Idén megint Balatonszemesen nyaraltunk, ami szerintem a déli part legjobb helye, legalábbis én nem tudom megunni. Bár a 4 évvel ezelőtti gyűjtésemet újabb feliratos villákkal bővítettem, az abszolút kedvencem továbbra is a Semmelweis utcai okkersárga ház volt (lásd 4. kép). Minden nap külön útba ejtettem, reménykedve, hogy hátha tudok beszélni a tulajdonossal, de végül nem sikerült. Ráadásul pár napja, amikor Latinovits Zoltánnal kapcsolatban kerestem valamit a neten, ebbe a videóba botlottam (lásd 14:04-től), amiből kiderült, hogy a tervezője Molnár Farkas, és hogy csak a korabeli, szigorú előírások miatt kapott a lapos helyett sátortetőt. 

Ez a kedvencem. Molnár Farkas terve

Balatonszemes az 1730-as évektől a Hunyady család birtokában volt. Először az egykori libalegelőt és szántóföldet kezdték beépíteni, az 1880-as években, amikor Hunyady gróf a tóra néző fennsíkon fekvő földjeiből 110 villatelket hasított ki. Ebből lett a mai felső villatelep, ami a vasútállomástól Balatonöszöd felé a vasúti sínek és a 7-es út között terül el, egy magas domboldalon. Az árnyas utcákon a mai napig állnak a régi villák, egy csomónak neve is van. A Bagolyvár utca legmagasabb, az utca nevét is adó épületét 1895 körül építették, egy olasz műépítész, Román Morandini (1) tervei alapján és minden volt benne, ami várkastélyhoz kell, többemeletes torony csigalépcsővel, várkerttel, sőt leereszthető sorompóval ellátott híddal. Érdemes megnézni róla a régi képeket. Az államosítás után egy darabig a Péti Nitrogénművek üdültette itt a dolgozóit, mára az új tulajdonosok felújították és magas kerítéssel vették körül, így tulajdonképpen csak a domb szélén vezető ösvényről látható. A Bagolyvár helyén állt a török időkből ismert Bolondvár, valószínűleg azért éppen itt, mert a tóra néző meredek löszfal jól védhető hely volt.

A Bagolyvár tornya a tóra néző ösvényről

A lenti ház a parthoz közeli utcában áll, mint ahogy az Irma feliratú is, Petrus Péter balatonszemesi lakatosmester kapujával.  

A Semmelweis utcában megtaláltam a Lampart, a Bonyhádi Zomácárugyár egykori üdülőjét is, csupa földszintes, sötétbarnára mázolt faházzal, jelenleg használaton kívül.  

A Vigadónál semmi változás, ugyanúgy alternatív kiállítások és koncertek ideiglenes helyszínéül szolgál és kint van rajta az eladó tábla (a régi bejegyzést lásd itt).

A galériában lévő képek többsége a kikötőtől Lelle irányában, a vasúti sínek és a part közti szakaszon, a Hunyady-telepen készült (lásd a régi bejegyzést itt), amit a harmincas években kezdtek beépíteni, amikor Hunyady gróf rájött, hogy szőlőtermesztéshez a talaj itt sem megfelelő és parcellázásba kezdett. A háború miatt az építkezések elhúzódtak, sok villát csak az ötvenes években fejeztek be. Később, a hetvenes években a nagy telkek megosztása újabb építkezési hullámot indított el, akkor épültek a lapostetős típusházak és egy csomó könnyűszerkezetes kulipintyó.  

És hát persze vannak még olyan látnivalók, mint a Postamúzeum, ami nekem idén is kimaradt vagy a már többször látott Latinovits emlékkiállítás, ott a régi magtár szuperklassz épülete, a Kistücsök, meg az András büfé a sült keszeggel és süllőjével, s majd jövőre, mindent, újra.

jött a vihar

(1) Forrás: Balaton (Panoráma útikönyvek 1970)

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

 Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írások szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.