Éreztem már a múltkori poszt befejezésekor, hogy a Börzsönnyel még nem végeztem, és félek, ez egy darabig így is marad. Bejön a hely. Szeretem hogy egyszerre vadregényes a táj és kissé retró az infrastruktúra, hogy más a régi tornácos házak homlokzata, mint nálunk Somogyban és hogy olyan helységnevek vannak, mint Kemence és Nőtincs vagy a Szobból továbbgondolt Boszob.
Aktuális kedvencem, Kemence ma ezer fős település, macskaugrásnyira a szlovák határtól. A 18. század második felében még Hont vármegye székhelye volt, erről a falu közepén, egy lanka után előbukkanó, fenyőfákkal körbeültetett és világháborús emlékoszloppal megtoldott romantikus épület árulkodik, ma általános iskola.
 |
| a hátsó front |
Vámosmikolán sem pezsgett különösebben az élet, viszont az ilyen sátortetős házak az egyszerűségük dacára nagyon üdítőnek hatnak a földszintes tornácos- és a szocialista éra falusi kockaházai között:
A Nagybörzsöny felé vezető úton beszálltunk az időgépbe és 200 évvel ezelőtt zuhantunk ki, itt:
A faluba érve H. néni meghívott minket az augusztus 20-i búcsúra, ami a falu mesés fekvése és a régi házak meglepően nagy száma alapján egészen biztosan kihagyhatatlan, pláne hogy vízimalom is van és kisvasút az erdőben.
A Nagybörzsöny legszebb kerítése verseny dobogósai:
 |
| egyedi |
 |
| klasszikus és rozsdás |
 |
| vintage |
Persze akkor még nem voltunk Kóspallagon, és nem láttam ezt a margarétásat:
És végül Zebegény:
 |
 |
