A végén kezdem: ez a ház (vagy legalábbis egy része) bontásra van ítélve. Civil szervezetek, mint az Óvás!Egyesület és mások is tiltakoztak ellene, hivatkozással a régi pesti zsidónegyed védettségére és építészeti örökségünk védelmére. Az UNESCO több évvel ezelőtt elmarasztaló jelentést adott ki a városrész állapotáról, de gyanítom, hogy még nála is sokkal hathatósabb segítséget nyújtott a gazdasági válság, amelynek köszönhetően az elmúlt években semmi sem történt és a falak még mindig állnak.
A VII. kerület, Dohány utca 31-es szám bejárata feletti Korompay felirat enyhén szólva megkopott. Erős a kontraszt a szemben lévő, nemrég felújított butikhotel homlokzatával (egykor Continental Hotel és Hungária fürdő, ma Hotel Zara).
A Google pár évvel ezelőtt megrekedt térképén még építik ugyanezt a szállodát, de jól látszik, hogy a képen még romos Hungária fürdővel szemben az egyemeletes ház a Rákóczi úti, háromszintes, az ötvenes évek végén árkádosított fronttal milyen szép zöld udvart fog közre.
A ház 1874-75-ben épült Korompay Alajos megrendelésére. A Józsefvárosi iparosok 1896-os jegyzéke szerint volt egy ugyanilyen nevű nyergesmester, aki akkor, vagyis húsz évvel az építés után már a Népszínház utca 1. sz. alatt működött. Másutt a kocsigyártó és nyerges-egylet elnökeként van nyoma. Nem tudom mennyire volt tehetős egy nyergesmester, lehetett-e ekkora háza, de nem is zárnám ki, hogy ő volt az első tulaj.
A VII. kerület, Dohány utca 31-es szám bejárata feletti Korompay felirat enyhén szólva megkopott. Erős a kontraszt a szemben lévő, nemrég felújított butikhotel homlokzatával (egykor Continental Hotel és Hungária fürdő, ma Hotel Zara).
A Google pár évvel ezelőtt megrekedt térképén még építik ugyanezt a szállodát, de jól látszik, hogy a képen még romos Hungária fürdővel szemben az egyemeletes ház a Rákóczi úti, háromszintes, az ötvenes évek végén árkádosított fronttal milyen szép zöld udvart fog közre.
 |
| A Rákóczi úti homlokzat az árkádokkal. A mai külső csak nyomokban idézi a régit. |
A ház 1874-75-ben épült Korompay Alajos megrendelésére. A Józsefvárosi iparosok 1896-os jegyzéke szerint volt egy ugyanilyen nevű nyergesmester, aki akkor, vagyis húsz évvel az építés után már a Népszínház utca 1. sz. alatt működött. Másutt a kocsigyártó és nyerges-egylet elnökeként van nyoma. Nem tudom mennyire volt tehetős egy nyergesmester, lehetett-e ekkora háza, de nem is zárnám ki, hogy ő volt az első tulaj.
Az 1874-es engedélyezési terveket németül feliratozta a készítőjük, a Tabak Gasse és a Kerepescher Strasse (akkor még Kerepesi, ma Rákóczi út) által határolt telekre Herr Alois Korompay részére rajzolt historizáló lakóházat az építész, akinek a nevét a cirkalmas kézírás miatt csak részben tudtam rekonstruálni, talán Karl Strauss.
1896-ban már nagyságos Földváry Emília a bérház tulajdonosa, ekkor a Kiszela és Heller bőrönd és bőráruk gyára kér engedélyt gázmotor s transmissio felállítására az épület oldalsó, a Nyár utcához közeli traktusában. Öt évvel később újabb tervek a Gelléri és Székely Könyvnyomdájában felállítandó 3 lóerejű Langen és Wolf-féle gázmotorról, a Klauzál utcához közelebb eső oldalsó szárnyban, amely ma így fest:
1903-ban a Menczer és Pregler folyamodik engedélyért két lóerejű légsz. motor és tükörcsiszoló gépezet elhelyezésére (előbbi a pincében, utóbbi a földszinten). Két évre rá a pincét ifj. Bobula János építésszel könyvkötő műhellyé alakíttatják a Földváry testvérek. 1933-ból van még egy kérvény az egyik földszinti üzlethelyiségnél pillérek kiváltásának engedélyezése ügyében, aztán átrepüljük a világháborút és a szocializmust, és 1995-ben vagyunk, amikor már a ház udvari szárnyának lakói küzdenek a maradásért, ki egészségi okokra, ki pedig üzleti szempontjaira hivatkozva... A bérlők szerint az önkormányzat félrevezető információk birtokában döntött a szóban forgó épületrész bontásáról, hiszen az udvari lakóépületszárny a határozatukban melléképületként van feltüntetve. 1995. novemberében elrendelik az udvari épületrész bontását, az épület kiürítését és a bérlők kihelyezését. Azóta 17 év telt el, most ott tartunk, hogy az egyszintes Dohány utcai, valamint az udvari traktus a műhely épülettel együtt évek óta lezárva, a nyílászárók bedeszkázva, lakók egyértelműen "kihelyezve". Mindössze egy üzlet működik az udvarban, rajta kívül vannak még padok, fák és olyan hangulat lengi körbe az egészet, ami a Rákóczi útról belépve teljesen valószerűtlen. Az árkádok alatt senki nem gondolja, hogy az unalmas homlokzat ilyen kertet rejt...
Ottlétem alatt nem tapasztaltam emberi jelenlétet, pedig a Rákóczi útra néző épületrész minden bizonnyal lakott. A lépcsőházban égett a lámpa, s gyönyörű kovácsoltvas korlátot engedett láttatni az udvarra néző ablak.
 |
| lezárva |
Összefoglalva: a huszadik században az udvari szárny látott nyergesmestert, bőröndöst, tükörkészítő műhelyt, nyomdát, könyvkötőt, sőt a Dohány utcai még röntgen ernyőszűrő állomást is. Aztán jött az ingatlanpanama. Bízom benne, hogy nem a válság menti meg ezt a házat, hanem valami, ami annál sokkal nemesebb, összefogás, értékmegőrzés, bármi is legyen a neve.
Poétikus képek az udvarról, fényekkel-árnyékokkal itt.
Forrás: Fővárosi Levéltár
