére megállították a lóvasutat, és az ifjú Glück Frigyes úr, fogadós-atyja megbízásából, fehér szalvétával várta a bárót a szálloda előtt!” Az FKT első, komolyabb munkája a Nagykörút és a Sugárút (Andrássy út) létrehozása volt, mindkettőt akkor kezdték el építeni.
Sajnálatos tény, hogy pont abban az évben ütött be a bécsi krach, amely némileg fékezte a tempót, de Podmaniczky megingathatatlan volt és „szemrebbenés nélkül végezte agendáit. A pensum megvolt, a pensumot el kellett végezni. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy nem hitt a gazdasági válság komolyságában.” Már egy éves volt a város, amikor egyesek az FKT megszüntetését követelték, de a hetvenes évek vége felé ezt is átvészelték valahogy és mire eljött a gazdasági fellendülés, megszűnt a feszültség is a főváros és a Tanács között.
 |
| A Ferenciek tere |
Abban az időben aktívan működött egy lelkes karikaturista, Jankó János, vicclapok illusztrátora, aki egy halom karikatúrát készít a Közmunkatanács működésével kapcsolatban. Nyilván azért pont róluk, mert a közhangulatot ez foglalkoztatta. „S a közhangulat nem holmi egybeszabott mókát kívánt, hanem szakszerű hozzászólást ahhoz a nagy témához, amellyel az FKT foglalkozott: Budapest széppé és naggyá tételéhez." Mivel az aktuális események fotózásáról akkoriban még nem beszélhetünk, nagyon jó, hogy ezek fennmaradtak, mert Jankó azt rajzolta meg, amiről úgy érezte, hogy az embereknek érdekes lehet és mivel pont az egyesítés évében kulminálnak, most ebből jön egy pár:
 |
Jankó rajza az 1873-as bécsi kiállítás alkalmával külföldi látogatókat váró Budapestről.
Az allegorikus rajzot tulajdonképpen csak a piperét groteszk angyalkák teszik karikatúrává.
Ezek között felismerni vélték balról, alulról kezdve:
Gorove István volt közlekedési miniszter, Pulszky Ferenc esztetikus,
Barabás Miklós festőművész, Országh Sándor közmunkatanácsi előadó,
Sennyey Pál báró országos képviselő. |
 |
Podmaniczky Frigyes báró városrendezői gondjai.
"Szent rend, jöjjön el a te országod Pesten is'" (1873) |
Boldog születésnapot, Budapest!
A bejegyzés Budapest létrehozásának 140. évfordulóján jelent meg, a BudapestBloggerek levelezőlista tagjainak kezdeményezésére.
Az évfordulóra több Budapesttel kapcsolatos bejegyzés született, ezek innét kattinthatóak:
A bejegyzés megírásához ezeket a könyveket használtam és az archív képek is innét:
Gerő László: Pest Buda építészete az egyesítéskor
Siklóssy László: Hogyan épült Budapest
Preisich Gábor: Budapest városépítésének története
Itt írtam olyan épületről, amely az egyesítéskor már állt, itt pedig egy másik, ami a következő évben épült.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
a blog Facebook oldalához.
