Pár évvel ezelőtt egy antikváriumban találtam Boldizsár Iván 1966-os útinaplóját a Nagy Almáról, New York percről percre címmel. Négy hónapot töltött Amerikában, de a naplót csak jóval hazaérkezése után rendezte össze és '71-ben adta ki a Magvető. Nem áll szándékomban olvasmánynaplót írni, úgyhogy a képek előtt csak pár apróságot osztanék meg, amit érdekesnek találtam. Légkondi-mánia valamint sétálós kávé papírpohárban, szalmaszállal meg persze hitelkártya már akkor is volt. A Central Parkon viszont nagy truváj volt gyalog átkelni és Boldizsár Harlembe is csak néger írókollégájával merte betenni a lábát, részben a fehérek és feketék kiélezett viszonya, részben pedig a pocsék közbiztonság okán. Külön fejezetet szentelt a Harlemben töltött vasárnapnak, amikor saját bevallása szerint a legtöbbet értette meg Amerikából. Leginkább arra volt kíváncsi, hogy hogyan viszonyul az átlag amerikai a néger-kérdéshez, a vietnami- és a hidegháborúhoz, de nagy meglepetésére ez utóbbi csak felületesen érdekelte az utca emberét. A Ford Alapítvány ösztöndíjából Boldizsár jól élt kint, a most felújítás alatt lévő legendás Hotel Chelsea-ben lakott, éjszakánként 8 dollár ötvenért. Akkoriban Arthur Miller is a hotel vendége volt, vele kellemeset beszélgetett, de kért interjút pl. Susan Sontag-tól is, aki sokkal kevésbé volt együttműködő. Megismerte U Thant-ot, az ENSZ akkori főtitkárát, és találkozott kismillió, a háború vagy '56 után itthonról lelépett magyar értelmiségivel. Részt vett az akkor magyar tulajdonban lévő, azóta sajnos lebontott Abbey-Victoria Hotel megnyitó ünnepségén. A leg-keleteurópaibb története talán az, amikor az első nap az eladó legnagyobb ámulatára visszavitte a boltba az üres narancsleves üveget. Nem vették vissza, ő meg sajnálta kidobni, mivel "a pocsékolás az amerikai élet egyik legfőbb tényezője", így az üveg több hasonló társával együtt hazautazott vele Magyarországra. Hatvanas évek, Martin Luther King, Woodstock és a vietnami háború évtizede.
 |
| a félelmetes park egy részlete a tóval |
 |
| Broadway 165- a bal oldali, díszes Singer-házat 1968-ban lebontották. |
 |
| Az ENSZ palota 1949-50-ben épült, felújítása 2007 óta tart. |
 |
Az Abbey-Victoria Hotel a 7. sugárút és az 51-52. utcák sarkán.
Eredetileg két különálló szálloda volt, '66-ban vonták össze és '82-ben bontották le. |
 |
| a 42. utca nyugat felé |
 |
488 Madison Avenue- az esküvői tortára emlékeztető épület 1950-es,
a Look Magazin egykori irodáinak adott helyet. |
 |
| fotó: Klaus Lehnartz |
 |
| street fashion |
 |
| Fifth Avenue |
 |
| 1967- Fifth Avenue, hot dog árus standja (Richard Friedman fotója) |
 |
| Gimbels, a Macy's egykori riválisa. 1987-ben bezárt. Keep cool. |
 |
| taxik a Gimbels előtt |
 |
Café Figaro a Greenwich Village-ben, a Bleecker és a Macdougal Street sarkán, a beat generáció egykori törzshelye.
2008-ban bezárt. |
 |
| Az Embassy Theatre a Times Square-n 1997-ben zárt be. Itt a Wild in the Streets c. filmet adja, ami 1968-as. |
 |
John Lennon és Yoko Ono tiltakozó kampánya a háború ellen. Tizenegy nagyvárosban béreltek ki hirdetőtáblákat.
A Hetedik sugárút és 43. utca délkeleti sarka, 1969 december. |
 |
| Broad Street, Lower Manhattan |
 |
| Rockefeller Center, Radio City Music Hall. Ma is működik. |
 |
| Orchard Street, Lower East Side |
 |
| Essex Street Market. Vásárcsarnok a Lower East Side-on. Még megvan. |
 |
| The Bowery, a város déli csücskében |
 |
| A Park. (Bill Eppridge fotója a Life Magazinnak.) |
 |
| Harlemi lakás. Háttérben a Triborough Bridge. |
 |
Helikopterjárat a Pan Am Building tetejéről a JFK-re. A NY Airways üzemeltette, Boldizsár is utazott vele.
Menetidő: 12 perc. |
 |
| 1964-65 Világkiállítás |
 |
| Chinatown |
 |
| Cheeeeeeese. (Klaus Lehnartz) |
Este Brooklyn-ban, 1968. (William Gedney)
 |
| A Midtown a Hudson folyóról |
Az útinapló ilyen gondolatokkal zárul: "Ma már egész Amerika a néger kérdésen keresztül él amerikaiul. 1960-ig jómódú fehér amerikaiak élhettek úgy, hogy nem vették tudomásul a feketéket. Ma már nem élhetnek. Félnek este az utcán. Az asszonyok egyedül nappal is félnek. Félnek új wattsi, newarki, detroiti, washingtoni zavargásoktól, gyújtogatásoktól, "hosszú, forró nyaraktól". Félnek attól, hogy kertes, villás suburb-jeikbe egy éjszaka betörnek a felfegyverzett fekete csapatok. Félnek attól, hogy a világ szemében elveszítik becsületüket, ha külön iskolába járatják a fehér és fekete gyermekeket. De attól is félnek, hogy gyerekeik a korábban érő, erősebb, ügyesebb fekete fiúkkal kerüljenek egy osztályba."
Amikor ezek a sorok íródtak, a kis Barack Obama öt éves volt.
