Minden ezzel a villával kezdődött. A lépcsőházjárás, a blogolás. Karácsonyra megkaptam a Tér és idő című Somlai Tibor könyvet, a két világháború közti lakásbelsőkről, az akkori tervezőkről, stílusokról, tele korabeli fotóval. A Fény és forma (Modern építészet és fotó 1927-1950) c. kiadványt ezen beindulva már magam vettem meg. Aztán vagy százszor végignéztem a benne lévő épületek archív fotóit (a magyar modernizmus meghatározó folyóiratából, a TÉR ÉS FORMÁ-ból hoz korabeli képeket és ezeket elemzi) és muszáj volt megnézni, hogy milyen állapotban vannak ma a házak. A márciusi, Budán tett kirándulás összességében lesújtó volt, a harmincas évekbeli, akkor avantgárdnak, modernnek címkézett épületek nagyobb része elszomorított, az állapotuk, a környezetük, az átépítések és oda nem illő toldozgatások miatt. 

Az egyik kedvencem azért lett Kozma Lajos Havas-villája, mert a Somlai könyvéhez mellékelt dvd-n virtuálisan körbevezetik a kedves olvasót a házban, amelynek régi berendezését a fennmaradt képek alapján rekonstruálták. Beleszerettem. Merthogy Kozma nemcsak a házat tervezte, hanem a berendezést is, a bútorokat és minden egyebet. A Hankóczy utcában álló villa egy építési vállalkozónak, Havas Ernőnek épült 1931-ben.  És akkor még így festett:

Egyszerű mértani formák, lapostető, fent nagy terasz, szalagablakok, üvegtéglák és hogy még több fény legyen, nagy üvegveranda. De az alsó szint téglaborítása is nyerő.  

A villa átadása nagy esemény volt, fényét talán még az sem rontotta, hogy Füst Milán, aki a jelek szerint nem feltétlen volt híve a modern stílusnak, eképpen méltatta a házat: "Csak csontváz, hús nincs rajta. Csak a szerkezet - mindenütt szerkezet. Ez az egyszerűség már pokolian unalmas.  Ez őrjítő, itt ha egy kis szivarhamut leejtesz, már baj van. A tisztaság protestálása a zagyva tisztátalanság ellen." 

Kozma építész, iparművész és grafikus volt. Párizsban Henri Matisse-tól tanult festeni. Lajta Béla mellett is dolgozott, a tízes évek elején több épületének homlokzati díszeit, berendezési tárgyait tervezte. A wikipédia szócikkét végigolvasva olybá tűnik, mintha mindent csinált volna, ami képzőművészettel kapcsolatos, hol bútorokat, könyvborítót, fogorvosi rendelőt, hol szecessziós, biedermeier, nemzeties-magyaros, barokk, vagy éppen art deco stílusban, majd 1929-től építészként az avantgarde és a modernizmus egyik jeles követője lett. Legtöbbet emlegetett munkája az Átrium mozit magában foglaló épület a Margit körúton. Végezetül kiemelném a kiskorpádi születést, lám-lám, a somogyi gyökerek...

Azért jó, hogy a fotókat még márciusban csináltam, mert a fák lombja kevésbé takarja el a lényeget, igaz, hogy a takarás ebben az esetben inkább előnyére válna. Az elhelyezkedése, a borostyán és a kerítés miatt így is nehezen fotózható. 

Többször ellenőriztem, hogy tényleg jó-e a cím, biztos ugyanazt a házat nézem-e, de sajnos igen. 

Somlai könyvében többször kitér arra, hogy a húszas-harmincas évek belsőépítészei (akik gyakran építészek is voltak, mint pl. Kozma) milyen bátran használták a színeket - gondoljunk csak a Dunapark ház kék gumiszőnyegére -, ennek megfelelően a villa eredeti fürdőszobája is mestermű. Imádom a csempe helyett használt opaküveget, nyilván kicsit sem volt praktikus, de annál mutatósabb.

A sors iróniája, hogy az ötvenes években, az államosítás után az Országos Tervhivatal elnöke, Vas Zoltán költözött ide, aki az Új építészet folyóiratot, és a hasonló nevű Kört, amelynek egyik alapítója épp Kozma volt, egy tollvonással megszüntette. 

Fájdalom, de Budán belopózni egy villa lépcsőházába simán birtokháborítás lenne, így azt hiszem, egyelőre titok marad, mi lett a tetszetős, légies és lazán, de nagyon is átgondoltan megtervezett, színes linóleumos modern belsőből. De félek, hogy sosem tudjuk meg, s valami azt súgja, tán nem is baj. 

Archív képek forrása: 

KÖH Fotótára / Kozma Lajos modern épületei, szerk. Horányi Éva, Terc, Budapest 2006 (innét)

Pár évvel ezelőtt voltam a villánál utoljára, akkor nem vettem észre változást. A múlt hétvégén tettünk egy kisebb túrát és útba ejtettük ezt az épületet is. Nem volt hiába, mert éppen felújítják, vagy legalábbis dolgoznak rajta, és kisebb változtatások már most látszanak. Túl szép lenne, ha ezeket az eredeti állapot visszaállítása céljából eszközölték volna, pláne mert az épület nem is műemlék, csak helyi védettséget élvez. A Ruszti út felőli homlokzat szalagablakaival nincs baj, sőt most egy fokkal jobban mutatnak, mint a megkopott kék festékkel, és legalább egységesek, de a helyükön eredetileg mégiscsak egy télikert és egy fedett terasz állt, amelyet üvegbeton fal zárt le az utca felé, pont ettől volt az az oldal olyan érdekes. Az üvegbeton falért kár, bár a terasz beépítése után egyáltalán nem mutatott már olyan jól és hát az sem most történt, hanem évtizedekkel ezelőtt. A Hankóczy utcai oldal, ahonnan a bejárat is nyílik, változatlan, sűrűn benőtték a növények.