Jó pár hónapja már, hogy az Astoria Szállóban jártam, az alábbi képek is akkor készültek. A többségét az ötödik emeleti teraszról lőttem, két zivatar között. Beájultam a kilátástól, pedig nem is voltunk olyan magasan. De mégis, minden annyira más volt, mint az utcáról, gyalogosként. A zajos Kossuth Lajos utca fentről sokkal szűkebbnek tűnik, a lassacskán több üres, mint működő üzletet felsorakoztató Rákóczi út, a végén a Keletivel, innét a magasból kifejezetten impozáns. A Kiskörút az ELTE szépen felújított épületével és fáival már-már sétánynak tűnik. És a végén persze kimentünk a tetőre.
Néhány fontosabb épülethez útmutató is lesz, mindez a teljesség igénye nélkül, inkább csak szubjektív tetszési indexem alapján.
A Kossuth Lajos utca 14-16. szám alatti épület (a fenti képen jobbról a második, a hatalmas kupolával és annak tetején dísszel) a Wagner-ház, építtetőjéről, Wagner Jánosról nevezték el, aki a tervezője is volt. 1896-ban épült. A mellette lévő a 4 szoborral, földszintjén a Puskin mozival 1893-as, a Tudományegyetemi Alap egykori bérháza. Az épületben a Nemzeti Szalon, a Magyar Mérnök és Építész Egylet, Erdélyi Mór fényképész műterme, Santelli Italo vívóterme, a földszintjén 1906-tól pedig a Magyar Világ Kávéház működött.
Az építész Czigler Győző, a szobrász pedig Szabó Antal volt. A homlokzaton lévő szobrok a tudást, dicsőséget, törvényt és a hitet jelképezik.
A sarki rózsaszín, eklektikus monstrum, aminek még sarokkupolája is van, 1894-ben épült, bizonyos Schubert és Hikisch tervei alapján. Ez utóbbi valószínűleg nem azonos a szemközti Astoria majdani tervezőjével, Hikisch Rezsővel, aki akkor még csak 18 éves. A háttérben Hültl Dezső városképi jelentőségű terve, az MTA bérház, lépcsőházi belopózásaim korszakának egyik korai és meghatározó élménye, róla bővebben itt. És innét mennyivel szembetűnőbb, hogy a jobb oldalt szorosan hozzásimuló épület, a Georgia palota, lásd a lenti képen, az órával és az óriási telefonszámmal, nagyon is különálló ház és nem egyek, ahogy én azt kezdő budapesti koromban gondoltam. És igen, állt már a Georgia, amikor az MTA bérháza felépült a sarki telekre.
A körút és a Dohány utca sarkán álló hatemeletes, domborművekkel és egykor futurisztikus tornyokkal is díszített, hatalmas bérház (jobbra, a sárga) Hoepfner Guido és Györgyi Géza terve, száz évvel ezelőttről. Az Első Katonai Biztosító Intézet székháza volt. Ezen épület földszintjére tervezte 1936-ban Domány Ferenc a Broadway mozit, a későbbi Filmmúzeumot, a mostanra klasszul felújított Belvárosi Színházat.
Minerva szobra az MTA bérházán Jungfer Gyula alkotása:
Az erkélyen jobbra fordulva a Rákóczi út kanyarog:
A tetődísszel ellátott épület (bal oldalt) közepén lehet átmenni a Dohány utcára. A Rákóczi úton, a buszmegállóban meg lehet csodálni a ház Schlick Ignác vasöntödéjében készült oszlopait, eredeti felirattal és dátummal.
Az egykori Nemzeti Színház telkén 1991-ben nyílt meg az East-West Business Center, Zalaváry Lajos tervei alapján, aki igyekezett az út túloldalán álló MTA bérház tömegformáihoz igazodni. Fent középen, pedig ott az aranyszarvas, ami a legjobban a tetőről látszott.
A Múzeum körúton a legnagyobb helyet az egyetemi campus foglalja el. Neoreneszánsz stílusban, Steindl Imre tervei alapján épült fel 1880-83 között. A timpanon Fessler Leo alkotása. Eredetileg a Műegyetem főépülete volt ez, mígnem a Duna-parton átadták az új tömböt 1910-ben. Ekkor költözött be a Bölcsészkar és maradt egészen 1951-ig, amikoris áthelyezték a Pesti Barnabás utcába, hogy a Természettudományi kar birtokba vehesse a házat. Most megint Bölcsészkar. És ott zöldell a Múzeumkert is, és egyáltalán, fentről állati jól néz ki a sok fa.
A Magyar utca felőli tetőről rengeteg szomszédos tető került képbe, és a túloldalon a már ismert épületek:
Az egyik legrégebbi fakockás átjáróház, Ybl Miklós romantikus stílusban tervezett Unger-házának (1852) kéménysora:
A sok kémény és tető mögül a Károlyi-kert fái kandikálnak ki:
Az Egyetemi Templom egyik tornya:
A Reáltanoda utca torkolata, a bal oldali, kései klasszicista épületet Wagner János tervezte és építette 1847-ben. Ha belépünk a kapuján, Petőfi Sándor szüleinek emléktábláját látjuk.
Szemben a Kossuth Lajos utca. Elöl a szálloda teteje magasodik.
Ezen a képen jól látszik a helyszín, az Astoriáé a Kossuth Lajos utcával párhuzamos ezüstös tető, illetve a Magyar utcai oldalon még két telket elfoglaló, egészen az Unger házig húzódó lapostetős rész. A Múzeum körúton jól látni a több éve enyésző, most éppen eladó, kékcsempés irodaház belső udvarán üresen tátongó nyílásokat. A Gellért-hegyet pedig azért nem láttam, mert ez a tető alacsonyabban fekszik, mint a szemben lévő házsor:
A Magyar utca és a Kossuth Lajos utca sarkán álló ház (1902) nőalakjai a szálloda ablakából látszódnak igazán klasszul:
A Magyar utca házsora. A sarki majdnem neoreneszánsz homlokzatot nagyon kedvelem.
Források:
Déry Attila: Belváros-Lipótváros
A régi pesti városfal mentén (Fekete Sas Kiadó)
Köszönöm G.nak a lelkes és biztonságos vezetést:)
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.
